Délutáni zsúrozások hajdanában Etéden

Sorra mentünk mindegyik osztálytársunkhoz, természetesen gyalogszerrel a csikorgós havon

Még nem a „kütyüs” világot éltük, és nem cseten tartottuk a kapcsolatot a cimborákkal, de minden alkalmat megragadtunk, kihasználtunk és akár meg is megkerestük, megszerveztük a lehetőséget a közösségi találkozókra. Ezek a megkeresett, megtalált találkozók visszanyúlnak egészen a gyermekkorig. 

Még csak felcseperedő lányok voltunk, általános iskolások, amikor az osztálytársakkal délutánonként „zsúrozni” szoktunk volt összejárni a téli vakáció ideje alatt. Ebben az időszakban már nagy pelyhekben hullott a pihe hó, és a szánkó is előkerült a fásszín alul, ha beindult a szánkózás ideje a patak menti dombocskán, melyre ráhajolt a vén fűzfa és ahová csak a patak fölötti girbe-görbe akácfából összetákolt pallón lehetett átjutni. Akkortájt bőven volt lehetőségünk a közösségi találkozókra, nem is tudtuk eldönteni melyiket válasszuk. Bizony mind pirospozsgás arcú gyerekek voltunk, melyet édesanyáink meleg keze simogatott mikor haza értünk.

A zsúrozást választva, ami ebédidő után szokott történni, sorra mentünk mindegyik osztálytársunkhoz, természetesen gyalogszerrel a csikorgós havon. A másfél, kétórai együttlétet kézimunkával töltöttük ki. Mindenkinek megvolt a saját kézimunkája. Akkoriban az iskolai órarendben bele volt foglalva a kézimunkaóra. Vittük kezünkben a kukoricahéjából font kisszatyrot, benne a kézimunkával a kijelölt sorra kerülő osztálytársunk tornácos házáig. A kézimunkáink akkor varrottasak voltak, volt keresztszemes, sima, láncszemes és írásos is. Kis terítőket, díszpárnákat, falvédőket varrtunk. 

Egy ilyen alkalomra emlékszem pontosan, amikor a Felszeg utcán, Vilmáéknál tartottuk a zsúrt. Vilma az ajtóban várt ránk nagy masnival a hajában. Először Jolán érkezett, majd Ilka, Irma, Anna, Ilus, a lányokból. Egy valaki szokott hiányozni általában, mert ők egy kicsit félreeső helyen laktak és veszélyesebb volt a közlekedés a falu abban lévő részében télen. Ő volt a hiányzó Róza. Vilma édesanyja, mosolygós arcával örömmel fogadott minket, és érződött a levegőben a szeretet, ami elárasztotta otthonukat. Ekkor még felhőtlenül tudtunk nevetgélni hangosan minden semmiségen. Egybe volt a csipet-csapat. Körbeültük a szobát, énekelgettünk, majd Vilma néni elővette a gramofont, amit még addig sohasem láttam. A zenére már nem emlékszem, azt tudom, hogy nem népdalokat hallottunk, de nekünk az az ének, zene is nagyon tetszett. Nagy volt a jókedv és az örömünk az együttlétre. Közben volt kínálgatás is, főtt-kukorica meg töpörtyűs-pogácsa. Észrevétlenül és hamar elrepült az idő, kellet hazamenni idejében, még a szürkület előtt. Hazafele volt rá alkalom, hogy egy-egy fiú csoporttal találkoztunk, akik mindig hógolyóval dobálóztak. Ha szánkózásra adtuk a fejünket, addig maradtunk, amíg a kis riglis bakancsunk be nem ázott, és nem kezdett fázni a lábunk. És akkor irány hazafele minél hamarabb. 

Hát ezekre az örök szép emlékekre gondolok a karantén idején és alig várom, hogy elmúljon, hogy újra szabadok lehessünk, maszk és álarc nélkül. De vajon eljön-e még az idő, a vágy, a rokonokkal, a kortársakkal, a barátokkal, az ismerősökkel, a szomszédokkal való találkozóra, akár, ha már felnőttek vagyunk is?! Ki tudná megjósolni, mi következik még!

Írta:
Kelemen Margit

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése