Meglátja az élet fényét a halott rozsda alatt

A régi szerszámok és vasdarabok inspirációt jelentenek Jean-Pierre Augier szobrász számára

Táncra perdülő párok, ludakat terelő leány, patakparton halra leső macska, az élet terhétől meggörnyedten sétáló két idős ember… Évekkel ezelőtt Dél-Franciaországban, az egyik kisvárosban csodálhatta meg az érdeklődő közönség a művész munkáit. Hihetetlen ellentmondás feszült a könnyed formák, a légies mozdulatok, valamint a művész által használt anyag, a nehéz vas között. Ha pedig mindezt még lehet egyáltalán fokozni, a tárlatlátogató meglepve fedezhette fel: elkopott, eldobott szerszámok kaptak személyiséget. Élőlényekké váltak. Két kapából apa és anya, a kiskapából pedig gyermek, hogy csak egyet emeljek ki a szobrok közül. Gyengédség, szeretet, ragaszkodás, összetartás… egy család áll előttünk. Gondoltuk volna, hogy a kapanyélnek megformált lik éppen olyan szögben áll a kapához viszonyítva, mint a figyelő, érdeklődő ember feje?

Járkál az emberfia a posztamensek között, meg-megáll, elcsodálkozik, hogyan lesz két baltából két elegáns hosszú szoknyás mademoiselle, egy csavart kúpkerékből piruettező táncos, a ráspoly fogaiból halpikkely a szirénnek, aztán már nem foglalkoztatja a miből mi lett kérdése. Csak azt figyeli, amit Jean-Pierre Augier már akkor meglátott a rozsda alatt, amikor ihletett pillanában kézbe vette darabokat.

A kiállított kisplasztikák között hosszú időre ott felejti magát az ember, a látogatás végén pedig magához vesz egy brossúrát, rajta néhány szép darab képével. Néhány szó az alkotóról, cím és telefonszám… A vasmunkák emléke elő-előjön, és egy újabb kirándulás alkalmával feltámad az ötlet: meg kellene látogatni Monsieur Augiert, megnézni a műhelyt, megismerkedni egy hétköznapi délutánjával. A telefonhívásra Madame Augier válaszolt, és elhangzott a szivélyes meghívás a férje nevében is.

Nizzától, vagyis a tengerparttól alig több mint húsz kilométerre terül Saint Blaise. Idáig érnek az Alpok hegyvonulatai, a falvak egy-egy csúcson magaslanak a Var folyó völgye fölött, nincs ez másként Jean-Pierre Augier lakhelyével sem. Nyaktörő szerpentinek teszik próbára a vezetőt, de akad néhány szép pillanat amikor végigfuthat a tekintete a hegyoldalak teraszos művelésű olajfaligetein. A művészt kedvelheti Saint Blaise. A falu névtáblája előtt már egy bibliai témájú szobra várja a látogatót. Magától értetődő, hogy a művészeteket is kedvelik itt. Az út mellett tábla: Route de Art et Artist. Dél-Franciaországban lépten nyomon jelét látjuk művészek jelenlétének. A legkisebb faluban sem hiányoznak az értékesebbnél értékesebb, szebbnél szebb szabadtéri műalkotások. Itt is alig kanyarodunk egyet-kettőt a faluban is folytatódó szerpentinen, máris egy újabb Augier alkotás, a vízhordó lány szobra.

A szobrász otthona, műhelye és kiállítóterme a helység szélén, egy olyan területen található, amely követi a már említett olajfaligetek egyik teraszát. Az eddig is nagyon keskeny út egy kicsit még szükebbé válik. Egészen a műhelyig hajtok, most nem töröm a fejem, miként fogok megfordulni. A lakás viszont hátramarad legalább száz méterrel. Egy mosolygós férfi teker utánunk biciklivel. Példáját adja a szivélyes vendégfogadásnak. Ő tehát az az ember, aki a kiállításvezető lapocskán hegesztőpisztollyal a kezében és védőszemüveggel a homlokán néz a fényképező gép objektívjébe. Rövidesen az én gépem lencséje is célba veszi, gondolom magamban.Bevezet a birodalmába. Alapanyagból nincs hiány, állapíthatom meg, amint végigpillantok a kincsein. A hétköznapi ember számára egyszerűen csak ócskavastelep, én viszont láttam a kiállítását! Tudom, hogy innen léptek elő a lányok, a páncélos vitézek, innen röppentek fel a madarak, Augier acélteremtményei. Az előbb említett “hétköznapi ember” figyelmét pedig felhívom arra, hogy ez a világ egyetlen olyan “ócskavastelepe”,  ahol rendbe vannak rakva a tárgyak, mint egy patikában. Az asztal alatt néhány tucat patkó, átellenben katonás sorban százegynéhány kapa, a laprugók egy irányba ívelnek. Egyszóval rend van – és fügeillat. Végül is ez itt a Mediterráneum egyik legszebb partvidéke. Ha nem volna párás a levegő, a tenger is idelátszana.

Node maradjunk Saint Blaise-ben, az árván maradt elkopott munkaeszközök és gépalkatrészek szabadtéri tárlatán. Érdekes, hogy nemigen egyforma az egyes darabok anyagminősége, a rozsda színe viszont – végigtekintve az osztályozott dolgok során – egyen-színű… Ezen filozófálgatok, miközben Monsieur Augier bemutatja a nyitókép két kapáját. Egymás mellé teszi őket, rájuk pillant, és máris életjeleket mutatnak. Ihlet, nap ötlete, inspiráció… A műhelyben egy iskolai táblán mutatja be egyik munkájának születési körülményeit. Az téma megvillantja a humorát, a brilliáns mozdulatokkal felrajzolt vázlat pedig a biztos kezet, a kifejezés pontosságát. A macska, amelyet “ultrahangos” vizsgálatnak vetettek alá, és lám, egy egér van a hasában.

A műhely, amelyben a csillogó alkotások születtek, egy olyan régi épületrészben van, amely az egyik gerendába vésett évszám tanúsága szerint  1658-ban épült. A munkaeszközök viszont nagyon is korunk színvonalát képviselik. A mester kezében a csíszolószerszámok, fogók, ollók, hajlító készülékek úgy állnak, ahogy egy satukezű kovácséban, mintha az előbb még nem is finom vonalakat vetettek volna a táblára. Ívet húz a villanyhegesztő pálcájával, és máris vakító fehérség szórja be fénnyel az előbb még félhomályos sarkakat.

A módszertani bemutató percei alatt alkalmam van megszemlélni Jean-Pierre Augier-nak a mögöttünk maradt évtizedek néhány kiállítási plakátját a műhely falán. Az azokban az években legszebb alkotások köszönnek vissza róluk. A faluban már látott szobrok mellett a környékbeli éves szalonokon való sikerek megmutatják, lehet valaki próféta saját hazájában. A távoli országok és messzi kontinensek kiállítótermeibe elvitt darabok pedig azt, hogy a művelt világ ínyenc közönsége előtt is ismertek művei. Alakjain a gyengédség, a ritmus, a kecsesség és a báj szüremlik át témáira, a mitológiára, a vallásra, a mesékre, az anyaságra, a páros életre.

Az “atelier”, a műhely után a kiállítóterembe invitál Jean-Pierre Augier. Az évszázados épületet a távolabbiaknál nagyobb termetű olajfák övezik. Násztáncukat lejtő pávák mellett visz az utunk. Természetesen vasba álmodta őket alkotójuk. Mostmár tudom, mire kell a rengeteg patkó, igazolva azt, amit eddig is láttam, hogy a mester minden élőlénynek megtalálja azt a mozdulatát és testtartását, ami leginkább jellemzi, azt pedig egyedül ő tudja, miként kell úgy megjeleníteni egy-egy művében, hogy más is úgy lássa.

A kiállítóterem a végletekig egyszerű vonalú, a régi évszázadok valamelyikében készült épület völgy felé eső földszintjén van kialakítva. Felül a művész lakása, alul műveiből egy válogatás, amelyek a helyszínen megvásárolhatók. A válogatás valójában egy állandó kiállítás a legutóbbi alkotásokból. Szerteágazó a repertoár. Gyászos hangulatú Pieta az egyik oldalon, kedélyes figura a másikon: a holdsarlóról lábát lógató alak. Cime Édes élet. Lépek tovább egyik kiállított tárgytól a másikig, és megint azon a nagyhatású  kiállításon érzem magam, ahol évekkel ezelőtt jártam. Azon, ahol először találkoztam a névvel: Jean-Pierre Augier. Most pedig együtt töltöttem egy délutánt vele Saint Blaise-i birtokán, a műhelyében, a saját kiállítótermében. Leírtam már néhány jelzőt a látottakkal, a művész alkotásaival és magával a művésszel kapcsolatban, és a búcsúzáskor ide kivánkozik még egy: Jean-Pierre Augier egy jó kedélyű, optimista világszemléletű személyiség. Játékos ember. Homo ludens. Ebben van az ereje.

Írta:
Ésik Sándor

Hasonló

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése