Hárászkendő és túrós-puliszka

Nagy hagyománya volt, és régi időkre tekint vissza Etéden a juhtenyésztés. 

Az ágyon a nagymamám „kicsihárászkendője”, vállkendő

Nem létezett olyan család, székelyporta a faluban, akiknél legalább 10-15 juhot nem tartottak volna e szerény, békés, igénytelen állatból. A juh tartása nem igényelt nagy odafigyelést és a takarmánnyal való ellátása szempontjából is kevéssel beérte. Már kora tavasszal ki lehetett hajtani a legelőre és egész késő őszig kint voltak a mezőn. 

Na de ne menjünk ennyire előre.  Január hónapban megkezdődött a kisbárányok születése, ilyenkor a gazda egy melegebb helyiséget biztosított a juh számára, mert a kisbárányoknak erre volt szükségük. Itt jegyezném meg, hogy a székelyporták építkezési szerkezete úgy volt beállítva, hogy egyik része a juhistállóként szolgált. Március hónapban már annyira felmelegedett az idő, hogy gazdák felváltva őrizték, kiengedték, jártatták a mezőre a juhokat. 

A Firtos lábánál legelésző etédi juhok (Tekeres Csaba felvétele)

Április 24-én Szentgyörgy napján jött a juhpásztor, akit már télen felfogadtak a gazdák. Sor került a juhok kihajtására a karámba, mifelénk ezt majorháznak hívták. A falumonográfiák alapján (lásd Gagyi Samu Tükördarabok 1910. 76.old.), Etéden annak idején, messziről jött román emberek voltak a juhpásztorok. E naptól kezdődően, a juhokat már nem hajtották be a házhoz a faluba, hanem kint maradtak a mezőn. Fontos megjegyezni, hogy a legeltetése a juhoknak, minden évben más és más helyen történt. Forgatásnak hívták a módszert, vagyis évenként más-más helyen kosaraztatták a juhokat, mert egyszerre trágyáztatták is, hogy az ugar/a föld állagát feljavítsák, s termékenyebbé váljék. 

A bárányokat tavaszi időszakban szokták levágni, főleg a Húsvéti, Pünkösdi ünnepekre, így biztosítva a húst a családok számára, amiért nem kellett pénz kiadni. Nyáron, sajttal és ordával szolgált a pásztor a családoknak, ami szintén nagy segítséget nyújtott az élelmezés kiegészítésében. A sajtot legtöbbször a gondos háziasszonyok, átdolgozták, meggyúrták sóval, vagyis túróként használták, amit dézsában tároltak (jelenleg mélyhűtőben/fagyasztóban). 

A régiek, egyik fő eledele volt a túrós puliszka. De a mai napig is nagy divatja van a „túrós-puliszkának”. A nyár elteltével, szeptember hónapban, Szent Mihály napján szeptember 29-én adta számba a pásztor a juhokat a gazdának. Ilyenkor történt meg a számadás, ami azt jelentette, hogy a pásztor mennyi költséget adott a gazdának a megállapodás szerint és az állatokat ép-egészségesen kellett számba adni. Ritka eset volt, hogy a juhot „elvitte a farkas”. A gazda viszont kifizette a pénzt, és egy-egy házi sült kenyér járt minden juh megőrzése után a megállapodás alapján.

Vendégeskedésnél is gyakran kínálták a juhsajtot és ordát. Mesélnek a vén nótafák (Gedő Sándor felvétele)

A juhgyapjú felhasználása is nagy értéknek számított a családokban. A juhok  nyírása kora nyáron történt és ez alkalommal mindig megfürösztötték egy speciális egészségügyi oldattal, ami fertőtlenítette a juhokat, és a kullancs csípéstől óvta meg.  Miután a juhokat megnyírták, a gyapjút a falun átszelő patakban szokták megmosni. A gyapjú mosása asszony munkának számított. A megmosott gyapjút, a patak medrére, köves, kavicsos helyre terítették ki, hogy a víz folyjon ki belőle, ezután haza szállították és az udvaron száradt meg. 

A megszáradt gyapjút egy közeli városba szállították, általában Székelykeresztúrra, Erdőszentgyörgyre, de a közeli Kibédre is jártak fésültetni. A fésült gyapjút meg kellett tépni és ezután került sor a fonására. Nagyon fontos volt, hogy szép egyenletesen legyen megfonva. A szürkegyapjút, miután megszőtték, férfizakót, vitézkötéses kabátokat, jellegzetes priccses nadrágot, ágyterítőket, szőnyeget szőttek belőle. Úgy szintén a fehérgyapjút is felhasználták székelyharisnya készítésére, de ágyterítőket, szőnyegeket, rakottast és nem utolsó sorban felhasználták a paplan készítésénél is. Ezen kívül felhasználták a  juh bőrét ruházatra irhabundát és téli sapkát készítettek a férfiak számára. 

A 40 éve használatlan juh istállónk, amelyre lakat került

A régi időkben, az asszonyoknak gyapjúból készült a kisebb, nagyobb „a rojtos-hárászkendőjük” (vállkendő). Az ezerkilencszázhetvenes években, nagy divat volt a gépi szvetter kötés, a környék falvaiból mind Etédre jártak. Volt a kelmefestő, aki a gyapjúfonalat olyan színre festette meg, amilyenre kérte a kliens. De a szorgalmas asszonyok kézi kötéssel  kötöttek, akár kosztümöket is saját részre.

A juh mindig is a társadalom nagy hasznára volt az önellátási életformában. És aki szerette a vele való foglalkozást, jó jövedelmet tudott szerezni belőle.

Írta:
Kelemen Margit

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése