Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Délutáni zsúrozások hajdanában Etéden
Sorra mentünk mindegyik osztálytársunkhoz, természetesen gyalogszerrel a csikorgós havon
Még nem a „kütyüs” világot éltük, és nem cseten tartottuk a kapcsolatot a cimborákkal, de minden alkalmat megragadtunk, kihasználtunk és akár meg is megkerestük, megszerveztük a lehetőséget a közösségi találkozókra. Ezek a megkeresett, megtalált találkozók visszanyúlnak egészen a gyermekkorig.
Még csak felcseperedő lányok voltunk, általános iskolások, amikor az osztálytársakkal délutánonként „zsúrozni” szoktunk volt összejárni a téli vakáció ideje alatt. Ebben az időszakban már nagy pelyhekben hullott a pihe hó, és a szánkó is előkerült a fásszín alul, ha beindult a szánkózás ideje a patak menti dombocskán, melyre ráhajolt a vén fűzfa és ahová csak a patak fölötti girbe-görbe akácfából összetákolt pallón lehetett átjutni. Akkortájt bőven volt lehetőségünk a közösségi találkozókra, nem is tudtuk eldönteni melyiket válasszuk. Bizony mind pirospozsgás arcú gyerekek voltunk, melyet édesanyáink meleg keze simogatott mikor haza értünk.
A zsúrozást választva, ami ebédidő után szokott történni, sorra mentünk mindegyik osztálytársunkhoz, természetesen gyalogszerrel a csikorgós havon. A másfél, kétórai együttlétet kézimunkával töltöttük ki. Mindenkinek megvolt a saját kézimunkája. Akkoriban az iskolai órarendben bele volt foglalva a kézimunkaóra. Vittük kezünkben a kukoricahéjából font kisszatyrot, benne a kézimunkával a kijelölt sorra kerülő osztálytársunk tornácos házáig. A kézimunkáink akkor varrottasak voltak, volt keresztszemes, sima, láncszemes és írásos is. Kis terítőket, díszpárnákat, falvédőket varrtunk.
Egy ilyen alkalomra emlékszem pontosan, amikor a Felszeg utcán, Vilmáéknál tartottuk a zsúrt. Vilma az ajtóban várt ránk nagy masnival a hajában. Először Jolán érkezett, majd Ilka, Irma, Anna, Ilus, a lányokból. Egy valaki szokott hiányozni általában, mert ők egy kicsit félreeső helyen laktak és veszélyesebb volt a közlekedés a falu abban lévő részében télen. Ő volt a hiányzó Róza. Vilma édesanyja, mosolygós arcával örömmel fogadott minket, és érződött a levegőben a szeretet, ami elárasztotta otthonukat. Ekkor még felhőtlenül tudtunk nevetgélni hangosan minden semmiségen. Egybe volt a csipet-csapat. Körbeültük a szobát, énekelgettünk, majd Vilma néni elővette a gramofont, amit még addig sohasem láttam. A zenére már nem emlékszem, azt tudom, hogy nem népdalokat hallottunk, de nekünk az az ének, zene is nagyon tetszett. Nagy volt a jókedv és az örömünk az együttlétre. Közben volt kínálgatás is, főtt-kukorica meg töpörtyűs-pogácsa. Észrevétlenül és hamar elrepült az idő, kellet hazamenni idejében, még a szürkület előtt. Hazafele volt rá alkalom, hogy egy-egy fiú csoporttal találkoztunk, akik mindig hógolyóval dobálóztak. Ha szánkózásra adtuk a fejünket, addig maradtunk, amíg a kis riglis bakancsunk be nem ázott, és nem kezdett fázni a lábunk. És akkor irány hazafele minél hamarabb.
Hát ezekre az örök szép emlékekre gondolok a karantén idején és alig várom, hogy elmúljon, hogy újra szabadok lehessünk, maszk és álarc nélkül. De vajon eljön-e még az idő, a vágy, a rokonokkal, a kortársakkal, a barátokkal, az ismerősökkel, a szomszédokkal való találkozóra, akár, ha már felnőttek vagyunk is?! Ki tudná megjósolni, mi következik még!
Hasonló
Máglya a hajnali sötétben
Fogynak, üresednek a házak,...
Kitárt kapuval fogadták a l...
Királynők és királyfiak az ...
Harcsafűrész és favágókecsk...
Az esti fonóban szövődtek ...
Hárászkendő és túrós-pulisz...
Színes történelem fekete fe...
Viszik-e még a kelengyét?!
Nagytalálkozó négyszáz év m...
Az egész határ tele volt ar...
Nagy híre és keletje volt a...
Lajos bácsi, a libapásztor ...
Egy kupa piculasaláta ára e...
Dalolt a hegyoldal, táncolt...
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése