Kitárt kapuval fogadták a locsolókat Húsvét napján

A leányok virágcsokrot tűztek a székelyharisnyás, bokrétás kalapot viselő legények mellére

Az emeleti sarok teremben számtanóra alatt történt, az akkori iskolánkban, amit valamikor szorgalmas elődeink községházának építettek. Jeddy tanár úr az ablak előtt állt, és kifele bámulva az ablakon mondogatta. Etéd legszebb hagyományos ünnepe a Húsvéti locsolói ünnepség. Időben ekkor az 1965-70-es években jártunk. Gyermekfejjel, nemigen értettem mire céloz, hogy miért is a legszebb ünnep Etéden a Húsvéti locsolási ünnep? Csak később jöttem rá, hogy mennyire igaza volt ebben is. Akkoriban, a legények még katonakötelesek voltak. Ősszel szokták volt a legényeket sorozásra hívni, ami azt jelentette, hogy behívót kaptak, nyilvántartásba vették őket, hogy majd később katonának vihessék. A besorozott legények (19 évesek) ezután feltették az árvalányhajas kalapjukat, amit egy évig viseltek vasárnaponként és ünnepek alkalmával, addig, amíg be nem hívták katonának őket a fakufferrel. A fabőrönddel, amin szerepelt az illető neve és a helység, amibe személyes használati dolgokat szoktak tenni. 

A bálokban azzal tűntek ki, és ez volt a megkülönböztetés a többi legényektől, hogy árvalányhajas kalapot viseltek még tánc közben is, a szüreti, a karácsonyi, az újévi, a farsangi bálok alkalmával. Amikor sorra került és eljött az ideje, a Húsvéti ünnepek előtt legalább két héttel, a sorozott legények végigjárták a falut és ahol leányos ház volt, illedelmesen bekopogtak és kellő tisztelettel megkérdezték, hogy fogadják-e a locsolókat Húsvét másodnapján. Ritka alkalom lehetett, hogy valaki elutasította volna a felkérést. Ebben a csoportban, azok a legények vehettek részt, akik elvégezték az általános iskolát a sorozott legénykorig.

A leányos házaknál ekkor kezdődött meg csak a nagy izgalom, a felkészülés a locsolólegények fogadására. A locsolók fogadása a leányos ház részéről abban állott, hogy süteményeket készítettek, kalácsot, pálinkával és borral kínálgatták a legényeket és persze a legszebb gesztus, hogy virágcsokrot tűzzenek a székelyharisnyás, bokrétás kalapot viselő legények mellére. A kiscsokrot zöld aszparágus ágakkal és közepében színes ibolyával, piros szekfüvel díszítették. 

Mikor végre eljött a Húsvéti ünnep, első napján szokás szerint istentiszteleten vettek részt, amikor is úrvacsorát osztottak azok számára, akik az egyházi rend szerint megkonfirmáltak. Húsvét másodnapján került sor a locsolkodásra. A kisfiuk tarisznyájukkal indultak végig az utcákon és locsolták a kislányokat, amiért piros tojást, majd később egy-egy lejt is kaptak.

A locsoló legények összegyűltek a falu egyik részén, szépen felsorakozva elől a sorozottak, hátrébb a többi legény kísérte őket. A csapatot cigányzene kísérte, ami a jó hangulatot erősítette. A legények énekelték a szebbnél szebb magyar népdalokat a cigányzene kíséretével, ami messzire elhallatszott és az egész falu népe jó hangulatra és ünneplésre kelt. Sorra vették egyik falu végétől a másikig járták énekelve, zenével a leányos házakat. A leányos háznál, kitárt kapuval fogadták a locsolókat. Megérkezésükkor kis ritmusos verssel köszöntek be, kérték a bebocsátást a fogadó családhoz, ahol a házigazda szintén ritmusos verssel fogadta a legényeket. A ritmusos versek 4-5 soros szoktak lenni általában, ami azt tartalmazta legfőképpen, hogy „ezt az ősi szokást” ne hagyjuk feledésbe merülni és gyakoroljuk, minél hosszabb ideig, ha lehetséges.

A fogadtatás terített asztalnál kínálgatással járt, majd egy két táncot eljártak a háziakkal, a szomszédból, az utcából bejövőkkel. Ezután kezdtek készülődni s búcsúztak az öntőzök, szintén kis ritmusos verssel megköszönve a vendég fogadást, amire a házigazda viszonzásul csak annyit mondott versbe kötve, hogy jövőre is elvárják a locsolókat.

Mire a locsolás véget ért, már ebédidő volt. Mindenki hazament a családjához ebédelni. Ebéd után még folytatódott a locsolkodás a férjek, komák, a katonaságot megjárt legények számára. Estére készülve a húsvéti bálra, ahol az első „nótát” a sorozott legények járták a szívük választottjával a táncolni vágyó lányokkal.

Húsvét után a sok szép kölni illata a hétköznapokban elszállt, de a locsolás szép emléke mindörökre megmaradt.

Szerző: 2020. 04. 08.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló