Fogynak, üresednek a házak, akár a gólyafészkek

A volt községháza, ahová iskolában jártunk

Folytatódott a mi vándorlásunk is a gólyákkal együtt, majd egyre ritkult, és ritkul a mai napig is a hazajárás

Szünetre csengetett a szolgálatos tanító, miután pár perc múlva, óriási nagy zsivaj kerekedett az iskola udvarán.  Csoda-e, mikor annyi gyerek egyszerre szabadul ki a tantermekből egyenest megtöltve az iskola udvarát.  Mivel az udvar kicsinek bizonyult, előfordult, hogy egészen az iskola dimbes-dombos kertjén, a kertvégéig is kiszaladtunk, ami összeért a temető sarkával, ahol a nagy tölgyfa állott magányosan. Hát mi akkor még tényleg nagyon sokan voltunk gyermekek, de a faluban  még a felnőttek is. Szaladgáltunk, rohangáltunk, kergetőztünk a szép napsütéses márciusi tavaszi napon, mert hát milyen is a gyermek, ha egészséges, szeret gondtalanul, önfeledten játszani, egész nap is, ha engedik. Persze a tízperces szünetek gyorsan lejártak, és akkor újból kezdődött a tanítási óra.

Az etédi református templom

Az iskolánkkal szemben, amit annak idején eredetileg az őseink Etéden községházának építettek, ott ékeskedett a nagy múltú szeretett református templomunk, ahová minden vasárnap imádkozni jártunk. Iskolánk ablakainak legtöbbje a templommal szembe nézett, gyakran ki-kitekingettünk az ablakon, akár még óra alatt is. Márciusban, a hónap elején lehetett,  egy alkalommal bámészkodva az ablakra egyszer mire is lettünk figyelmesek, megjelent egy, majd később pár nap múlva egy másik gólya is, a párja. Érkezésük nagy kelepeléssel járt, annyira, hogy még az osztálytermekbe is behallatszott, és ekkor már dehogyis figyeltünk a tanítóra. A gólyáknak a templom hajója nagyon megtetszhetett, mert nem akartak elröpülni, sőt ide, oda sétálgattak az épület tetején, kelepeltek, elrepültek és egyszerre csak gallyakkal érkeztek vissza a szájukban és építkezni kezdtek.  Nagy igyekezettel és szorgalommal építették a fészküket a templomhajó sarkára. A gólyafészek rakása pár napig húzódott el, komótosan rakták, tették-vették a száraz ágakat, hogy megfeleljen majd a jövendőbeli családjuknak.

A fészekrakás befejeztével, megkezdődött a nászuk is, majd jött a kotlás, költés ideje is és ezeket a folyamatokat mi mind végig követtük az iskola ablakából. A gólyák életét is követve, szépen elérkezett nagyjából a tanév vége és következett a nyári vakáció. Egy alkalommal az agorán, a piacon járva, találkoztam az alszegi nagybajuszú rokon Pista bácsival, aki arra hívta fel a figyelmem, “nézd milyen csodálatos a gólyák hűsége, milyen törékenyek, és mégis milyen hosszú utat képesek megtenni minden évben, hogy haza jöjjenek, hogy itthon teremtsék meg a saját kis életüket, itt rakjanak fészket maguknak, mert itt érzik magukat itthon”. Jöttek, majd mentek a gólyák, majd újra haza találtak sorozatosan minden évben. Gyermeki szívvel én, ott akkor, rögtön arra gondoltam, hogy miért is mennek el és miért is nincsenek örökké itthon ezek a kedves nagytestű madarak.

Az általános iskola elvégzése után, sokadmagunkkal tömegesen hagytuk el szép szülőfalunkat a szélrózsa minden irányában, ki amerre tudott igyekezett megkapaszkodni az élet színpadán. És akár a gólyák, mi is sok éven át jöttünk haza a családi fészekre, majd mentünk tovább a életünk kirótt útján. Sok éven keresztül, évtizedeken át, folytatódott a mi vándorlásunk is a gólyákkal együtt, majd egyre ritkult, és ritkul a mai napig is a hazajárás. Már a gólyafészek sincs meg a templomhajó sarkán, az iskola új épületbe költözött, s a székelyemberek is ritkulnak, fogynak, üresednek a házak, akár a gólyafészkek… és kevés az utánpótlás, a gyermek! A gólyamadarak szép emléke maradt meg, ahogy illegve-billegve, kelepelve, örvendezve élték ösztönösen életüket. És eszembe jut Petőfi Sándor nagy költőnk Gólya című verse, amit olyan szépen szavalt sokszor elejétől-végig az idős Király Mózsi bácsi a gyermekeknek. Idézet a versből:

Mostan is kedvelem és úgy tekintem én
A gólyamadarat,
Mint egyetlen valót,
mely egy átálmodott
Szebb korból fönnmaradt.
Megérkezésedet még mostan is minden
Esztendőben várom,
S kívánok szerencsés utat, ha távozol,
Legrégibb barátom!

Úgy látom mégis, a kövek maradtak, megvannak, csak legyen ember, aki építse a házat az otthonmaradottak és a visszavágyó székelyembernek! …és akkor a gólyák is érkezni fognak, akár kisbabákkal is!

Írta:
Kelemen Margit

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése