Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Nagytalálkozó négyszáz év múltán
Hány, meg hány magvető-tanító hirdette ennyi esztendőn át anyanyelvén, magyarul, hogy érdemes és kell, és hogy emberileg kötelező megtanítani a betűvetést minden etédi nebulónak
Ha az ember találkozóra készül, szívvel-lélekkel kell, hogy dolgoznia, hogy a találkozó jól sikerüljön. Először arra gondol, mi a tétje a találkozónak, miért kell megjelenni a találkozón, kötelessége-e megjelenni a találkozón, oda húz-e a szívem, érzem-e, hogy a lelkem oda kívánkozik, vonz-e a varázsa a „nagytalálkozásnak”, és még sorolhatnám az okokat és érveket. És akkor szól a lélek, igen, eldöntöttem, megyek. Kifésülöm a hajam, felöltözöm csinosan, hogy ápolt legyek, hogy jól érezzem magam ott, azon a helyen, a „nagytalálkozáson”. Ott ahol annyi régi, jelenlegi, esetleg új kedves arccal találkozhatok. Megtelik a szívem örömmel, szeretettel s a lelkem boldogsággal. Valahogy így érezhetett, minden résztvevő, akik ott voltunk 1999-ben az etédi 400 éves iskola és falutalálkozóján.
400 év! Micsoda érték a szellem oltárán! Hány, meg hány magvető-tanító hirdette négyszáz éven át anyanyelvén, magyarul, hogy érdemes és kell, és hogy emberileg kötelező megtanítani a betűvetést minden etédi nebulónak. A nagy múltú iskola, visszahívta, várta az egykori tanítványait. Akik a társadalom értékes embereivé váltak, jó gazdaemberekké, szakemberekké, mesterekké, művészekké, orvosokká, mérnökökké, közgazdásszá, tanárokká, professzorokká, rektorokká és a lista még nem teljes. És hányan büszkélkedhetnek, hogy idestova 420 éves az iskolájuk, ott ahol a betűvetést megtanultuk, megtanították.
„A történelmi leírásokból tudjuk, hogy a templom mellett az iskola volt a legfontosabb, amit féltve őrzött minden közösség. Szinte minden település, amely adott magára, erején felül tartott tanítót, épített iskolát, csak hogy megtanuljanak gyermekei írni, olvasni, számolni, és hogy megismerhessék a Szentírást. Emberré formálódásunk második nagy állomása, az emberré nevelés elkötelezett műhelye, ahol a mesterek a tudás szeretetét és a szeretet tudását oltották a mindig megújuló nemzedékekbe.”(A 400 éves iskola emlékkönyve Előszó Menyhárt Tünde)
Pontosan húsz éve annak, hogy e feledhetetlen, páratlan találkozót megszervezték Etéden, melynek én is részese lehettem. Annyi elszármazott, a sors által elhívott, otthon maradt falus társsal még sosem volt lehetőségem egyszerre találkozni, mint akkor 1999. június 5-én, 6-án. Bizony sokan voltunk, a „régi gyermeki lélekkel” együtt vonultunk a 400 éves iskolánk megemlékezési ünnepségére a „nagytalálkozóra”, először és talán utoljára?!
Mementóként álljon itt az akkori iskolaigazgató visszaemlékezése az ünnepségről:
Egy 1589-ből fennmaradt írásos emlék beszámol Ferenc Deák Etéd skola mester peres ügyeiről. S ha volt „skola mester” akkor volt „skola” is. Így adódott a lehetőség, hogy az iskola 400 éves évfordulóját megszervezzük, egy kétnapos falutalálkozó keretében. Egy ilyen munka, ha igényesen akarjuk elvégezni, rengeteg feladatot ró a közösségre. Már pedig, dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes – tudjuk a József Attila verséből.
Mint iskolaigazgatónak lehetőségem nyílt a munka megszervezésére. A közösség mindenben támogatott. Közösen beszéltük meg, és osztottuk el a feladatokat, melyeket mindenki a legnagyobb komolysággal és becsülettel teljesített. Csak emlékeztetőként: az iskola környékét, udvarát rendbe kellett szedni, elpucolni a romokat, kerítéssel körbekeríteni az iskola területét, járdákat önteni, az elhunyt tanerők sírjait felkutatni, rendbe szedni, a régi iskola harangot a múzeumból elhozni és az erre a célra épített toronyba elhelyezni, iskolacímert, iskolazászlót készíteni. Az emléktábla és a Tanítók Emlékfájának elkészítése és felállítása, a névjegyes plakettek elhelyezése az Emlékfán, az iskola Emlékkönyvének megírása, az ünnepi műsor betanítása, s maga az ünnepség előkészítése, megszervezése és az anyagi alap megteremtése, a felsoroltak megvalósításához, rengeteg munkát igényelt. A közösség tagjai utcánként járták a falut és gyűjtötték az adományokat. Volt, aki pénzzel, volt, aki termésben támogatott (élelemmel, fogattal, fizikai munkával stb.), de akadt olyan tehetős falu szülöttje is aki, nem kívánta segíteni ezt a nagyszerű és soha vissza nem térő alkalmat. Az természetes, hogy az iskola munkaközössége nemcsak a munkában, hanem az anyagi támogatásban is példaadóan kivette részét. Maga az ünnepség kétnapos volt, de az Istentisztelet, az Emlékfa avatása, az ünnepi beszédek, a műsor, majd az ezt követő vendégség a második napot (vasárnap) töltötte ki. Ünnepi beszédet mondtak, igen jeles vendégek, mint Beder Tibor főtanfelügyelő, Asztalos Ferenc Országgyűlési képviselő, a képviselőház oktatási bizottságának alelnöke, Szávai Géza író, iskolánk egykori tanulója.
Meghívottjaink voltak a falu elszármazottjai és azon tanerők, akik valamikor Etéden tanítottak. A műsort közös ebéd követte. Erről a nagyszabású falutalálkozóról és emlékünnepségről műsort sugárzott a Duna Tv. Tájékoztatott a Kossuth Rádió, a Marosvásárhelyi Rádió, a Hargita Népe, a Fórum és a Nők Lapja is (1999).
A 400 éves évfordulóval egybekötött falutalálkozónak megálmodója, szervezője és irányítója voltam, de az érdem az iskola közösség tagjaié, akik fizikailag, szellemileg, anyagilag támogattak. Sajátjukként vállalták fel ezt a tevékenységet. Mindannyian örömmel áldoztuk fel nagyon sok szabadidőnket, amiért nem vártunk és nem kaptunk anyagi juttatást. Számunkra nagy öröm és elégtétel volt, hogy sikerült, ezt a színes értékes ünnepséget megszervezzük, hogy a világ olvashatott, halhatott falunkról, Etédről, amely több mint 400 éve a civilizáció, a művelődés bölcsője.
A leírtak 15-20 éves történések, de remélem az olvasó kiérzi belőle az akkor létező tevékeny közösségek tenni akarását, mely a falu felemelését, előrehaladását szolgálta. Már akkor felvetődött a „hogyan tovább?” kérdése, amely ma egyre jobban felerősödik, ha figyelembe vesszük azt, hogy a 2014-es esztendőben, csupán csak két magyar gyermek született.
A remény hal meg utoljára – mondják, és mi hittel hisszük, hogy lesz még tavasza a gazdag és csodálatos múltra visszatekintő, otthont adó és hazaváró Etéd falunak.
Menyhárt Tünde Kornélia
Nyugdíjas tanárnő
2015.
Hasonló
Máglya a hajnali sötétben
Fogynak, üresednek a házak,...
Délutáni zsúrozások hajdaná...
Kitárt kapuval fogadták a l...
Királynők és királyfiak az ...
Harcsafűrész és favágókecsk...
Az esti fonóban szövődtek ...
Hárászkendő és túrós-pulisz...
Színes történelem fekete fe...
Viszik-e még a kelengyét?!
Az egész határ tele volt ar...
Nagy híre és keletje volt a...
Lajos bácsi, a libapásztor ...
Egy kupa piculasaláta ára e...
Dalolt a hegyoldal, táncolt...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése