Nagy híre és keletje volt az etédi epernek

Küsmöd és Firtos pataka egy szép utca résszel

A veteményesnek, az „árokköze” területet szemelték ki, itt találták megfelelő és alkalmas helyet, mert nemcsak sík és egész nap rásütött a nap, de mindjárt mellette folyt az akkori „tisztapatak”

Ott ahol sok van, ott bőven jut mindenre. Így volt például az Etéd falu határával is. A  néhai Olajas László református tiszteletes által leírtak alapján 2.673,33 hektár külterülete van Etédnek. Ebből van dombos, van nagyon szép lankás, meg lapos/sík terület is.  A sík területek a Firtos-Küsmöd patak mentén terülnek el, így jött az ötlet a szakemberek részéről és javasolták, hogy mivel az éghajlat is megfelel, létesíteni kellene egy „veteményest”. Mindez természetesen már a kollektivizálás idejében valósult meg.

Mivel a faluban még nagyon sok szorgos kezű, ügyes falusi székely asszony volt, összeállítottak egy csoportot. A veteményesnek, az „árokköze” területet szemelték ki, itt találták megfelelő és alkalmas helyet, mert nemcsak sík és egész nap rásütött a nap, de mindjárt mellette folyt az akkori „tisztapatak”. Egy több hektáros terület volt. A szükséges palántákat is itt helyben a faluban nevelték ki. A falu közepén még volt annyi hely, ahol még nem építették be istállóval az akkori „nagyeszű-főnökök”, a kommunisták. Körülbelül egy olyan 20 áras területen készítették a melegágyakat. A melegágyak egy olyan méteres magasságban voltak felemelve a földtől tehéntrágyából, amire rájött egy 25 cm magas fakeret, előkészített földdel a tetejére és erre rájöttek az üvegablakok. Én még ekkor nagyon kisgyermek voltam, de mindenre emlékeszem, mert nagyon szerettem megfigyelni a körülöttem zajló életet és kíváncsi voltam mindenre és ez pontosan a szomszédságunkban zajlott le. A melegágyak fel voltak osztva, mert több féle palántát kellett nevelni. A legtöbbet, paprika, paradicsom és káposzta palántát neveltek különböző fajtákkal. A magvakat már február végén, március elején elvetették.

A gémeskút

Nagyon sokat kellett dédelgetni és persze rendszeresen megfelelő hőmérsékletű vízzel locsolni a „gémeskútból”. Napközben, pedig, ha annyira felmelegedett az idő kellett szellőztetni is, kinyitották az ablakokat.

Ha arra került az idő és a palánták is kifejlődtek, következett a palánták kiültetése. Az „árokköze” körülbelül öthektáros hely, a patak mellett. Itt kellett beültetni a fentebb említett nevelt palántákkal. Volt mit hajolgatni egész nap szegény asszonyoknak az ülögetésénél. A munkaidő a veteményesben reggeltől estig volt, délben egy óra szünettel. Még arra is emlékeszem, mert édesanyám magával vitt, hogy egy pocakos brigadéros irányította az asszonyokat, és ha beindult a munka, a borozda végére hátradőlve vetett ki magát, pihent, nyugodtan szunyókált.

A patak, ahonnét vederrel vitték a vizet az asszonyok

Aki zöldségtermesztéssel foglalkozik, az tudja mennyire nehéz, és az időjárás is nagyban befolyásolja. Persze a jól megmunkált, előkészített föld és a szépen kinevelt palánták meghozták az eredményt. A szép nagy paradicsomokat, paprikát, meg káposztát idejében lehetett értékesíteni Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, a közelebbi városokon adták el, amiből sok pénz jött és feltehetően kiosztották fizetésként a kollektívtagoknak. Egy bizonyos idő után felbomlott a veteményes és később epressel próbálkoztak ugyanazon a területen. Az epertöveket Maros megyéből Náznánfalvából hozták bérelt teherkocsival. Ki volt osztva a téesztagoknak parcellával együtt, de voltak önkéntesek, iskolások és nyugdíjas tanítók is, akik megdolgozták a földet és termesztették az epret. Az eper termesztése is nagyon igényes munka volt, mikor beérett, minden második nap volt a szedése. Szép eredményeket hozott a csíki piacon, nagy híre és keletje volt az etédi epernek. De sajnos ez is megszűnt pár év alatt. Hát így szorgoskodott az akkori etédi székelyember, a sok kitartó becsületes munkájukkal és a „földközösséggel”.

A terület, amely egykor a veteményesnek adott helyet

Szerző: 2019. 06. 06.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló