Dalolt a hegyoldal, táncolt a falu a Kiscséje-oldalán

A legények, leányok székelyruhában, a feldíszített szekereken érkezve énekeltek

Alig fejeződött be a szövés az asszonyoknak, kikerülvén a konyhából az osztováta, kezdődtek a tavaszi munkálatok.  A tavasz megérkezésével, amit már a cinege madár is jelzett csodaszép hangjával, bizony, elkezdődött a konyhakert, no meg a hegyoldali szőlős gondozása. Az etédi határban, több helyen is volt szőlős, Délútban, Tövishegyen, Vesszővermén és Kiscséje-oldalán. Az összes közül, legnagyobb volt Kiscséjei szőlős. Több hektáron terült el, amely fel volt parcellázva a gazdák között, amolyan 3-4 ár területre egy-egy gazda számára.  

A szőlősök tele voltak nagy-nagy koronájú diófákkal, amelyek jó búvóhelyek az énekes madárkáknak. A sárgarigó füttye egész koncerttel szolgált júliusig, és arra természetesen rákontrázott a pirosnyakú, fehérdolmányos fakopáncs. Fáradhatatlanul tisztogatta, kopogtatta egész nap hosszú csőrével a diófák törzseit a bogaraktól. A szőlős megmunkálása, nem számított  könnyű munkának semmilyen körülmény közt mifelénk, ha arra gondolok, hogy vederrel, cseberrel, kellett hordani a vizet fel a hegyoldalra a többszöri permetezés alkalmával. Édesanyámmal mi gyermekek, mindig vederekkel hordtuk, mert ekkora már szekér nélkül maradtunk, mivel nem volt felnőtt férfi a háznál. És különben is, ha a szőlősgazda jó termést akar elérni, keményen mellé kellett állni a szőlős gondozásának. Már kora tavasszal megkezdődött, még mielőtt kifakadna a rügy, nagy hozzáértéssel kellett metszeni és felkötözni a szőlőtőkét. Édesanyám ezt a munkát is nagyon értette (akár a szövésmintákat), magyarázta, tanította nekünk, melyik ágat kell meghagyni termőnek és melyik ág, ami csak jövőre fog majd teremni és hogyan kell hajlítani, nevelni az ágakat, akár a „kisgyereket”, míg nagyra nő.

Ha a szőlőmetszés és a kötözés megvolt, következett a mély ásása a földnek, mely igen csak nagy fizikai erőpróba. Ezt a munkát, legtöbbször a fiútestvérem Miki végezte, mert ő volt az erősebb és családfőnek is számított már zsenge korától kezdődően. Ha azt szerettük volna, hogy bő termése legyen, még meg is kellett trágyázni egyenként a szőlőtőkét. Édesanyám, a legjobb fajta szőlőt szokta ültetni, Gyulagutáról hozta, de mifelénk még voltak, akik a „novát” is termesztették, ami emlékeim szerint egyáltalán nem volt egészséges. Ahogy hallottam a régi bölcs etédi pödört bajszú öregektől, a „kicsi Magyar világban” még irtották is, kivágták ezt a fajtát.

A fáradságos, sok munka mellett, még az időjárás is nagyon befolyásolta a szőlő termését. Folyamatosan résen kellett lenni, nehogy valami betegség megtámadja, mert akkor oda a termés és a sok fáradság  is fölösleges, hiábavalóvá vált. A szőlőmunkák végeztével, ki kellett gereblyéljük a szőlősföldjét, ami arra szolgált, hogy ha valaki idegen betévedne, lábnyomot hagyjon majd maga után.

Augusztus hónap közepén kezdett érni a szőlő, amikor, „szőlőpásztort” kellett fogadjon a szőlőbíró, aki a gazdák beleegyezesse alapján került ki a jelentkezők közül. Mivel a mi otthonunk közel esett a szőlőhegyhez, hallani lehetett a szőlőpásztor egésznapi tevékenységét a kerepelővel, ami elriasztotta a madarakat a szőlőtől. A szőlőpásztor egész nap Bodri kutyájával kerülgette a hegyoldalt, kiabált, de sokszor még énekelt is és az énekszó behallatszott a házunkig. „Nyisd ki babám az ajtót, csak csendesen, mert meghallják a szomszédok”, hallatszott a nótája, amit unalmában, vagy épp jó kedvében is énekelgetett. De néha még káromkodott is, amikor a madarak nem akarták figyelembe venni a riasztgatását!

Ha kedvező időjárás volt a szőlőnek, augusztus második felében, szeptember végéig beérett és október első hetében szoktuk megtartani a szüretelést. Minden gazda, ugyanarra a napra kellett megszervezze a saját szőlőse szüretelését, mert tovább már nem őrizték. A szüret általában szombati napon zajlott, amikor a falu fiataljai estére szüreti bált szerveztek. A szőlőszüretelés külön ünneppé vált az egész falu számára, de nemcsak nekünk, akik otthon laktunk, ugyanis ekkora haza jöttek a közeli városokban elkerült családtagok, akiket ünnepi ebéddel vártunk.

A szőlőszüret egész napos volt. A kosarak megteltek finomabbnál finomabb házi ételekkel, sült húsokkal, kolbásszal, sonkával, házi sajtokkal, kaláccsal, pálinkával, és az előző évekből megmaradt borral készültünk szüretelni és ünnepelni. A délutáni órákban, úgy két óra táján, megjelentek a csőszök.  A faluból a legények, leányok szépen felöltözve székelyruhájukban, a feldíszített szekereken érkezve énekelték a szebbnél-szebb nótákat. “Gyertek székely fiuk, kik egyszerre születtünk, kik egyszerre komiszruhát viseltünk” vagy azt, hogy “ Zúgnak az ágyúk, ropognak a fegyverek, a Jóisten tudja ki tér vissza veletek”.  Zengett az ének az egész hegyoldalon. Csak úgy szólt szaxofon a Kiscséje oldalán az őszi nap ragyogásában és a mi gyönyörűségünkre. Boldog és jókedvű volt mindenki, aki ott, akkor szüretelt. A szőlőnedvnek is megjött a hatása, mert mindenki, aki jelen volt, elkezdett énekelni hangosan a fiatalokkal együtt, mindenki elfelejtette aznapra búját-baját. A fiatalok a szekerekről leszállva táncra perdültek, hogy bemutassák az akkora, vagyis az esti szüreti bálra betanult táncukat. Így teremtettek felejthetetlen élményt az egykori szüreteléseinkről, szokásainkról és a közösség együtt ünnepléséről. Azóta is a fülembe cseng a szalmakalapos, pödört bajszú székely emberek énekelése, ott kint a hegyoldalon a Kiscsélyei szőlősök szüretelésekor.

Írta:
Kelemen Margit

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése