Színes történelem fekete fehér felvételeken

A képen annyi pödört bajszú szép székely ember volt, hogy meg sem lehetett számolni őket

Az etédi dalkar 1911 (forrás Tiboldi Sándor)

Régi képeket nézegettünk édesanyámmal és ő magyarázott, mesélt nekem. Mesélt arról, hogy melyik színdarab mikor volt, mikor került sor az előadásra, kik voltak a szereplők és hányban adták elő. De a képek közül, legjobban a kórus, a férfikórus kapott meg. Talán mert ez volt a legizgalmasabb, mert ezen a képen annyi pödört bajszú szép székely ember volt, hogy meg sem lehetett számolni őket.

A sok, megsárgult kép nézegetését alig bírtam abbahagyni annyira szépnek találtam, hogy minden mást elfelejtettem, ami körülöttem forgott. Nem baj, gondoltam magamban, ha nagy leszek én is kórusba fogok járni, énekelni. Az iskolában, alig kerültünk a felső tagozatra, a tanító bácsi engem is beválasztott az énekkarba. Akkoriban még annyian voltunk székely gyermekek énekkarosok, hogy három szólamra is tellett. Ahogy visszaemlékszem a próbákat az iskola (a régi községháza) legnagyobb termében, az emeleten tartottuk meg, és a tanító bácsi sokat vesződött velünk, hogy valamit kihozzon az egészből. Százszor is elkezdtük énekelni az „Pál Kata Péter jó reggelt”, ami persze bemutatáskor nem mindig sikerült a legjobban. Ekkor, már az új kultúrház színpadán léptünk fel és minden egyes alkalommal, nagy izgalom töltött el, ha szerepelni kellett. Alig fértünk  a színpadon, annyian voltunk énekesek. Többször is előfordult, hogy Böske tanító néni színdarabot tanított, a Csipkerózsikára emlékszem, amiben annyi szereplőre volt szükség, hogy nagyjából az egész iskola szerepelt. Ilyenkor az egész falu ünnepelt, jöttek a szülők, hogy megnézzenek, hogy szerepelünk. A tanító házaspár ilyen értelemben a falu napszámosa volt több évtizeden keresztül, mert a szívügyének tekintette, hogy a kultúra átadása az egyik legfontosabb és a legmaradandóbb az ember életében nemzedékről nemzedékre. A bölcsek intelmeivel élve tudták, hogy semmi sem emelheti fel az embert, egyedül csak a kultúra. Az etédiek évszázadokon át művelték, gyakorolták és igényelték a kultúrát, több formában is.

Színdarab 1937

1938-ban Herczeg István vezetésével újra létesítették fúvószenekart, de ezen kívül nagy hagyománya volt az olvasó körnek és már az ezernyolcszázas években létezett könyvtár a faluban. Évszázadokon keresztül színdarabokat tanítottak be a lelkes, népét szerető tanítók az ünnepekre. Volt vegyes dalárda és tánccsoport is, amiben igencsak szép sikereket értek el az akkori fiatalok. Nyári estéken, ha kiültünk kapuban, szívesen hallgattuk a Bakó  és a Dobi bácsiék tárogatóját, szaxofonját. 

Székelyföldön, mikor még ritka volt a falumúzeum, az etédiek összegyűjtötték a régiségeket és falumúzeumot létesítettek, nagy volt a lelkesedés a lakosság részéről ebben is.  De ezen kívül, az egyház keretében sok eseményt szerveztek vallási, nemzeti ünnepek alkalmával is. Főleg az államalapító emlékezetének ünneplésére tettek nagy hangsúlyt, augusztus 20-ra. Az év folyamán, több alkalomkor is bálokat szerveztek és együtt szórakozott a falu apraja-nagyja. Mondhatni pezsgett a kulturális élet és a lakosság többsége bekapcsolódott minden egyes rendezvényben. 

Ugyanakkor ezek voltak azok az alkalmak és lehetőségek, hogy a fiatalok együtt lehessenek, szórakozzanak, barátságok alakuljanak ki és nem utolsó sorban a pár kiválasztás is jó alkalom volt erre. Ilyenformán,  az együtt ünneplések élménye alkalmával alakulhatott/alakult ki a faluközösség, az együvé tartozás, nem utolsó sorban az elemi kultúra elsajátítása. 

Dalárda és tánccsoport 1979

Írta:
Kelemen Margit

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése