Május éjszakáján összekacagtak a szívek

Remény a szerelemre, a boldogságra, esetleg mindkettőre

Május éjszakája az év egyik legszebb éjszakája. Május éjszakája (azaz „május ieccakája” – ahogy Szatmárban mondják) az április harmincadikáról május elsejére virradó éjszaka. A szerelmesek igazi ünnepe. Nálunk nem Valentin napozott senki régebben, azt sem tudtuk, vagy tudták, hogy Valentint eszik, vagy isszák. Gondolom ha már választani lehetett volna, akkor minden bizonnyal inkább isszák.

Május elsejére virradni valami különleges érzés volt valamikor. Kinek miért. A lányoknak a májusfáért, a szerenádért, a májusi kosárért. Májusfát szinte minden lány kapott, aki kimaradt, az szégyenben maradt. A legények azért általában voltak olyan gálánsak, hogy még a legcsúny…, a legkevésbé gyönyörű lányok háza előtt is díszelegjen egy feldíszített fa, kifejezve azt, hogy a remény mindenki számára megadatott. A remény a szerelemre, a boldogságra, esetleg mindkettőre. Azt mondják, egyik hozza a másikat, vagy a másik az egyiket. Nemcsak a baj nem jár magában, hanem a „nembaj” is. Hála Istennek. A szerenád már kicsit személyesebb esemény volt, hiszen „szívküldiszívnek”. A szív adta, a szív kapta, az élet szép. A májusi kosár szerintem már a legutóbbi idők „terméke”, ami talán már kicsit a konzumkultúra része, jelentsen ez bármit is. Az ünnepeink kereskedelmi tébollyá, esetleg zabálássá alakítása a modern idők hozadéka. Ezek az utolsó idők?

Mi is izgatottan vártuk a híres-nevezetes május éjszakát. A fiatal legények kisebb-nagyobb csapatokba, majd később esetleg hordákba verődtek Szatmár falvaiban. A jókedv és mámor faluról falura szállt, futótűzként terjedt. A hormonok forrása kibillentette a Földet egész éves pályájáról, persze erre a bölcs Föld jó előre felkészült. Kutyákkal ugattatta a Holdat, így visszatért a pálya, meg a gravitáció. A gravitáció hajnalra kicsit mindig ráerősített, ennek köszönhető, hogy a fiatalok akkor már kicsit közelebb kerültek a sárga földhöz, mint a Tejúthoz. Tej aznap este nem sok fogyott, a legények szomját más képletű italok oltották.

Ahogy mentünk bele az éjszakába esetleg egy jó kiadós szalonnasütés után, a Tettek Mezeje volt a következő állomás. A tettek mezejéhez szükség volt fejszére és logisztikára. Példának okáért, ha Tiszabecsen akartunk májusfát állítani valakinek – mert ilyen is volt – ahhoz oda kellett jutnunk valahogy. Hogy aztán valami gyümölcsfa látta kárát az ottani akciónak? Elévült.

A Tettek Mezeje egy adott pillanatban elhitette a fiatal suttyókkal, hogy mindenki Placido Domingo. Vagy Melis György. Ment az éneklés, mert „akinek nótája nincsen, annak szíve sincs…”. Ó, de jó is volt. Rudi bátyám mindig trombitált, Öcsi mindig az Ohiot („vár ránk a part, hív az Óhájóóóó”) akarta énekelni.

Szokás volt a kisajtók. kiskapuk összecserélgetése is, aminek a „jányos apák” nem mindig örültek, bár azért a büszkeség lesimította azt a kis pillanatnyi kellemetlenséget. Mi meg vigyorogva „leskeltük” őket. Májusra úgy virradtunk, ahogy kellett. Vidámsággal, boldogsággal, élményekkel.

Az Ecceri fiú is úgy gondolta egy valamikori „május éccakán”, még 1960 előtt, hogy szerenádot ad szíve választottjának. A cigánybanda ott volt egytől egyig, hiszen ők mindig ott voltak, ha esemény volt. A vén Káté, Zsigó, Ernő és természetesen bőgővel az utolsó Budai, „Csókollak Elemér”. Igazi szupergroup volt ez Vámosorosziban, a mi „száztagú bandánk”, igazi muzsikusok, akik EMBERként is megállták helyüket. Sok szép emlék fűződik hozzájuk, ők a „jókedv” lovagjai voltak. Az Ecceri fiú odavezényelte őket a „jányos házhoz” és felcsendült az „eine kleine nachtmusik”. Az Ecceri fiú aztán mosolyogva konstatálhatta, hogy az ablakban fény gyulladt. Tudtára lett adva, hogy jó helyen kopogtat, a szívek összekacagtak.

Share on Facebook
Facebook
Ossza meg ismerőseivel!
Szerző: 2019. 05. 01.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Tavasz a gyimesi szorosban

Ősz Zoltán alkotása Pasztell 2011. Hol is maradtak ezek a káprázatos hegyek Ősz Zoltán sóhajából az évek alatt?? Ki tudja, hányszor feslettek fel ezek a finom szálak a lélek képzelt anyagán,... Tartalom megtekintése

A füzérradványi Károlyi-kastély

IMG_4516 IMG_4517 IMG_4519 IMG_4523 IMG_4521 IMG_4559 IMG_4556 IMG_4550 IMG_4551 IMG_4553 IMG_4525 IMG_4534 IMG_4529 IMG_4530 IMG_4532 IMG_4535 IMG_4538 IMG_4539 IMG_4546 IMG_4540   XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX  2022.05.02.   XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX IMG_4512 IMG_4510 IMG_4507 IMG_4506 IMG_4504 IMG_4501... Tartalom megtekintése

Anyóka az autóbuszon

Hogy ki volt ő? Egy egyszerű asszony, aki értett a beszéd nyelvén Mindig szeretek autóbuszon utazni. Ott általában  izgalmas beszélgetések hangzanak el, vagy éppen történik valami. Lehet, ezek másoknak lényegtelen... Tartalom megtekintése

Halk sóhaj

Hargitai Beáta alkotása Sóhaj voltál, mint tavasszal a szellő ha virágokat látogat, hogy kinyíljanak, egy gondolat voltál, amit rejtegetve ringattalak, zengő  madárdal,  mit  messzire  hord a csiklandó  napsugár,  tréfa voltál ... Tartalom megtekintése

Nagylegények, nagyleányok

Életünkben vannak olyan események, amelyek nemcsak nekünk, hanem egész közösségünknek fontosak. Ilyenek a születés, keresztelő, konfirmálás vagy elsőáldozás, ballagás, házasságkötés, aztán mindezek elölről kezdve a saját gyerekünkkel. Majd az unokánkkal.... Tartalom megtekintése

Hol bót, hol nem vót

Gyermekkorom egyik legendás helye volt a vámosoroszi vegyesbolt Hajdanában-danában a boltot még bótnak hívták és nem ABC-nek, vagy „tudomisén” minek. A bót egyet jelentett valamikor „Bótos Feri bácsival”. Feri bácsi... Tartalom megtekintése