Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése
Fogynak, üresednek a házak, akár a gólyafészkek

A volt községháza, ahová iskolában jártunk
Folytatódott a mi vándorlásunk is a gólyákkal együtt, majd egyre ritkult, és ritkul a mai napig is a hazajárás
Szünetre csengetett a szolgálatos tanító, miután pár perc múlva, óriási nagy zsivaj kerekedett az iskola udvarán. Csoda-e, mikor annyi gyerek egyszerre szabadul ki a tantermekből egyenest megtöltve az iskola udvarát. Mivel az udvar kicsinek bizonyult, előfordult, hogy egészen az iskola dimbes-dombos kertjén, a kertvégéig is kiszaladtunk, ami összeért a temető sarkával, ahol a nagy tölgyfa állott magányosan. Hát mi akkor még tényleg nagyon sokan voltunk gyermekek, de a faluban még a felnőttek is. Szaladgáltunk, rohangáltunk, kergetőztünk a szép napsütéses márciusi tavaszi napon, mert hát milyen is a gyermek, ha egészséges, szeret gondtalanul, önfeledten játszani, egész nap is, ha engedik. Persze a tízperces szünetek gyorsan lejártak, és akkor újból kezdődött a tanítási óra.

Az etédi református templom
Az iskolánkkal szemben, amit annak idején eredetileg az őseink Etéden községházának építettek, ott ékeskedett a nagy múltú szeretett református templomunk, ahová minden vasárnap imádkozni jártunk. Iskolánk ablakainak legtöbbje a templommal szembe nézett, gyakran ki-kitekingettünk az ablakon, akár még óra alatt is. Márciusban, a hónap elején lehetett, egy alkalommal bámészkodva az ablakra egyszer mire is lettünk figyelmesek, megjelent egy, majd később pár nap múlva egy másik gólya is, a párja. Érkezésük nagy kelepeléssel járt, annyira, hogy még az osztálytermekbe is behallatszott, és ekkor már dehogyis figyeltünk a tanítóra. A gólyáknak a templom hajója nagyon megtetszhetett, mert nem akartak elröpülni, sőt ide, oda sétálgattak az épület tetején, kelepeltek, elrepültek és egyszerre csak gallyakkal érkeztek vissza a szájukban és építkezni kezdtek. Nagy igyekezettel és szorgalommal építették a fészküket a templomhajó sarkára. A gólyafészek rakása pár napig húzódott el, komótosan rakták, tették-vették a száraz ágakat, hogy megfeleljen majd a jövendőbeli családjuknak.
A fészekrakás befejeztével, megkezdődött a nászuk is, majd jött a kotlás, költés ideje is és ezeket a folyamatokat mi mind végig követtük az iskola ablakából. A gólyák életét is követve, szépen elérkezett nagyjából a tanév vége és következett a nyári vakáció. Egy alkalommal az agorán, a piacon járva, találkoztam az alszegi nagybajuszú rokon Pista bácsival, aki arra hívta fel a figyelmem, “nézd milyen csodálatos a gólyák hűsége, milyen törékenyek, és mégis milyen hosszú utat képesek megtenni minden évben, hogy haza jöjjenek, hogy itthon teremtsék meg a saját kis életüket, itt rakjanak fészket maguknak, mert itt érzik magukat itthon”. Jöttek, majd mentek a gólyák, majd újra haza találtak sorozatosan minden évben. Gyermeki szívvel én, ott akkor, rögtön arra gondoltam, hogy miért is mennek el és miért is nincsenek örökké itthon ezek a kedves nagytestű madarak.
Az általános iskola elvégzése után, sokadmagunkkal tömegesen hagytuk el szép szülőfalunkat a szélrózsa minden irányában, ki amerre tudott igyekezett megkapaszkodni az élet színpadán. És akár a gólyák, mi is sok éven át jöttünk haza a családi fészekre, majd mentünk tovább a életünk kirótt útján. Sok éven keresztül, évtizedeken át, folytatódott a mi vándorlásunk is a gólyákkal együtt, majd egyre ritkult, és ritkul a mai napig is a hazajárás. Már a gólyafészek sincs meg a templomhajó sarkán, az iskola új épületbe költözött, s a székelyemberek is ritkulnak, fogynak, üresednek a házak, akár a gólyafészkek… és kevés az utánpótlás, a gyermek! A gólyamadarak szép emléke maradt meg, ahogy illegve-billegve, kelepelve, örvendezve élték ösztönösen életüket. És eszembe jut Petőfi Sándor nagy költőnk Gólya című verse, amit olyan szépen szavalt sokszor elejétől-végig az idős Király Mózsi bácsi a gyermekeknek. Idézet a versből:
Mostan is kedvelem és úgy tekintem én
A gólyamadarat,
Mint egyetlen valót,
mely egy átálmodott
Szebb korból fönnmaradt.
Megérkezésedet még mostan is minden
Esztendőben várom,
S kívánok szerencsés utat, ha távozol,
Legrégibb barátom!
Úgy látom mégis, a kövek maradtak, megvannak, csak legyen ember, aki építse a házat az otthonmaradottak és a visszavágyó székelyembernek! …és akkor a gólyák is érkezni fognak, akár kisbabákkal is!
Hasonló
Máglya a hajnali sötétben
Délutáni zsúrozások hajdaná...
Kitárt kapuval fogadták a l...
Királynők és királyfiak az ...
Harcsafűrész és favágókecsk...
Az esti fonóban szövődtek ...
Hárászkendő és túrós-pulisz...
Színes történelem fekete fe...
Viszik-e még a kelengyét?!
Nagytalálkozó négyszáz év m...
Az egész határ tele volt ar...
Nagy híre és keletje volt a...
Lajos bácsi, a libapásztor ...
Egy kupa piculasaláta ára e...
Dalolt a hegyoldal, táncolt...
Valahol a Hargitán

Az a lapály valamikor igen nagy lábon élt

A Patakhát (vagy Patak-hát) az Ecceri fiú falujának egyik jelentős területe A szekeresi útról le kell térni és az onnan kiinduló földút elvisz akár Kisnaményba, akár Darnóra. Attól függ, hogy... Tartalom megtekintése
Pengefogú hódok, félszarvú óriások

Rövidgatyában a csinárok földjén nyár elején a kömörei határban Szeretem a május végét, a júniust. Az egyre hosszabbodó nappalok időszaka, még este kilenckor is világos van. Megyünk a fény felé.... Tartalom megtekintése
Toronyóra a templom mennyezetén

Sankt Wolfgang, Salzkammergut gyöngyszeme IMG_0707 IMG_0722 IMG_0713 IMG_0712 IMG_0715 IMG_0716 IMG_0726 IMG_0731 IMG_0735
A magyar jakobinusok a kuffsteini vár börtönében

IMG_0669 IMG_0631 IMG_0628 IMG_0635 IMG_0639 IMG_0649 IMG_0646 IMG_0638 IMG_0665 IMG_0663 IMG_0653 IMG_0691
Rózsa Sándor talpig nehéz vasban

Egy magyar rablóvezér a császár kuffsteini várbörtönében IMG_0627 IMG_0633 IMG_0634 IMG_0694
A császár kaiserschmarrnija Bad Ischlben

Ferenc József királyunk kedvenc fürdővárosa ma is az ínyencek zarándokhelye Az osztrák sógoroknak persze császár, így aztán nem is király-, hanem császármorzsa a magyar neve a képen látható ételkölteménynek. A... Tartalom megtekintése
Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése
Mert fontos a pihenés, a csend, a természet

Néha jól esik csak úgy leülni a kerítés elé a régi padkára, elcsevegni semmiségekről Ülni, nem gondolkodni, és csak bámulni a semmibe. Talán a szemben lévő domboldalt figyelni, melyet színes vadvirágok... Tartalom megtekintése
Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése
Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése