Azok a régi szép dugóhúzók

Írta: Ésik Sándor

Vacsorázni pedig Grinzingben fogunk, nézett rám jelentőségteljesen Henrik, bécsi ismerősöm. Eddig csak hallomásból tudtam a császárváros nevezetes pincefalujáról, de annyi is elegendő volt ahhoz, hogy felvillanyozódjak. Mindjárt elsoroltam magamban, mit is illik tudni Bécs Szépasszonyvölgyéről. A kiskocsmákat Heurigernek hívják, ami onnan veszi eredetét, hogy az újbor kiforrásakor a cégér mellé egy kis tűlevelű koszorút helyez a tulajdonos, jelezvén: be lehet térni az ideire.

A bécsi erdő keskeny szerpentinjein tett kis kitérő a dombok tetejéről gyönyörű kilátásra nyújtott lehetőséget. A fényárban úszó városban a Práter óriáskereke volt az egyetlen tájékoztatási pont, akkora lehetett innen messziről, mint egy elgurult tízes. Itt viszont egy ház egy heuriger. Bennünket a Reinprecht nevűben vártak, már az előtérben jól lehetett hallani a harmonika hangját. Henrik, Ferenc Józsefre emlékeztető arcszőrzete alatt büszkén mosolygott: ez a mi heurigerünk.

A háromszáz esztendősnél is idősebb pince – korát a mestergerendába vésett dátum is tanúsítja – nagyon családias hely. Ami nem műemlék, az vadásztrófea, ami nem régi, az szép, ami nem modern, az kényelmes. És ami egyik sem – nos attól pedig megáll az ész . . .

Következhetne itt az ínycsiklandozó menü, a könnyű, de nagyon finom bor leírása, no meg a harmonikaszóé, amit egy szál bőgő kísér. Én mégis másról mesélek. Az osztrák történelem egy darabjáról, merőben szokatlan aspektusból. Két fogás között, gyakorolva kissé az egyenes testhelyzetet, megtekintettem a világ legnagyobb dugóhúzó-gyűjteményét.

Szemközt a kármentővel míves, üvegezett tárlóban található a mintegy kétezer darabot számláló hatalmas kollekció. Tanúsíthatom, nincs köztük két egyforma darab. Mivel soha nem találkoztam még a dugóhúzók formatervezésének és művészettörténetének még csak kezdetleges leírásával sem, elégedjen meg most az olvasó eme merőben szubjektív értékeléssel. Mindenekelőtt: rá kellett ébrednem, hogy ez a művésznek nagyon kevés lehetőséget kínáló eszköz kellő találékonysággal igen sok és szép formában előállítható. Igaz is: természetesen osztrák találmány a dugóhúzó, amit tanúsít a Kaiserliches Patentamt, az akkori találmányi hivatal eredeti okmánya: bizonyos Friedrich Kumer zellai illetőségű polgárnak kiállítva az általa részletes rajzzal is körülírt „korkenzieher”-ről. Valami Matt Perkins is próbálkozott hasonlóval Birminghamban, ám előbbi; bár szintén 1884-ben, de hónapokkal megelőzte. Az elsőség tehát Herr Kumeré, a dátum egészen pontosan április 1. Az a rossz, aki arra gondol, hogy bolondság ez az egész.

A dugóhúzó mindig tükrözi az adott kor szellemét. Ne tessék nevetni kérem. Egy szecessziós cupidó akár a Burg parkjából is idejöhetett volna… Itt is van, egy bizonyos pajzán testrésze szolgál – igaz megcsavarva – a dugó eltávolítására. A múlt század eleji amerikai munkásmozgalmat egy wisconsini vörösréz kovácsüllő képviseli – bár ebből teljesen jelentésmentesen csavarodik elő az acélspirál, vagy csak nekem nem mondott semmit. Annál inkább egy népviseletben pompázó menyecske, akinek szoknyája alatt rejtve van az a bizonyos alkalmatosság. Arcán pedig olyan pajzán mosoly, mint akit nemsokára valami nagy öröm ér. A postásoknak postakürt a dugóhúzójuk fogantyúja és más foglalkozásoknál is valami közeli a párhuzam. A legősibb foglalkozásnak, amelyet az AIDS ellenére is számosan űznek Bécsben, művészi és nem művészi pornográfiák állítanak emléket.

Nem hiányoznak a mai modern formaötletek sem, ezek azonban kevesebb emberhez szólnak. Márpedig a dugóhúzó mindenkié – hogy ismét tegyek egy egyetemleges érvényű megállapítást.

A Heuriger Reinprecht dugóhúzó-gyűjteménye húzza a vendégeket a világ minden tájáról. Dugót nemigen, mert – legalábbis ottlétünk alatt – palackos bort nem szolgáltak fel senkinek. Persze egy ilyen gyűjteményt kímélni kell.

Szerkesztette:
M. Szlávik Tünde

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése