Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Lajos bácsi, a libapásztor cimbalmozott bálban
Reggel hatkor indult a kecskecsorda, érkezett nagy zörejjel az alszegről Mátyás Róza nénivel
Ha most élnénk a XX. század második felében, az ezerkilencszázhatvanas évek elején, azt mondhatnánk, hogy a „rendtartó” és ”törvényhozó” székelyfalu életét éljük. Akkor mindent természetesnek vettünk/éreztünk és úgy gondoltunk gyermekként, hogy ez már, mindig is így lesz a világ végezetéig. Hiszen ezek a dolgok, az átöröklődött szokások, a norma rendszerek sémájában tartoztak és maradhattak meg archaikus formában. Etéden a székely családok, köztük a mi családunk is, több lábon állva kellett megteremtsék az egzisztenciát, és sok mindenhez kellett érteni, hogy fennmaradhassunk. Senki számára nem újdonság, ha azt mondom, hogy a nagy érvágást a rombolást, a kollektivizálás rótta rá a Székelyföldre is.
Na de visszakanyarodok arra, amit itt el szeretnék mesélni a maiaknak. Nagy élmény és emlékezetes maradt számomra, hogy amint kitavaszodott, nem csak a mezei munkálatokkal voltak elfoglalva a falusi gazdák, hanem rengeteg más teendő is akadt. Többek közt, az állatok felvigyázása, megőrzése, nagyon nagy gondnak számított. A mai napig érdekesnek találom, ahogy meg volt szervezve a faluban ez a része is a mindennapoknak.
Akkoriban, szinte minden háznál, családnál, tartottak tehenet, juhot, kecskét, disznót és libákat is. Az előbbiekben felsorolt állatoknak meg volt szervezve külön, külön az őrzésük. S hej…, falun főleg nyáron, az élet nagyon korán kezdődött! Reggel hatkor indult a kecskecsorda, érkezett nagy zörejjel az alszegről Mátyás Róza nénivel. A kecske megőrzése elég bonyolult lehetett, mert a kecske természeténél fogva elég szétszórt állat. Ahányan voltak, annyifelé szaladtak és mindig az ágak hegyét keresték. Legjobban szerették „leparézni” (megenni) a rózsákat az udvaron. Gondolatban nagyon sokszor sajnálattal voltam szegény Róza néni iránt, mert egész áldott nap kellett szaladnia a kecskék után a forró nyári napokon, reggeltől estig téringethette a szófogadatlanokat.
Miután elhaladt a kecskehad, érkezett a tehénpásztor a kürtjével. Kinda Sándor bácsi, jelezte, hogy ki kell hajtani Virágot, a tehenet. Minden háztól kényelmesen ereszkedtek ki a kapun tehenek és indult nagy kolompolással a tehéncsorda.
A juhokat, április 24-én Szentgyörgy napján, gyűjtötték össze és hajtották ki a legelőre, de ezek már egészen szeptember 29-ig, Szentmihály napig voltak kint a juhpásztorral a mezőn „künn a majornál” vagyis az akolnál. A juhpásztort már a télvégén felfogadták. Megegyezés alapján, fejenként egy bizonyos mennyiségű sajtot, ordát (általában 7 kg sajt és 1 kg orda, volt a kvóta 1 juhra), ennyivel szolgált a gazdának, de csak a fejősjuhok után.
A tehéncsorda után, nagy röfögéssel érkeztek a disznók. A disznópásztor Purupa Feri bácsi, a falu végén a híd végénél lakó cigány ember volt. Hosszú ostorával csattogtatott, „huj ide, huj oda” mondásaival terelgette a falu felső végéig, Ógyepűig a süldőket, amiket a téli hízódisznóra tartottunk, tartották a gazdák.
Utójára maradtak a libák. Libákból csak azokat lehetett kiengedni a libacsordában, amelyek, már be voltak tollasodva, ami azt jelentette, hogy edzettebbekké váltak, az esetleges szélsőséges időjárással szemben. A libapásztor, általában ugyanaz volt minden évben a cimbalmos Farkas Lajos. Lajos bácsit, azért is hívták cimbalmosnak, mert az bálok alkalmával ő szokott cimbalmon játszani a zenekarban. Azt kell tudni Etédről, hogy a falu hossza két kilométer, ezek az állatok jövet-menet, összesen naponta négy kilométer távolságot tettek meg.
Az állatok kiterelése, legkésőbb nyolc óráig befejeződött. Ekkor indulhattunk ki a mezőre dolgozni, mikor milyen munkának volt az időszaka. Egész nap nyugodtan dolgozhattunk, nem kellett idegeskedni, hogy mi történik az állatokkal, mert a pásztorokra rá voltak bízva. Ami nagyon érdekes volt számomra, az, az, hogy pontos időre kellett hazajönni a mezőről, hogy amire jönnek a „csordából az állatok” legyünk otthon és várjuk a kapuba. Így talált haza estére, „kapura jőve” anélkül, hogy valaki is utána ment volna. A kecske, a tehén, a disznó és a libák haza találtak maguktól is… És még mondja valaki, hogy „butaliba”!
„A határt őrző székelykatonák, falutörvényekben szabták meg az élet „rendjét”! A „rendtartó székely falut” működtető helyi törvények és szokások, nem csupán gátat, hanem szabadságot és egyben biztonságot nyújtottak a falu lakóinak.”
(Idézet Imre István: A rendtartó és törvényhozó székely falu c. írásából.)
Hasonló
Máglya a hajnali sötétben
Fogynak, üresednek a házak,...
Délutáni zsúrozások hajdaná...
Kitárt kapuval fogadták a l...
Királynők és királyfiak az ...
Harcsafűrész és favágókecsk...
Az esti fonóban szövődtek ...
Hárászkendő és túrós-pulisz...
Színes történelem fekete fe...
Viszik-e még a kelengyét?!
Nagytalálkozó négyszáz év m...
Az egész határ tele volt ar...
Nagy híre és keletje volt a...
Egy kupa piculasaláta ára e...
Dalolt a hegyoldal, táncolt...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése