Színes történelem fekete fehér felvételeken

A képen annyi pödört bajszú szép székely ember volt, hogy meg sem lehetett számolni őket

Az etédi dalkar 1911 (forrás Tiboldi Sándor)

Régi képeket nézegettünk édesanyámmal és ő magyarázott, mesélt nekem. Mesélt arról, hogy melyik színdarab mikor volt, mikor került sor az előadásra, kik voltak a szereplők és hányban adták elő. De a képek közül, legjobban a kórus, a férfikórus kapott meg. Talán mert ez volt a legizgalmasabb, mert ezen a képen annyi pödört bajszú szép székely ember volt, hogy meg sem lehetett számolni őket.

A sok, megsárgult kép nézegetését alig bírtam abbahagyni annyira szépnek találtam, hogy minden mást elfelejtettem, ami körülöttem forgott. Nem baj, gondoltam magamban, ha nagy leszek én is kórusba fogok járni, énekelni. Az iskolában, alig kerültünk a felső tagozatra, a tanító bácsi engem is beválasztott az énekkarba. Akkoriban még annyian voltunk székely gyermekek énekkarosok, hogy három szólamra is tellett. Ahogy visszaemlékszem a próbákat az iskola (a régi községháza) legnagyobb termében, az emeleten tartottuk meg, és a tanító bácsi sokat vesződött velünk, hogy valamit kihozzon az egészből. Százszor is elkezdtük énekelni az „Pál Kata Péter jó reggelt”, ami persze bemutatáskor nem mindig sikerült a legjobban. Ekkor, már az új kultúrház színpadán léptünk fel és minden egyes alkalommal, nagy izgalom töltött el, ha szerepelni kellett. Alig fértünk  a színpadon, annyian voltunk énekesek. Többször is előfordult, hogy Böske tanító néni színdarabot tanított, a Csipkerózsikára emlékszem, amiben annyi szereplőre volt szükség, hogy nagyjából az egész iskola szerepelt. Ilyenkor az egész falu ünnepelt, jöttek a szülők, hogy megnézzenek, hogy szerepelünk. A tanító házaspár ilyen értelemben a falu napszámosa volt több évtizeden keresztül, mert a szívügyének tekintette, hogy a kultúra átadása az egyik legfontosabb és a legmaradandóbb az ember életében nemzedékről nemzedékre. A bölcsek intelmeivel élve tudták, hogy semmi sem emelheti fel az embert, egyedül csak a kultúra. Az etédiek évszázadokon át művelték, gyakorolták és igényelték a kultúrát, több formában is.

Színdarab 1937

1938-ban Herczeg István vezetésével újra létesítették fúvószenekart, de ezen kívül nagy hagyománya volt az olvasó körnek és már az ezernyolcszázas években létezett könyvtár a faluban. Évszázadokon keresztül színdarabokat tanítottak be a lelkes, népét szerető tanítók az ünnepekre. Volt vegyes dalárda és tánccsoport is, amiben igencsak szép sikereket értek el az akkori fiatalok. Nyári estéken, ha kiültünk kapuban, szívesen hallgattuk a Bakó  és a Dobi bácsiék tárogatóját, szaxofonját. 

Székelyföldön, mikor még ritka volt a falumúzeum, az etédiek összegyűjtötték a régiségeket és falumúzeumot létesítettek, nagy volt a lelkesedés a lakosság részéről ebben is.  De ezen kívül, az egyház keretében sok eseményt szerveztek vallási, nemzeti ünnepek alkalmával is. Főleg az államalapító emlékezetének ünneplésére tettek nagy hangsúlyt, augusztus 20-ra. Az év folyamán, több alkalomkor is bálokat szerveztek és együtt szórakozott a falu apraja-nagyja. Mondhatni pezsgett a kulturális élet és a lakosság többsége bekapcsolódott minden egyes rendezvényben. 

Ugyanakkor ezek voltak azok az alkalmak és lehetőségek, hogy a fiatalok együtt lehessenek, szórakozzanak, barátságok alakuljanak ki és nem utolsó sorban a pár kiválasztás is jó alkalom volt erre. Ilyenformán,  az együtt ünneplések élménye alkalmával alakulhatott/alakult ki a faluközösség, az együvé tartozás, nem utolsó sorban az elemi kultúra elsajátítása. 

Dalárda és tánccsoport 1979

Írta:
Kelemen Margit

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése