Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Hárászkendő és túrós-puliszka
Nagy hagyománya volt, és régi időkre tekint vissza Etéden a juhtenyésztés.
Nem létezett olyan család, székelyporta a faluban, akiknél legalább 10-15 juhot nem tartottak volna e szerény, békés, igénytelen állatból. A juh tartása nem igényelt nagy odafigyelést és a takarmánnyal való ellátása szempontjából is kevéssel beérte. Már kora tavasszal ki lehetett hajtani a legelőre és egész késő őszig kint voltak a mezőn.
Na de ne menjünk ennyire előre. Január hónapban megkezdődött a kisbárányok születése, ilyenkor a gazda egy melegebb helyiséget biztosított a juh számára, mert a kisbárányoknak erre volt szükségük. Itt jegyezném meg, hogy a székelyporták építkezési szerkezete úgy volt beállítva, hogy egyik része a juhistállóként szolgált. Március hónapban már annyira felmelegedett az idő, hogy gazdák felváltva őrizték, kiengedték, jártatták a mezőre a juhokat.
Április 24-én Szentgyörgy napján jött a juhpásztor, akit már télen felfogadtak a gazdák. Sor került a juhok kihajtására a karámba, mifelénk ezt majorháznak hívták. A falumonográfiák alapján (lásd Gagyi Samu Tükördarabok 1910. 76.old.), Etéden annak idején, messziről jött román emberek voltak a juhpásztorok. E naptól kezdődően, a juhokat már nem hajtották be a házhoz a faluba, hanem kint maradtak a mezőn. Fontos megjegyezni, hogy a legeltetése a juhoknak, minden évben más és más helyen történt. Forgatásnak hívták a módszert, vagyis évenként más-más helyen kosaraztatták a juhokat, mert egyszerre trágyáztatták is, hogy az ugar/a föld állagát feljavítsák, s termékenyebbé váljék.
A bárányokat tavaszi időszakban szokták levágni, főleg a Húsvéti, Pünkösdi ünnepekre, így biztosítva a húst a családok számára, amiért nem kellett pénz kiadni. Nyáron, sajttal és ordával szolgált a pásztor a családoknak, ami szintén nagy segítséget nyújtott az élelmezés kiegészítésében. A sajtot legtöbbször a gondos háziasszonyok, átdolgozták, meggyúrták sóval, vagyis túróként használták, amit dézsában tároltak (jelenleg mélyhűtőben/fagyasztóban).
A régiek, egyik fő eledele volt a túrós puliszka. De a mai napig is nagy divatja van a „túrós-puliszkának”. A nyár elteltével, szeptember hónapban, Szent Mihály napján szeptember 29-én adta számba a pásztor a juhokat a gazdának. Ilyenkor történt meg a számadás, ami azt jelentette, hogy a pásztor mennyi költséget adott a gazdának a megállapodás szerint és az állatokat ép-egészségesen kellett számba adni. Ritka eset volt, hogy a juhot „elvitte a farkas”. A gazda viszont kifizette a pénzt, és egy-egy házi sült kenyér járt minden juh megőrzése után a megállapodás alapján.
A juhgyapjú felhasználása is nagy értéknek számított a családokban. A juhok nyírása kora nyáron történt és ez alkalommal mindig megfürösztötték egy speciális egészségügyi oldattal, ami fertőtlenítette a juhokat, és a kullancs csípéstől óvta meg. Miután a juhokat megnyírták, a gyapjút a falun átszelő patakban szokták megmosni. A gyapjú mosása asszony munkának számított. A megmosott gyapjút, a patak medrére, köves, kavicsos helyre terítették ki, hogy a víz folyjon ki belőle, ezután haza szállították és az udvaron száradt meg.
A megszáradt gyapjút egy közeli városba szállították, általában Székelykeresztúrra, Erdőszentgyörgyre, de a közeli Kibédre is jártak fésültetni. A fésült gyapjút meg kellett tépni és ezután került sor a fonására. Nagyon fontos volt, hogy szép egyenletesen legyen megfonva. A szürkegyapjút, miután megszőtték, férfizakót, vitézkötéses kabátokat, jellegzetes priccses nadrágot, ágyterítőket, szőnyeget szőttek belőle. Úgy szintén a fehérgyapjút is felhasználták székelyharisnya készítésére, de ágyterítőket, szőnyegeket, rakottast és nem utolsó sorban felhasználták a paplan készítésénél is. Ezen kívül felhasználták a juh bőrét ruházatra irhabundát és téli sapkát készítettek a férfiak számára.
A régi időkben, az asszonyoknak gyapjúból készült a kisebb, nagyobb „a rojtos-hárászkendőjük” (vállkendő). Az ezerkilencszázhetvenes években, nagy divat volt a gépi szvetter kötés, a környék falvaiból mind Etédre jártak. Volt a kelmefestő, aki a gyapjúfonalat olyan színre festette meg, amilyenre kérte a kliens. De a szorgalmas asszonyok kézi kötéssel kötöttek, akár kosztümöket is saját részre.
A juh mindig is a társadalom nagy hasznára volt az önellátási életformában. És aki szerette a vele való foglalkozást, jó jövedelmet tudott szerezni belőle.
Hasonló
Máglya a hajnali sötétben
Fogynak, üresednek a házak,...
Délutáni zsúrozások hajdaná...
Kitárt kapuval fogadták a l...
Királynők és királyfiak az ...
Harcsafűrész és favágókecsk...
Az esti fonóban szövődtek ...
Színes történelem fekete fe...
Viszik-e még a kelengyét?!
Nagytalálkozó négyszáz év m...
Az egész határ tele volt ar...
Nagy híre és keletje volt a...
Lajos bácsi, a libapásztor ...
Egy kupa piculasaláta ára e...
Dalolt a hegyoldal, táncolt...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése