Harcsafűrész és favágókecske

Etéden csikóslábú érckályhával tüzeltek hajdanán, a legjobban az adta ki a meleget

A tűzifa beszerzése mindig komoly gondot és nagy munkát igényelt a családok életvitelében. Különösen akkor, ha idősebb házaspárról, egyedül maradt, magatehetetlen, erejük fogytányi emberekről volt szó. Maradt még annyi emberség az akkori vezetőkben, hogy úgy döntsenek, a családokat ellátják, kisegítik őket téli tűzifával. A mi vidékünket nagyrészt bükkerdő borítja és mindenki tudja, hogy milyen jó lehet fűteni vele, milyen jó meleget ad ki. Még az étel elkészítésekor is a legfinomabb ízt adja, ha bükkfával készül el. 

Szóval, erdőtulajdon az átkosban nem létezett, hiszen minden államosítva volt. Az akkori helyi néptanács határozata alapján, a családok részfát kaptak. Előbb négy szekér, majd három, utána két szekér, végül egy szekérre futotta az osztalékból.  A részfa kitermelését általában a helybéli fiatalabb férfiak végezték, ezért munkanap volt a fizetség a kollektív, a termelő szövetkezet részéről. 

Az állami erdészet, miután lebélyegezte a fákat, megkezdődött a fa kitermelése. Ezt a munkát nagyon összehangoltan kellett elvégezni a balesetek elkerülése végett. Kézi „harcsafűrésszel”, fűrészelték le és fejszével vágták ki a fákat, az erre megbízott férfiak, majd miután összevágták, hasogatták, méteres, kétméteres rakásokban rakták. A fakitermelési munkában férfiak lábán gumicsizma volt, hogy ne ázzon át, gyapjúból szőtt kabátot, priccses gyapjúnadrágot hordtak a nagy hideg elviselése végett. Fejüket bundasapkával fedték be.  Bizony a jó meleg kesztyű is elkelt, hogy meg ne fagyjon a kezük.

A fakitermelését legtöbbször téli időszakban szokták elvégezni az elkövetkező évre, mert ekkor volt erre több idő, más időszakban a föld megmunkálásával voltak elfoglalva az emberek.

Az erdőről lovas szánnal, esetleg ökrökkel szállították haza a kivágott, összehasogatott tűzifának valót. Térdig érő nagy hóban ereszkedtek egymás után a lovas szánok. Ilyenkor a lovak teljesen megizzadtak, folyt le habozva a hátukon a pára, jól be voltak takarva pokróccal, fülükben piros bojttal, nyakukon csilingelt a csengőhangja. 

A hidegtől férfiak bundasapkája  bezuzmorázott, innét lestek ki, óvatosan ereszkedve, hogy nehogy megcsússzon a havon a szán, sorakozva jöttek egymás után lefele a Nagypatak oldalán.

Miután haza került a fa a székelyportára s a szánról lerakták, a gazda megkínálta jó finom szilvapálinkával a fuvarost. Terített asztallal várták, füstölt kolbásszal, szalonnával, a dézsából a finom juhtúróval, meg a frissen sült házikenyérrel, és a végén finom borral kínálták meg az erdőlőket.  

Ez után került sor a fa feldarabolására, hogy száraz helyre kerüljön a fásszín alá. Ezt a munkát, már a nagyobb iskolás fiúgyermekek is el tudták végezni a 7-8. osztályosok, délutáni időszakban, mert délelőtt iskolában jártak. A kétméteres hasábfát felrakták a “favágókecskére” és összefűrészelték 25-30 cm hosszúságba, hogy be lehessen rakni a csikóslábú érckályhába, mert akkoriban az érckályhával tüzeltek, ami a legjobban adta ki a meleget. 

Miután az összedarabolt fa valamelyest kiszáradt a fásszín alatt, a gyermekek délutáni feladata volt, hogy behordják a vékás vesszőkosarakban a másnapi tűzifát a tűzgyújtóval együtt. Itt jegyezném meg, hogy a fonott vesszőkosarakat a helybéli ügyes-kezű cigánycsaládok árulták és tőlük vásároltuk, pár lejért.  Előfordult, hogy a fa nem volt kellőképpen kiszáradva és a kályhalelre, fölül „tornyot” gógát raktunk, hogy jobban kiszáradjon és könnyebben elégjen. Micsoda egészséges és hasznos délutáni kikapcsolódás volt az akkori gyermekek számára a fahordás is. A gyermekek szánkózása hétvégére-vasárnapra esett, mert akkor még a szombati nap is munkanapnak, iskolai napnak számított. Ezért is szerettük a vasárnapot különösen, mert mindenki ugyanazon a napon ünnepelt kikapcsolódott, szórakozott egyszerre! Ekkor még úgy éreztük, úgy gondoltuk, hogy a rend uralja a világot, ahogy a filozófusok is állítják .

Írta:
Kelemen Margit
Written by
Szerző: 2020. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése