Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Délutáni zsúrozások hajdanában Etéden
Sorra mentünk mindegyik osztálytársunkhoz, természetesen gyalogszerrel a csikorgós havon
Még nem a „kütyüs” világot éltük, és nem cseten tartottuk a kapcsolatot a cimborákkal, de minden alkalmat megragadtunk, kihasználtunk és akár meg is megkerestük, megszerveztük a lehetőséget a közösségi találkozókra. Ezek a megkeresett, megtalált találkozók visszanyúlnak egészen a gyermekkorig.
Még csak felcseperedő lányok voltunk, általános iskolások, amikor az osztálytársakkal délutánonként „zsúrozni” szoktunk volt összejárni a téli vakáció ideje alatt. Ebben az időszakban már nagy pelyhekben hullott a pihe hó, és a szánkó is előkerült a fásszín alul, ha beindult a szánkózás ideje a patak menti dombocskán, melyre ráhajolt a vén fűzfa és ahová csak a patak fölötti girbe-görbe akácfából összetákolt pallón lehetett átjutni. Akkortájt bőven volt lehetőségünk a közösségi találkozókra, nem is tudtuk eldönteni melyiket válasszuk. Bizony mind pirospozsgás arcú gyerekek voltunk, melyet édesanyáink meleg keze simogatott mikor haza értünk.
A zsúrozást választva, ami ebédidő után szokott történni, sorra mentünk mindegyik osztálytársunkhoz, természetesen gyalogszerrel a csikorgós havon. A másfél, kétórai együttlétet kézimunkával töltöttük ki. Mindenkinek megvolt a saját kézimunkája. Akkoriban az iskolai órarendben bele volt foglalva a kézimunkaóra. Vittük kezünkben a kukoricahéjából font kisszatyrot, benne a kézimunkával a kijelölt sorra kerülő osztálytársunk tornácos házáig. A kézimunkáink akkor varrottasak voltak, volt keresztszemes, sima, láncszemes és írásos is. Kis terítőket, díszpárnákat, falvédőket varrtunk.
Egy ilyen alkalomra emlékszem pontosan, amikor a Felszeg utcán, Vilmáéknál tartottuk a zsúrt. Vilma az ajtóban várt ránk nagy masnival a hajában. Először Jolán érkezett, majd Ilka, Irma, Anna, Ilus, a lányokból. Egy valaki szokott hiányozni általában, mert ők egy kicsit félreeső helyen laktak és veszélyesebb volt a közlekedés a falu abban lévő részében télen. Ő volt a hiányzó Róza. Vilma édesanyja, mosolygós arcával örömmel fogadott minket, és érződött a levegőben a szeretet, ami elárasztotta otthonukat. Ekkor még felhőtlenül tudtunk nevetgélni hangosan minden semmiségen. Egybe volt a csipet-csapat. Körbeültük a szobát, énekelgettünk, majd Vilma néni elővette a gramofont, amit még addig sohasem láttam. A zenére már nem emlékszem, azt tudom, hogy nem népdalokat hallottunk, de nekünk az az ének, zene is nagyon tetszett. Nagy volt a jókedv és az örömünk az együttlétre. Közben volt kínálgatás is, főtt-kukorica meg töpörtyűs-pogácsa. Észrevétlenül és hamar elrepült az idő, kellet hazamenni idejében, még a szürkület előtt. Hazafele volt rá alkalom, hogy egy-egy fiú csoporttal találkoztunk, akik mindig hógolyóval dobálóztak. Ha szánkózásra adtuk a fejünket, addig maradtunk, amíg a kis riglis bakancsunk be nem ázott, és nem kezdett fázni a lábunk. És akkor irány hazafele minél hamarabb.
Hát ezekre az örök szép emlékekre gondolok a karantén idején és alig várom, hogy elmúljon, hogy újra szabadok lehessünk, maszk és álarc nélkül. De vajon eljön-e még az idő, a vágy, a rokonokkal, a kortársakkal, a barátokkal, az ismerősökkel, a szomszédokkal való találkozóra, akár, ha már felnőttek vagyunk is?! Ki tudná megjósolni, mi következik még!
Hasonló
Máglya a hajnali sötétben
Fogynak, üresednek a házak,...
Kitárt kapuval fogadták a l...
Királynők és királyfiak az ...
Harcsafűrész és favágókecsk...
Az esti fonóban szövődtek ...
Hárászkendő és túrós-pulisz...
Színes történelem fekete fe...
Viszik-e még a kelengyét?!
Nagytalálkozó négyszáz év m...
Az egész határ tele volt ar...
Nagy híre és keletje volt a...
Lajos bácsi, a libapásztor ...
Egy kupa piculasaláta ára e...
Dalolt a hegyoldal, táncolt...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése