Óvakodj a csalánzóktól

Visítva szaladgálnak a gyerekek, bosszúsan vakarózik néhány kárvallott fürdőző

Egy kis napégés, egy kis medúzacsípés

CAP D’AIL Alagútba be, alagútból ki. Ahol az Alpok eléri a Földközi tengert, nem győz az ember hunyorogni, ahogy száguld az autópályán. Olasz Riviéra, Francia Riviéra… Egy percre feltűnik Monte Carlo, a következő városka. Összeépült a mini állammal, egy jó gyalogló akár be is sétálhat kaszinózni.

Ugyancsak kitartó lábizmokkal kell rendelkezni annak is, aki a La Mala nevű strandot szeretné felkeresni. Van még két egyszerűbben megközelíthető fürdőhely, de erről mondta egy helybéli, hogy a rejtett kis plázs maga a paradicsom.

Cap d’Ail jó száz méterrel fekszik a tengerszint fölött, és elég kalandos lejutni La Malára. A vasútállomás alatt aluljárón jutunk át. A sínek egy sötét lukból villannak elő a napfényre, és egy ugyanolyanban tűnnek el. Elhaladunk Sacha Guitry, a neves író és színész villája mellett. Innen már csak egy sziklába faragott ösvény vezet tovább. Hűvös vizek fakadnak a kőből, csúszik, vigyázni kell a léptekkel. Közel már a strand mert alattunk a tenger. Belepillantunk. Egy raj medúza lebeg a hullámokban.

Aztán egy szemvillanás alatt nyílik ki a látóhatár. A messzi kék horizont, a lábunk előtt pedig az alig száz méteres finomhomokú part. A Tisza kanyargóiban sokkal nagyobb palajokon lubickolhatunk. Itt viszont van a fejünk felett egy luxusvillasor, a sziklák tövében néhány nagyon elegáns vendéglő a helynek megfelelő árakkal. És feszített víztükör, mert ide szellő be nem jut.

Néhány medúza azonban igen. Visítva szaladgálnak a gyerekek, bosszúsan vakarózik néhány kárvallott fürdőző. Egy alattomos áramlat hozta be a hívatlan vendégeket, de hamar el is vitte őket.

Suttyomban lefényképezek egy férfit, aki nem elég, hogy eléggé megpirult a napon, még a puhatestűvel is találkozott. Olyan a háta, mintha valaki csalánnal rácsapott volna.

A medúzák látogatása után a parti élet visszatér a régi medrébe, mi pedig a városba indulunk. Jobb ide hajóval érkezni – pillantok vissza a szép kis jachtokra, miközben kifújom magam. A vasútállomásnál már hosszabb pihenő szükséges, mert még tovább tart az emelkedő. Két csendőr álldogál az autója mellett a hűvösben. Ruhájuk, mint a régi Saint Tropez-i Lois de Funes sorozatban. Megkérdezem, melyik a legrövidebb út, elmondják. Érdeklődöm, nem arra mennek-e? Nagyot nevetnek, megértik a célzást. Csendőrautóval kanyarogtunk fel a tengerpartról a városba.

Szerző: 2018. 02. 18.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése