Óvakodj a csalánzóktól

Visítva szaladgálnak a gyerekek, bosszúsan vakarózik néhány kárvallott fürdőző

Egy kis napégés, egy kis medúzacsípés

Alagútba be, alagútból ki. Ahol az Alpok eléri a Földközi tengert, nem győz az ember hunyorogni, ahogy száguld az autópályán. Olasz Riviéra, Francia Riviéra… Egy percre feltűnik Monte Carlo, a következő városka Cap D’Ail. Összeépült a miniállammal, egy jó gyalogló akár be is sétálhat kaszinózni.

Ugyancsak kitartó lábizmokkal kell rendelkezni annak is, aki a La Mala nevű strandot szeretné felkeresni. Van még két egyszerűbben megközelíthető fürdőhely, de erről mondta egy helybéli, hogy a rejtett kis plázs maga a paradicsom.

Cap d’Ail jó száz méterrel fekszik a tengerszint fölött, és elég kalandos lejutni La Malára. A vasútállomás alatt aluljárón jutunk át. A sínek egy sötét lukból villannak elő a napfényre, és egy ugyanolyanban tűnnek el. Elhaladunk Sacha Guitry, a neves író és színész villája mellett. Innen már csak egy sziklába faragott ösvény vezet tovább. Hűvös vizek fakadnak a kőből, csúszik, vigyázni kell a léptekkel. Közel már a strand mert alattunk a tenger. Belepillantunk. Egy raj medúza lebeg a hullámokban.

Aztán egy szemvillanás alatt nyílik ki a látóhatár. A messzi kék horizont, a lábunk előtt pedig az alig száz méteres finomhomokú part. A Tisza kanyargóiban sokkal nagyobb palajokon lubickolhatunk. Itt viszont van a fejünk felett egy luxusvillasor, a sziklák tövében néhány nagyon elegáns vendéglő a helynek megfelelő árakkal. És feszített víztükör, mert ide szellő be nem jut.

Néhány medúza azonban igen. Visítva szaladgálnak a gyerekek, bosszúsan vakarózik néhány kárvallott fürdőző. Egy alattomos áramlat hozta be a hívatlan vendégeket, de hamar el is vitte őket.

Suttyomban lefényképezek egy férfit, aki nem elég, hogy eléggé megpirult a napon, még a puhatestűvel is találkozott. Olyan a háta, mintha valaki csalánnal rácsapott volna.

A medúzák látogatása után a parti élet visszatér a régi medrébe, mi pedig a városba indulunk. Jobb ide hajóval érkezni – pillantok vissza a szép kis jachtokra, miközben kifújom magam. A vasútállomásnál már hosszabb pihenő szükséges, mert még tovább tart az emelkedő. Két csendőr álldogál az autója mellett a hűvösben. Ruhájuk, mint a régi Saint Tropez-i Lois de Funes sorozatban. Megkérdezem, melyik a legrövidebb út, elmondják. Érdeklődöm, nem arra mennek-e? Nagyot nevetnek, megértik a célzást. Csendőrautóval kanyarogtunk fel a tengerpartról a városba.

Szerző: 2018. 02. 18.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése