Kőleányok, márványálmok

2_ Ellátni Nizzáig, visszafelé Monaco-ig 550.jpg

Kimondhatatlan nevek, leírhatatlanul szép panorámák, egzotikus kertek.
 
A Francia Riviérán nyugat felé haladva Cap d’Ail és Villefranche-sur-mer között találjuk Eze városát és várát.

 

223972_3571377596105_684996930_n.jpgProvence illatos füveinek esszenciáit a Gallimard és a Fragonard helyi parfümériáiban szagolhatjuk meg, de aki meg akarja tudni milyen az Apollinaire-i időillat, az menjen fel a vár Jardin exotique-jébe. A gyönyörű sziklakertben szakavatott kertészek keze nyomán minden olyan, amilyennek az ember elvárja, ha egzotikusnak hirdeti magát egy gyűjtemény, de itt több van mindennél. Nem csak a virágok nyílnak, de kinyílik a tér és megáll az idő. A naplemente irányában ellátni Nizzáig, visszafelé Monacoig. A kaktuszok, és agavék között karcsú nők szobrai. 182111_3559439137651_465242424_n.jpgŐk a Föld Istennők, ahogy Jean-Philippe Richard, az alkotó nevezi őket. Mindegyikük posztamensén versidézet, melyek egy 19. századi belga szimbolista költőtől valók. Rejtélyesek, sokatmondók: „ Csitt, semmit se tudsz szempilláim függönye mögött búvó gondolataimról”. Semmit, tényleg semmit. Nézem, de távolabbra kell pillantanom, ahol egy alabástrom vállat látok, odébb meg a karcsú nyakra omló kőből faragott hajfürtöket.

283766_3555701164204_1507865765_n.jpgNéznek engem, nézik egymást, lepillantanak a hívogató kék tengerre, fürkészik a párába vesző hegyeket. Szellő sem mozdul. Hallom egy nagy fekete macska neszezését, amint utat keres a kövek és a kaktuszok között. A francia trikolor sem lebben, de legalább tudatja velem, ez nem a Húsvét-szigetek, és nem nagyorrú, nagy fülű, konokul egy irányba meredő kőbálványok vesznek körül, hanem egy férfi álmából előlépett nőalakok.

1_ Hallom egy nagy fekete macska neszezését 550.jpgÓ időillat… Hangaszálakat keresek, de hiába, itt nem az terem, Apollinaire azokat másutt látta. Finom harmattal szitált az este, amikor udvariasan szólítgatták a látogatókat a park elhagyására, a zárásra. Csendben, lábujjhegyen lépkedve bujkáltunk át az alacsony sziklakapun. Csak a macskák maradtak. Meg a kőleányok, a márványálmok.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése