Királynők és királyfiak az etédi maszkabálon

Kovács Mátyus Erzsébet (Kibéd) Maszkurások

Nagy volt az izgalom, meg a fantáziát is nagyon megmozgatta, hogy milyen ötlettel és jelmezzel jelentkezzünk a tanító néninél

Az álarcosbáloknak nagy varázsa és hagyománya van széles e világon! Mifelénk általában a téli időszakban zajlik, de Brazíliában például nyáron is parádézhatnak végig  Rio de Janeiro utcáin a karneválon. Az álarcosbálokat mindenki nagyon szereti és rajong is értük, legyen az gyerek vagy felnőtt. Talán az álarc, ami annyira vonzóvá teszi az alkalmat és ezzel együtt a bált is. 

Visszaemlékszem, már egész kisiskolás korunktól kezdődően nagy eseménynek számított az iskolában szervezett maszkabál. A téli szünidő azzal telt el, hogy készültünk a maszkabálra, ami január-február hónap folyamán szokott megrendeződni a farsang végéig.  Nagy volt az izgalom, meg a fantáziát is nagyon megmozgatta, hogy milyen ötlettel és jelmezzel jelentkezzünk a tanító néninél. Ha kipattant az ötlet és annak a kivitelezhetősége, mindjárt jelentkeztünk is, hogy nyilvántartásba vegyenek, fölírjanak a névsorba. Akkor, és mint most is talán, a mesefigurák, királynő és királyfi, esetleg kolduslegény, kéményseprő és különböző állatfigurák szerepeltek legtöbbet a névsoron. A felvonulás a bemutatkozás, a jelmezzel nagy izgalmat okozott, mivel gyermeként nemigen voltunk megszokva a szerepléssel.  Sorra vonultunk be a színpadra, miután szólítottak, bemutatva a jelmezt álarcosan. A felvonulás és a bemutatkozás után következett egy közös tánc külön csak a maszkosokkal. 

Miután megtörtént a közös tánc is, még következett egy nagyon érdekes dolog a repertoárban, amit nagyon vártunk, mert bizony a mi gyermekkorunkban nem mindennap ettünk tortát. Édesanyám, házi tojásból készítette a szép nagy sárgapiskótát, majd vajas-kakaós-diós krémmel közepén elvágva, díszítette miután a kemencéből kivette, és teljesen kihűlt. A tortát egészében kellett leadni a kialakított gyorsbüfénél, ahol felszeletelték és kiosztották a végén. Minden gyermeknek járt egy-egy szelet torta. Volt tombola is, amivel a szerencsés nyerhetett egy egész nagytortát. Talán ha jól emlékszem, még lehetett vásárolni szörpikét/üdítőt, meg ásványvizet, mert otthon csak a kútvizet ivott mindenki. Egy másik nagyon érdekes szokás volt a maszkabálon, hogy lehetett villámpostát küldeni egymásnak. Egy fiatalabb tanítókádert bíztak meg, hogy közvetítse a postát, aki összegyűjtötte az elcímezett összehajtogatott villámleveleket és ezután, hangosan felolvasta a címzettek nevét. Mennyire örültünk mikor nevünkre is érkezett a villámpostán egy-egy levél. A leveleket már előre elkészítettük, ami abból állt, hogy szépen el kellett címezni az illető nevét felírni, kidíszítettük a borítóját, színes ceruzával általában virágot, virágkoszorúkat rajzolgattunk, a tartalom egy-egy mondat, jókívánságokkal. 

Etéden, a mi falunkban, gyermekkoromban sajnos már nemigen jártak a felnőttek farsangolni, de más helyeken igencsak nagy szokás volt a farsangi időszakban a maszkarázás, ami jó hangulatot, mulatozást keltett a téli időszakban. Még ma is vannak települések Székelyföldön, ahol rendszeresen tartják a farsangolást és a farsangbúcsúztatót, egyúttal a telet is búcsúztatva. A farsangolásnak az egyik fő attrakciója az álarc viselése, amikor mindenki az álarc mögé bújhat. 

Szerző: 2020. 01. 29.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló