Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Kitárt kapuval fogadták a locsolókat Húsvét napján
A leányok virágcsokrot tűztek a székelyharisnyás, bokrétás kalapot viselő legények mellére
Az emeleti sarok teremben számtanóra alatt történt, az akkori iskolánkban, amit valamikor szorgalmas elődeink községházának építettek. Jeddy tanár úr az ablak előtt állt, és kifele bámulva az ablakon mondogatta. Etéd legszebb hagyományos ünnepe a Húsvéti locsolói ünnepség. Időben ekkor az 1965-70-es években jártunk. Gyermekfejjel, nemigen értettem mire céloz, hogy miért is a legszebb ünnep Etéden a Húsvéti locsolási ünnep? Csak később jöttem rá, hogy mennyire igaza volt ebben is. Akkoriban, a legények még katonakötelesek voltak. Ősszel szokták volt a legényeket sorozásra hívni, ami azt jelentette, hogy behívót kaptak, nyilvántartásba vették őket, hogy majd később katonának vihessék. A besorozott legények (19 évesek) ezután feltették az árvalányhajas kalapjukat, amit egy évig viseltek vasárnaponként és ünnepek alkalmával, addig, amíg be nem hívták katonának őket a fakufferrel. A fabőrönddel, amin szerepelt az illető neve és a helység, amibe személyes használati dolgokat szoktak tenni.
A bálokban azzal tűntek ki, és ez volt a megkülönböztetés a többi legényektől, hogy árvalányhajas kalapot viseltek még tánc közben is, a szüreti, a karácsonyi, az újévi, a farsangi bálok alkalmával. Amikor sorra került és eljött az ideje, a Húsvéti ünnepek előtt legalább két héttel, a sorozott legények végigjárták a falut és ahol leányos ház volt, illedelmesen bekopogtak és kellő tisztelettel megkérdezték, hogy fogadják-e a locsolókat Húsvét másodnapján. Ritka alkalom lehetett, hogy valaki elutasította volna a felkérést. Ebben a csoportban, azok a legények vehettek részt, akik elvégezték az általános iskolát a sorozott legénykorig.
A leányos házaknál ekkor kezdődött meg csak a nagy izgalom, a felkészülés a locsolólegények fogadására. A locsolók fogadása a leányos ház részéről abban állott, hogy süteményeket készítettek, kalácsot, pálinkával és borral kínálgatták a legényeket és persze a legszebb gesztus, hogy virágcsokrot tűzzenek a székelyharisnyás, bokrétás kalapot viselő legények mellére. A kiscsokrot zöld aszparágus ágakkal és közepében színes ibolyával, piros szekfüvel díszítették.
Mikor végre eljött a Húsvéti ünnep, első napján szokás szerint istentiszteleten vettek részt, amikor is úrvacsorát osztottak azok számára, akik az egyházi rend szerint megkonfirmáltak. Húsvét másodnapján került sor a locsolkodásra. A kisfiuk tarisznyájukkal indultak végig az utcákon és locsolták a kislányokat, amiért piros tojást, majd később egy-egy lejt is kaptak.
A locsoló legények összegyűltek a falu egyik részén, szépen felsorakozva elől a sorozottak, hátrébb a többi legény kísérte őket. A csapatot cigányzene kísérte, ami a jó hangulatot erősítette. A legények énekelték a szebbnél szebb magyar népdalokat a cigányzene kíséretével, ami messzire elhallatszott és az egész falu népe jó hangulatra és ünneplésre kelt. Sorra vették egyik falu végétől a másikig járták énekelve, zenével a leányos házakat. A leányos háznál, kitárt kapuval fogadták a locsolókat. Megérkezésükkor kis ritmusos verssel köszöntek be, kérték a bebocsátást a fogadó családhoz, ahol a házigazda szintén ritmusos verssel fogadta a legényeket. A ritmusos versek 4-5 soros szoktak lenni általában, ami azt tartalmazta legfőképpen, hogy „ezt az ősi szokást” ne hagyjuk feledésbe merülni és gyakoroljuk, minél hosszabb ideig, ha lehetséges.
A fogadtatás terített asztalnál kínálgatással járt, majd egy két táncot eljártak a háziakkal, a szomszédból, az utcából bejövőkkel. Ezután kezdtek készülődni s búcsúztak az öntőzök, szintén kis ritmusos verssel megköszönve a vendég fogadást, amire a házigazda viszonzásul csak annyit mondott versbe kötve, hogy jövőre is elvárják a locsolókat.
Mire a locsolás véget ért, már ebédidő volt. Mindenki hazament a családjához ebédelni. Ebéd után még folytatódott a locsolkodás a férjek, komák, a katonaságot megjárt legények számára. Estére készülve a húsvéti bálra, ahol az első „nótát” a sorozott legények járták a szívük választottjával a táncolni vágyó lányokkal.
Húsvét után a sok szép kölni illata a hétköznapokban elszállt, de a locsolás szép emléke mindörökre megmaradt.
Hasonló
Máglya a hajnali sötétben
Fogynak, üresednek a házak,...
Délutáni zsúrozások hajdaná...
Királynők és királyfiak az ...
Harcsafűrész és favágókecsk...
Az esti fonóban szövődtek ...
Hárászkendő és túrós-pulisz...
Színes történelem fekete fe...
Viszik-e még a kelengyét?!
Nagytalálkozó négyszáz év m...
Az egész határ tele volt ar...
Nagy híre és keletje volt a...
Lajos bácsi, a libapásztor ...
Egy kupa piculasaláta ára e...
Dalolt a hegyoldal, táncolt...
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése