Nézd, nézd a léghajót!

Írta: Ésik Sándor

Malibu Beachen fájdalmas módon leégett a vállam, de még az orrnyergem is. Az óceán ugyan hideg volt, nem is nagyon merészkedett bele senki rajtam kívül, ám a hatalmas, finom homokú parton nagyon sokan napoztak, labdáztak. Csakúgy, mint Hermosa Beachen, ahová a leégést követően mentünk ki. Ezen a napon még melegebb volt, és a didergős kaliforniaiak kezdtek magukhoz térni a szokatlanul hűvös és esős időből. A parttól a harmadik vagy negyedik utcán lakott Julcsi. Mielőtt ismét lementünk volna a strandra, előbb hozzá vezetett az utunk. Még itthon kaptuk meg a címét és a telefonszámát. Felhívni azonban csak San Diegóból sikerült.

„Eléggé elfoglalt vagyok” mentegetőzött a telefonban, de érzett a hangján a várakozás és az öröm, hogy itthoniakkal találkozhat. A csendes kis utcácska, ahol lakott, házait és kertjeit nézve nemigen a középosztályt idézte. A színes bőrűek azonban hiányoztak, így az azoktól feljebb lévő kasztbéliek életmódját és ízlését mutatta minden. A ház, amelyen a megfelelő számot megtaláltuk, elhagyatottnak tűnt. A csengetésre tinédzserkorú fiatalember nyitott ajtót, és angolul közölte, nincs itthon Julcsi. Az órámra pillantottam, és láttam, hogy a megbeszélt időpontnak még néhány perc híja van. Pontban kettőkor aztán befordult a sarkon egy meglehetősen régi évjáratú Honda, lehúzott ablakából gabonaszőke hajú, barnára sült arcú lány integetett „háy, szevasztok !” Akit itthonról ismert, azt cuppanós csókkal üdvözölte, akit nem, annak barátságos kézfogás jutott.

***

A ház hátsó traktusát bérelte, ami nem jelentett többet egy közepes méretű szobánál és egy piciny fürdőfülkénél. „A konyhát közösen használjuk” mutatta be lakótársát. A hölgy fia fogadott bennünket az előbb, a srác maga nem került elő, míg ott voltunk. Egy-egy itallal a kezünkben törökülésben fogtuk körbe Julcsit. „Csak nézzétek, nézzétek” kacagott most már kissé erőltetetten „az ágyon kívül mást nem vettem. Miért vennék, hiszen aludni járok haza hétvégén meg elmegyek valahová.” A helyiség valóban spártai módon volt berendezve, viszont kínos tisztaság és elegancia uralta, mint Julcsit. Nagyon csinos, kisportolt nő benyomását keltette. Különösen izmos combja és formás nadrágja keltette fel a férfitársaság figyelmét. A vékony pólóból előreszegeződtek mellbimbói, tenyérnyi, apró halmokból. Arcán viszont eléggé meglátszott harminc éve. Nemkülönben az a kis zavarodottság, ami később mindinkább eluralkodott rajta. „Menjünk le a strandra,” indítványozta. Összekapta a legszükségesebbeket, beugrottunk a mikrobuszba, és máris suhantunk a fikuszfákkal, pálmákkal és színpompás rózsákkal szegélyezett parti sétányok mellett. Hermosa Beachen a Csendes-óceán megmutatta, mennyire nem csendes, ha valóban óceánként viselkedik. Három-négyméteres hullámok nyargaltak végig a felkavart homokszegélyen. Olyan robajjal, hogy egy gyorsvonat hangját is elnyomták volna, „Nézd, nézd a léghajót!” kapta fel a fejét Julcsi, még mielőtt leterítettük volna törölközőinket. Önfeledten szökellt az ég felé. Arca szinte lángra kapott, ahogy a nap felé fordította. Egészen alacsonyan repült felettünk egy hatalmas, ezüstös, bumfordi légi jármű. Az égen egy felhő sem volt, a mögöttünk lévő dombokon barátságos szellő rezegtette a pálma lombját.

***

„Nem bírtam sokáig Indonéziában, két évvel ezelőtt jöttem el, és teljesen találomra választottam Los Angelest”, kezdett hozzá kéretlenül Julcsi egy hosszú monológhoz.” Némán hallgattuk. „Az a maláj srác, akihez még otthon férjhez mentem, tulajdonképpen nem okozott csalódást, de Indonézia…” Hátravetette a fejét, hogy haja ne takarja el a szemét, és minden meggyőződés nélkül felnevetett. „Szüleid előtte váltak el?” kérdezte Tibor, aki itthon évfolyamtársa volt az egyetemen. „Á, nem, azóta. De már akkor sem éltek valami jól. Nehogy azt hidd, hogy azért nem megyek haza. Ha már idejöttetek, láthatjátok, hogy ezt otthon nem találom meg. ” Hosszú másodpercekre csend telepedett közénk. Csak a menetrendszerű hullám robaja törte meg, és a léghajó motorjának a berregése. Julcsi hanyatt feküdt, sapkájának sildjét a szemére húzta.” Úgy repülnek el heteim, hónapjaim, hogy alig-alig van időm valami egyébre. Délelőtt teniszleckéket adok, tudjátok odahaza is nagy voltam teniszben. Délután egy iskolában dolgozok, ahol a tanároknak készítem elő az órákat. Itt nem olyan sematikus az oktatás, mint otthon. A pedagógus válogathat, hogy melyik tankönyvből mit vesz át. Elmondhatatlanul érdekes és igényes munka a kezük alá dolgozni. Este hattól pedig egy olasz étteremben dolgozok, mint… ” Megfordult, ránk nézett, és a szokott, kényszeredett, mosollyal mondta: „… felszolgáló. Igen, pincér. Csodálkoztok? Meghívlak benneteket vacsorára. Nézzétek meg hogyan kellene kinézni egy normális étteremnek. ” Idétlenül hallgatott a társaság. Tibi törte meg a csendet. „Azért valakire csak van időd.” „Naná, majd apáca leszek.” Felszakadt belőle az első őszinte hahota. Mohó kezekkel matatott táskájában, és egy halom színes fotót szedett elő belőle. Zord északi tájak tűntek fel a képeken. Zúgó hegyi folyók mellett sárga széldzsekiben kapaszkodott egy jóvágású férfiba, azzal a mosollyal, mely nem a szebbek közül való. Szélborzolta haja a kép által kimerevítve nem keltett jó benyomást. Egy másik képen idős házaspár társaságában ugyanők. „Apósjelölt?” jópofáskodott Tibi. „Hát, mit tudom én… ” Felugrott, és elrohant a habok felé.

***

A hullámok közelebbről még ijesztőbbek voltak. A fagyos lehelet, ami kísérte őket, fel se tűnt. Srévizavi sodortak végig a parton, mint egy falka kamion. A hullámlovasok emberfeletti erővel küzdötték be magukat valami száz méterre, ahol felálltak a deszkájukra. Aki elvétette, úgy repült, mint könnyű forgács. Egy toronymagas víznyelv minket is elkapott, kezünk, lábunk majd’ eltört, amint kiterített bennünket a partra. „Ettől a gerinced is megroppanhat” szárogatta a haját, Julcsi. Engem tótágast állított a hullám, és a tegnapi leégés hólyagjait ledörzsölte a homok. A könnyem majd kicsordult a kíntól. Julcsinak hatkor kezdeni kellett az étteremben, szedelőzködni kezdtünk. A társaság szétszakadozott, mi lemaradtunk egy kissé, csak beszélgetésfoszlányok hallatszottak hátra a lánytól és Tibortól. „Anyut fel szoktam hívni, tudod nagyon jó, hogy Debrecent olcsón lehet tárcsázni”. „A fatert?” kérdezte Tibor. „Nyírbátor ugyanannyiba kerül”. „Tényleg” torpant meg Julcsi. „Fel kellene hívnom…, van két éve, hogy nem beszéltem vele”

Szerkesztette:
M. Szlávik Tünde

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése