Nagytalálkozó négyszáz év múltán

Hány, meg hány magvető-tanító hirdette ennyi esztendőn át anyanyelvén, magyarul, hogy érdemes és kell, és hogy emberileg kötelező megtanítani a betűvetést minden etédi nebulónak

Az iskola munkaközössége a 400 éves ünnepségen 1999-ben

Ha az ember találkozóra készül, szívvel-lélekkel kell, hogy dolgoznia, hogy a találkozó jól sikerüljön. Először arra gondol, mi a tétje a találkozónak, miért kell megjelenni a találkozón, kötelessége-e megjelenni a találkozón, oda húz-e a szívem, érzem-e, hogy a lelkem oda kívánkozik, vonz-e a varázsa a „nagytalálkozásnak”, és még sorolhatnám az okokat és érveket. És akkor szól a lélek, igen, eldöntöttem, megyek. Kifésülöm a hajam, felöltözöm csinosan, hogy ápolt legyek, hogy jól érezzem magam ott, azon a helyen, a „nagytalálkozáson”. Ott ahol annyi régi, jelenlegi, esetleg új kedves arccal találkozhatok. Megtelik a szívem örömmel, szeretettel s a lelkem boldogsággal. Valahogy így érezhetett, minden résztvevő, akik ott voltunk 1999-ben az etédi 400 éves iskola és falutalálkozóján.

400 év! Micsoda érték  a szellem oltárán! Hány, meg hány magvető-tanító hirdette négyszáz éven át anyanyelvén, magyarul, hogy érdemes és kell, és hogy emberileg kötelező megtanítani a betűvetést minden etédi nebulónak. A nagy múltú iskola, visszahívta, várta az egykori tanítványait. Akik a társadalom értékes embereivé váltak, jó gazdaemberekké, szakemberekké, mesterekké, művészekké, orvosokká, mérnökökké, közgazdásszá, tanárokká, professzorokká, rektorokká és a lista még nem teljes. És hányan büszkélkedhetnek, hogy idestova 420 éves az iskolájuk, ott ahol a betűvetést megtanultuk, megtanították. 

„A történelmi leírásokból tudjuk, hogy a templom mellett az iskola volt a legfontosabb, amit féltve őrzött minden közösség. Szinte minden település, amely adott magára, erején felül tartott tanítót, épített iskolát, csak hogy megtanuljanak gyermekei írni, olvasni, számolni, és hogy megismerhessék a Szentírást. Emberré formálódásunk második nagy állomása, az emberré nevelés elkötelezett műhelye, ahol a mesterek a tudás szeretetét és a szeretet tudását oltották a mindig megújuló nemzedékekbe.”(A 400 éves iskola emlékkönyve Előszó Menyhárt Tünde)

Pontosan húsz éve annak, hogy e feledhetetlen, páratlan találkozót megszervezték Etéden, melynek én is részese lehettem. Annyi elszármazott, a sors által elhívott, otthon maradt falus társsal még sosem volt lehetőségem egyszerre találkozni, mint akkor 1999. június 5-én, 6-án.  Bizony sokan voltunk, a „régi gyermeki lélekkel” együtt vonultunk a 400 éves iskolánk megemlékezési ünnepségére a „nagytalálkozóra”, először és talán utoljára?! 

Mementóként álljon itt az akkori iskolaigazgató visszaemlékezése az ünnepségről:

Emléket állítottak a mindenkori tanítóknak a Tanitók Fájával. Ezen van elhelyezve azon pedagógusok neve, akik szakemberként legkevesebb öt évet tanítottak az etédi iskolában. A névsort Ferenc Deak etédi skola mester kezdi, az utolsó mindig a soron következő nyugdíjba vonult pedagógus.

Egy 1589-ből fennmaradt írásos emlék beszámol Ferenc Deák Etéd skola mester peres ügyeiről. S ha volt „skola mester” akkor volt „skola” is. Így adódott a lehetőség, hogy az iskola 400 éves évfordulóját megszervezzük, egy kétnapos falutalálkozó keretében. Egy ilyen munka, ha igényesen akarjuk elvégezni, rengeteg feladatot ró a közösségre. Már pedig, dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes – tudjuk a József Attila verséből.

Mint iskolaigazgatónak lehetőségem nyílt a munka megszervezésére. A közösség mindenben támogatott. Közösen beszéltük meg, és osztottuk el a feladatokat, melyeket mindenki a legnagyobb komolysággal és becsülettel teljesített. Csak emlékeztetőként: az iskola környékét, udvarát rendbe kellett szedni, elpucolni a romokat, kerítéssel körbekeríteni az iskola területét, járdákat önteni, az elhunyt tanerők sírjait felkutatni, rendbe szedni, a régi iskola harangot a múzeumból elhozni és az erre a célra épített toronyba elhelyezni, iskolacímert, iskolazászlót készíteni. Az emléktábla és a Tanítók Emlékfájának elkészítése és felállítása, a névjegyes plakettek elhelyezése az Emlékfán, az iskola Emlékkönyvének megírása, az ünnepi műsor betanítása, s maga az ünnepség előkészítése, megszervezése és az anyagi alap megteremtése, a felsoroltak megvalósításához, rengeteg munkát igényelt. A közösség tagjai utcánként járták a falut és gyűjtötték az adományokat. Volt, aki pénzzel, volt, aki termésben támogatott (élelemmel, fogattal, fizikai munkával stb.), de akadt olyan tehetős falu szülöttje is aki, nem kívánta segíteni ezt a nagyszerű és soha vissza nem térő alkalmat. Az természetes, hogy az iskola munkaközössége nemcsak a munkában, hanem az anyagi támogatásban is példaadóan kivette részét.  Maga az ünnepség kétnapos volt, de az Istentisztelet, az Emlékfa avatása, az ünnepi beszédek, a műsor, majd az ezt követő vendégség a második napot (vasárnap) töltötte ki. Ünnepi beszédet mondtak, igen jeles vendégek, mint Beder Tibor főtanfelügyelő, Asztalos Ferenc Országgyűlési képviselő, a képviselőház oktatási bizottságának alelnöke, Szávai Géza író, iskolánk egykori tanulója.  

Meghívottjaink voltak a falu elszármazottjai és azon tanerők, akik valamikor Etéden tanítottak. A műsort közös ebéd követte. Erről a nagyszabású falutalálkozóról és emlékünnepségről műsort sugárzott a Duna Tv. Tájékoztatott a Kossuth Rádió, a Marosvásárhelyi Rádió, a Hargita Népe, a Fórum és a Nők Lapja is (1999). 

A 400 éves évfordulóval egybekötött falutalálkozónak megálmodója, szervezője és irányítója voltam, de az érdem az iskola közösség tagjaié, akik fizikailag, szellemileg, anyagilag támogattak. Sajátjukként vállalták fel ezt a tevékenységet. Mindannyian örömmel áldoztuk fel nagyon sok szabadidőnket, amiért nem vártunk és nem kaptunk anyagi juttatást. Számunkra nagy öröm és elégtétel volt, hogy sikerült, ezt a színes értékes ünnepséget megszervezzük, hogy a világ olvashatott, halhatott falunkról, Etédről, amely több mint 400 éve a civilizáció, a művelődés bölcsője. 

A leírtak 15-20 éves történések, de remélem az olvasó kiérzi belőle az akkor létező tevékeny közösségek tenni akarását, mely a falu felemelését, előrehaladását szolgálta. Már akkor felvetődött a „hogyan tovább?” kérdése, amely ma egyre jobban felerősödik, ha figyelembe vesszük azt, hogy a 2014-es esztendőben, csupán csak két magyar gyermek született.

A remény hal meg utoljára – mondják, és mi hittel hisszük, hogy lesz még tavasza a gazdag és csodálatos múltra visszatekintő, otthont adó és hazaváró Etéd falunak.

Menyhárt Tünde Kornélia

Nyugdíjas tanárnő 

2015.

Az új iskola épült 1974-78 között arra a telekre, melyet 1871-ben adományozott az etédi református-papleány Kendi Kandida iskolaépítés céljára, és 1978-tól folyik benne az oktató-nevelő tevékenység. A 90-es évek közepén az iskola felvette a modern magyar regény megteremtőjének, az 1848-49-es szabadságharcosnak Jósika Miklósnak a nevét, annak emlékére, hogy Jósika Miklós Etéden is katonáskodott.

Írta:
Kelemen Margit

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése