Halak a fagyon, sellők a napon

A plázson félmeztelen hölgyek barnulnak, a pálmafák alatt egy-egy nagyestélyi sem ritka

Cannes Az oroszok már a spájzban vannak… Ugye emlékeznek a Tizedes, meg a többiek felejthetetlen jelenetére. Az oroszok már Cannes-ban vannak, kerekedne el szegény Sinkovics szeme.

Ha élne, és ha itt sétálna a Croisette-en, a híres filmes világváros tengerparti sétányán. Miközben a plázson félmeztelen hölgyek barníttatják idomaikat, a pálmafák alatt egy-egy nagyestélyi sem ritka, mi több, még bundát is láttam. Gazdáik ékes orosz nyelven érintkeztek egymással. Nem mondom, hogy többen voltak, mint a helybéliek, de statisztikai műszóval élve erősen felülreprezentált jelenlétük.

Aztán itt vannak az éttermek. Nem írok ide árakat, mert azok hétköznapi embereknek értelmezhetetlenek. Feltétlenül említést érdemel viszont, hogy a nemzetközi, és természetesen többnyelvű menü gyakran kezdődik a cirill változattal. A fura figurák között természetesen hétköznapi emberek is fel-feltűnnek. Az egyik, egy rikkancs, mi mást osztogatna, mint orosz nyelvű hirdetési lapot.

Elolvasom az impresszumát. Ott a szerkesztőség, a kiadó címe. Megnézem a térképet, nincs is messze. Oroszul, vagy angolul, kérdezi a fiatal nyílt tekintetű főszerkesztő. Pirulva választom az utóbbit, pedig egykor jobban ment Tolsztoj nyelve. Meglepi, hogy furcsállom honfitársai nagy számát. 1848-at említi, amikor az orosz arisztokrácia már villákat épített a Croisette-en, Cannes tengerparti sétányán. A dátumról Paskievics tábornok jut eszembe. Jobban tette volna, ha ő is itt építkezik, és nem nálunk hadakozik.

Egy szűk árnyas utcát választok, hogy visszajussak a partra. Vendéglő terasza mellett haladok el, ahol egy kisebb társaságnak éppen megmutatják miből lesz a vacsorájuk. A szemet gyönyörködtető látvány nagy hatást tesz rám, de a vendégekre is. Micsoda étkek. A filmpalotához érek, amely a híradóban gyakran látható az Arany Pálma díj kiosztásánál. Most néptelen a hely, nem látni azt a sok egzaltált arcot, amelyekről mindig Rejtő jut eszembe, aki azt írta: normális vendégekre nem lehet világüdülőhelyet bazírozni.

Szerző: 2018. 02. 18.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése