Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Az egész határ tele volt arató szorgalmas székely emberrel, gyermekkel és jó kedvvel
Udvarhelyszék környékén sehol annyi búzát nem termesztettek, mint Etéden, s ezt mind kézzel kellett learatni
Lassan de biztosan, az idén is belépünk az aratás havába, júliusba. Felejthetetlen élményeimre gondolok vissza, melyeket gyermekkorban éltem meg Etéden, mintha egy egész más világ tárulkozna elém. Akkoriban, 1965-ben, a falusi gyermekek egész nyáron a szülőkkel jártak mindenféle mezei munkára. Részben, hogy ne kelljen aggódjanak a szülők hollétünkről, de legtöbb esetben a „szükség” megkövetelte. De ha jól belegondolok, még pozitív hozadéka is volt életünk eme részének. Például megtapasztaltuk, és megtanultuk, milyen a kitartó kemény munka.
Aratás közben, megtanultuk az egész repertoárt a magyar népdalokból, édesanyám egész nap mesélt a magyar történelemről, a „kollektivizálásról”, és sokat beszélt az emberek iránti tiszteletről. Akkoriban, sok, nagyon sok volt az aratnivaló a határon. Egész Udvarhelyszék környékén sehol annyi búzát nem termesztettek, mint Etéden, s ezt mind, kézzel kellett learatni. A megérett búzatáblákat kiparcellázták a termelőszövetkezeti tagoknak, azt már nem tudom mi alapon, de nekünk mindig nagy területet mértek ki, mert „sokan voltunk”, négy gyermek (?), meg a szüleink.
Reggel, pirkadatkor indultunk aratni, mert akkor még hűvös volt és könnyebben lehetett dolgozni egészen úgy tizenegy óráig, igaz ekkor már nagyon figyeltük a Nap járását, s már alig vártuk, hogy megkonduljon a katolikus templom harangja, amikor jelzett, hogy dél van. Kinek volt még akkoriban karórája?! Ha megszólalt a harang, indultunk, egy-egy nagykoronájú fa árnyékába, hogy elfogyasszuk az ebédet. Az ebédidő 12,00 órától -14,00 óráig tartott (attól függött mennyire volt hőség) és ezután folytattuk a munkát, az aratást. A forró nyári nap megkövetelte, hogy nagy korsókban vigyük magunkkal az ívóvizet. Általában minden határrészen volt több vízforrás, kitisztított kút, amit nagy gonddal folyamatosan tisztán tartottak az emberek, és amiből lehetett pléhcsuporral a korsókba meríteni az ivóvizet. Vízért a legkisebbet szokták küldeni és innét maradt a ragadáj név is, hogy a „vízhordó”. Az egész határ tele volt arató szorgalmas székely emberrel, gyermekkel és jó kedvvel.
A learatott búzát, kévébe kellett kötni, ami azt jelentette, hogy előre meg kellett vetni a kötelet, maroknyi búzából, jól megbogozni a búzafejénél, majd kétfele kiteríteni, és amíg átérte megtöltöttük búzával. Testvérekként mindig versenyeztünk, hogy estére kinek sikerül a legtöbb kévét aratni. Még kimutatást is vezettünk, amit hónap végén összeadtunk, mert e szerint voltunk jutalmazva a szüleink részéről (15 bani/kéve). A búzakévéket össze kellett hordani és kalangyába rakni. A kalangyarakás a férfiak munkája volt. Egy kalangya huszonöt kévéből állott, amit négy sorban raktak fel fogason, hogy tartsák meg egymást és a tetejére ráborították a huszonötödik kévét, hogy ha netán eső lenne, ne ázzanak meg a búzafejek, mert akkor kicsirázik a szem. Úgy öt óra fele uzsonnáztunk, majd folytattuk az aratást egész estig, 7-8 óráig. Ekkor jött a brigádos a „kecskével” (kétméteres távolságra két léc összeakasztva), lemérte az aznap learatott területet. Először a szélességét, majd a hosszát ezt összeszorozta és megtudtuk, hogy aznap hány árat arattunk. Az aratás nagyon nehéz munka volt, amit soha nem lehet elfelejteni, és amiről, mindig eszembe jut az Ady Endre verse, A grófi szérűn
Habár az idei év, nem nagyon kedvezett a kalászos gabonának, legalábbis mifelénk, mert vagy szárazság volt, vagy igen sokat esett az eső, de ahogy most végignézem az etédi határt, sok búzatáblát nem igen látok (nincs is), úgyhogy e tekintetben nincs nagy vesztesége a falunak. Persze ennek megvannak a konkrét okai, például nagyon elszaporodtak a vadak. A temető felé járva, csak „kísérettel”a medvejárás miatt, látszik, hogy a falu közelében mennyire feltúrták a vaddisznók a kaszálókat, nagy károkat okozva annak a pár gazdának. De a legnagyobb probléma az, hogy elfogyott a munkáskéz! És ha néha előfordul, hogy kint járok az utcán, legtöbbször az sincs, kinek köszönjek!
Hasonló
Máglya a hajnali sötétben
Fogynak, üresednek a házak,...
Délutáni zsúrozások hajdaná...
Kitárt kapuval fogadták a l...
Királynők és királyfiak az ...
Harcsafűrész és favágókecsk...
Az esti fonóban szövődtek ...
Hárászkendő és túrós-pulisz...
Színes történelem fekete fe...
Viszik-e még a kelengyét?!
Nagytalálkozó négyszáz év m...
Nagy híre és keletje volt a...
Lajos bácsi, a libapásztor ...
Egy kupa piculasaláta ára e...
Dalolt a hegyoldal, táncolt...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése