Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Azok a régi szép dugóhúzók
Írta: Ésik Sándor
Vacsorázni pedig Grinzingben fogunk, nézett rám jelentőségteljesen Henrik, bécsi ismerősöm. Eddig csak hallomásból tudtam a császárváros nevezetes pincefalujáról, de annyi is elegendő volt ahhoz, hogy felvillanyozódjak. Mindjárt elsoroltam magamban, mit is illik tudni Bécs Szépasszonyvölgyéről. A kiskocsmákat Heurigernek hívják, ami onnan veszi eredetét, hogy az újbor kiforrásakor a cégér mellé egy kis tűlevelű koszorút helyez a tulajdonos, jelezvén: be lehet térni az ideire.
A bécsi erdő keskeny szerpentinjein tett kis kitérő a dombok tetejéről gyönyörű kilátásra nyújtott lehetőséget. A fényárban úszó városban a Práter óriáskereke volt az egyetlen tájékoztatási pont, akkora lehetett innen messziről, mint egy elgurult tízes. Itt viszont egy ház egy heuriger. Bennünket a Reinprecht nevűben vártak, már az előtérben jól lehetett hallani a harmonika hangját. Henrik, Ferenc Józsefre emlékeztető arcszőrzete alatt büszkén mosolygott: ez a mi heurigerünk.
A háromszáz esztendősnél is idősebb pince – korát a mestergerendába vésett dátum is tanúsítja – nagyon családias hely. Ami nem műemlék, az vadásztrófea, ami nem régi, az szép, ami nem modern, az kényelmes. És ami egyik sem – nos attól pedig megáll az ész . . .
Következhetne itt az ínycsiklandozó menü, a könnyű, de nagyon finom bor leírása, no meg a harmonikaszóé, amit egy szál bőgő kísér. Én mégis másról mesélek. Az osztrák történelem egy darabjáról, merőben szokatlan aspektusból. Két fogás között, gyakorolva kissé az egyenes testhelyzetet, megtekintettem a világ legnagyobb dugóhúzó-gyűjteményét.
Szemközt a kármentővel míves, üvegezett tárlóban található a mintegy kétezer darabot számláló hatalmas kollekció. Tanúsíthatom, nincs köztük két egyforma darab. Mivel soha nem találkoztam még a dugóhúzók formatervezésének és művészettörténetének még csak kezdetleges leírásával sem, elégedjen meg most az olvasó eme merőben szubjektív értékeléssel. Mindenekelőtt: rá kellett ébrednem, hogy ez a művésznek nagyon kevés lehetőséget kínáló eszköz kellő találékonysággal igen sok és szép formában előállítható. Igaz is: természetesen osztrák találmány a dugóhúzó, amit tanúsít a Kaiserliches Patentamt, az akkori találmányi hivatal eredeti okmánya: bizonyos Friedrich Kumer zellai illetőségű polgárnak kiállítva az általa részletes rajzzal is körülírt „korkenzieher”-ről. Valami Matt Perkins is próbálkozott hasonlóval Birminghamban, ám előbbi; bár szintén 1884-ben, de hónapokkal megelőzte. Az elsőség tehát Herr Kumeré, a dátum egészen pontosan április 1. Az a rossz, aki arra gondol, hogy bolondság ez az egész.
A dugóhúzó mindig tükrözi az adott kor szellemét. Ne tessék nevetni kérem. Egy szecessziós cupidó akár a Burg parkjából is idejöhetett volna… Itt is van, egy bizonyos pajzán testrésze szolgál – igaz megcsavarva – a dugó eltávolítására. A múlt század eleji amerikai munkásmozgalmat egy wisconsini vörösréz kovácsüllő képviseli – bár ebből teljesen jelentésmentesen csavarodik elő az acélspirál, vagy csak nekem nem mondott semmit. Annál inkább egy népviseletben pompázó menyecske, akinek szoknyája alatt rejtve van az a bizonyos alkalmatosság. Arcán pedig olyan pajzán mosoly, mint akit nemsokára valami nagy öröm ér. A postásoknak postakürt a dugóhúzójuk fogantyúja és más foglalkozásoknál is valami közeli a párhuzam. A legősibb foglalkozásnak, amelyet az AIDS ellenére is számosan űznek Bécsben, művészi és nem művészi pornográfiák állítanak emléket.
Nem hiányoznak a mai modern formaötletek sem, ezek azonban kevesebb emberhez szólnak. Márpedig a dugóhúzó mindenkié – hogy ismét tegyek egy egyetemleges érvényű megállapítást.
A Heuriger Reinprecht dugóhúzó-gyűjteménye húzza a vendégeket a világ minden tájáról. Dugót nemigen, mert – legalábbis ottlétünk alatt – palackos bort nem szolgáltak fel senkinek. Persze egy ilyen gyűjteményt kímélni kell.
Hasonló
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése