Délutáni zsúrozások hajdanában Etéden

Sorra mentünk mindegyik osztálytársunkhoz, természetesen gyalogszerrel a csikorgós havon

Még nem a „kütyüs” világot éltük, és nem cseten tartottuk a kapcsolatot a cimborákkal, de minden alkalmat megragadtunk, kihasználtunk és akár meg is megkerestük, megszerveztük a lehetőséget a közösségi találkozókra. Ezek a megkeresett, megtalált találkozók visszanyúlnak egészen a gyermekkorig. 

Még csak felcseperedő lányok voltunk, általános iskolások, amikor az osztálytársakkal délutánonként „zsúrozni” szoktunk volt összejárni a téli vakáció ideje alatt. Ebben az időszakban már nagy pelyhekben hullott a pihe hó, és a szánkó is előkerült a fásszín alul, ha beindult a szánkózás ideje a patak menti dombocskán, melyre ráhajolt a vén fűzfa és ahová csak a patak fölötti girbe-görbe akácfából összetákolt pallón lehetett átjutni. Akkortájt bőven volt lehetőségünk a közösségi találkozókra, nem is tudtuk eldönteni melyiket válasszuk. Bizony mind pirospozsgás arcú gyerekek voltunk, melyet édesanyáink meleg keze simogatott mikor haza értünk.

A zsúrozást választva, ami ebédidő után szokott történni, sorra mentünk mindegyik osztálytársunkhoz, természetesen gyalogszerrel a csikorgós havon. A másfél, kétórai együttlétet kézimunkával töltöttük ki. Mindenkinek megvolt a saját kézimunkája. Akkoriban az iskolai órarendben bele volt foglalva a kézimunkaóra. Vittük kezünkben a kukoricahéjából font kisszatyrot, benne a kézimunkával a kijelölt sorra kerülő osztálytársunk tornácos házáig. A kézimunkáink akkor varrottasak voltak, volt keresztszemes, sima, láncszemes és írásos is. Kis terítőket, díszpárnákat, falvédőket varrtunk. 

Egy ilyen alkalomra emlékszem pontosan, amikor a Felszeg utcán, Vilmáéknál tartottuk a zsúrt. Vilma az ajtóban várt ránk nagy masnival a hajában. Először Jolán érkezett, majd Ilka, Irma, Anna, Ilus, a lányokból. Egy valaki szokott hiányozni általában, mert ők egy kicsit félreeső helyen laktak és veszélyesebb volt a közlekedés a falu abban lévő részében télen. Ő volt a hiányzó Róza. Vilma édesanyja, mosolygós arcával örömmel fogadott minket, és érződött a levegőben a szeretet, ami elárasztotta otthonukat. Ekkor még felhőtlenül tudtunk nevetgélni hangosan minden semmiségen. Egybe volt a csipet-csapat. Körbeültük a szobát, énekelgettünk, majd Vilma néni elővette a gramofont, amit még addig sohasem láttam. A zenére már nem emlékszem, azt tudom, hogy nem népdalokat hallottunk, de nekünk az az ének, zene is nagyon tetszett. Nagy volt a jókedv és az örömünk az együttlétre. Közben volt kínálgatás is, főtt-kukorica meg töpörtyűs-pogácsa. Észrevétlenül és hamar elrepült az idő, kellet hazamenni idejében, még a szürkület előtt. Hazafele volt rá alkalom, hogy egy-egy fiú csoporttal találkoztunk, akik mindig hógolyóval dobálóztak. Ha szánkózásra adtuk a fejünket, addig maradtunk, amíg a kis riglis bakancsunk be nem ázott, és nem kezdett fázni a lábunk. És akkor irány hazafele minél hamarabb. 

Hát ezekre az örök szép emlékekre gondolok a karantén idején és alig várom, hogy elmúljon, hogy újra szabadok lehessünk, maszk és álarc nélkül. De vajon eljön-e még az idő, a vágy, a rokonokkal, a kortársakkal, a barátokkal, az ismerősökkel, a szomszédokkal való találkozóra, akár, ha már felnőttek vagyunk is?! Ki tudná megjósolni, mi következik még!

Szerző: 2021. 01. 09.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése