Viszik-e még a kelengyét?!

A még megmaradt szőttesek a szülői háznál, amiket Édesanyám és a Nagymamám készítettek (a kelengyét magunkkal vittük)

Már a lakodalom előtt odaszállították szekéren a vőlegényes házhoz és az előkészített dolgokról lajstromot készítve adták át

A régi világban falun a férjhez menő leányoknak kelengyét (perefériumot) készítettek az édesanyák. Már egész kiskoruktól fogva gyűjtögették a leánygyermeknek, hogy ha majd felnő és megérkezik a vőlegény, magukkal vihessék a közös életük elindításában. Volt, aki az édesanyja által készített kelengyét vitte férjhez és olyan is volt, akinek, nem volt tehetsége és mással készítette el a faluban élő jó szövőasszonyokkal. De olyan ügyes lány is akadt, aki saját magának elkészítette, megszőtte a kelengyéjét.

A kelengyét, már a lakodalom előtt odaszállították szekéren a vőlegényes házhoz és az előkészített dolgokról lajstromot (listát) készítve adták át.  A jómódú lányoknak a kelengyéjük természetesen gazdagabb volt a „kiállítás”, mint a kevésbé tehetősekké. 

De miből is állott a kelengye? Legnagyobb részt a szőttesek alkották. 12 darab szőttes hímzett abrosz, ebből volt két darab 12 személyes, 10 darab hat személyes, 12 darab szalvéta kirojtozva (négyszögletű) az abroszok mellé, 12 darab-terítő, amit vendégfogadásra, vagy uzsonnakor használtak, 24 darab edénytörlő, 24 darab törülköző (tisztálkodásnál használták). Hat szőttes paplanlepedő, ezzel takarták be a gyapjúból készített paplanokat és hat szőttes alsólepedő. Az alsólepedőt ráterítették a tollúból készült derékaljra és alatta volt a szalmazsák, négy, vagy két ágyterítővel. Ezen kívül, még volt a 12 zsák a gabonának és volt az általvető, amit vállon hordtak, ha kirakóvásárokba mentek az asszonyok, ebbe a saját készítésű termékeket rakták bele. A kevésbé tehetősebb családok mindennek a felét adták a kelengyébe a férjhez menő lányoknak.

A kelengye elkészítéséhez az alapanyag a kender volt, általában, minden akkori család kendert termesztett.

„A szövés-fonás a nő sorsformáló tevékenységéhez tartozik, aki az élet sorsfonalát szövi és a sors fonalát fonja” (Benkő Emő: Lelkünk nyelve 56. oldal).

A kendermagot tavasszal vetették el május 22-ig, általában olyan 3-4 áras területre, amit ősszel megszántottak, tyúktrágyával trágyáztak, tavasszal jó puhára és finomra átgereblyélték, előkészítették a földet a bevetésre. Kétféle kendert termesztettek, a virágos-kendert, ami magasabbra nőtt, mint a magos-kender. A virágos-kender porozta be a magos kendert. A magos-kendernek vastagabb szálai voltak, ebből a vastag szálból maradt meg tiloláskor a pozdorja amit, tűzgyújtásra használtak. A virágos-kendert nyötték ki hamarabb, ebből lett a finomabb szálú kenderfonal. Miután a magos-kender annyira megnőtt, elérte a megfelelő magasságát, az egy métert, enyhén sárgulni kezdett, elkezdődött a kinyövése. Vagyis kézzel húzták ki a földből. Összerakva, csomókba állítva a fejeket, megszárították, ez körülbelül egy-két hetet vett igénybe. 

Ha a kender megszáradt, a falun átfolyó patakban került sor az áztatásra. Az áztatásra azért volt szükség, hogy a kenderszálak, benne a rost megpuhuljon. Az áztatás három hétig tartott. Következett a kender kivetése a vízből.  Az áztatás ideje alatt, a kenderszálakra az iszap rárakodott és ezt ki kellett mosni belőle. A kender kivetése elég nehéz munkának számított. A megmosott kendert kiállítódott a napra, hogy megszáradjon, nagyon kellett vigyázni, hogy az eső ne verje meg, hogy a kender ne barnuljon, hogy szép fehérnek maradjon a szála. 

A vízből kivetett kender megszáradt, következett a kender tilolása. Ami abból állott, hogy a kenderszárat meg kellett törni/tilolni apróra, hogy a rostos szál megmaradjon, a pozdorja kihulljon belőle. Ezután következett a léhelés, a léheléssel finomították a kenderszálát. A léhel, egy négyszögű vastáblából ált 30×30 cm, amin egy olyan 15-20 cm-es szögekkel volt megtöltve. Óvatosan kellett megfésülni a megtilolt kendert, hogy a még visszamaradt pozdorját a tillólás után kifésülődjön belőle.

 A hosszabb szálból lett a kenderfonal, a rövidebből a csüpű (kóc). A kenderszálát kis fejecskékbe fogták össze, míg a csüpűt (kócot) összegombolyították, gombolyag formában. Ezután a kender fonására került sor. Régebben, orsóval/guzsallyal fontak az asszonyok, majd később kerékkel (rokka), a kerékkel való fonás könnyebbítette a munkát. A lényeg az volt benne, hogy szép vékony és egyenletesen sirítődjék/fonódjék meg a kenderszála. Minél szebben volt megsirítve/fonva a kenderszála, annál szebb és értékesebb lett belőle az elkészített vászon.

A guzsaly és a fonókerék a rokka, amiken a kenderfonalat fonták

Miután megfonódott a kender, következett a matolálás. Először az orsóról, vagy a keréken található csigán, megtelt fonallal, átmatoláltak. A matólából két formát ismertem, laposmatóla  és a fordított keresztesmatóla. Egy bizonyos mennyiség kellett a darabfonalhoz. A darabfonalakat összegyűjtötték és kiszapulták. A fonal szapulását a hamuval előállított lúggal tisztítottak-mosták ki. A darabfonalat felvetették a vetőlőre, ami egy négyesszárnyú, 2 méter magas szerkezetből áll, az alja át van fogva keresztesen, ide kellett felvetni a fonalat. Itt már nagy szakértelemmel kellett rendelkezni, mert egy olyan kombinációt kellett bevezetni, ami befolyásolta a szövést és annak a mintáját. Három szál fonal = egy íge; harminc szál fonal = tíz íge = egy pászma, háromszáz szál fonal = tíz pászma = egy matóla fonal. A fonal felvetése után, következett a fonal feltekerése a szövőszékre. A szövőszéken szőtték meg a kelengyéhez szükséges vászondarabokat és a szőtteseket.

Bizony nagy odafigyelésre, kézügyességre és szaktudásra volt szükség mindehhez, amit mára már legtöbben nem ismernek és az is ritka, aki el tudja készíteni a kelengyét a menyasszonyjelöltnek!

Szerző: 2019. 07. 12.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Szekszárd felett magasan

 Biszák László festménye 55×145 akril. Szekszárd felett magasan. Ha kicsikét szomorú vagy, a cipődet nézed, de ha boldog, a tekinteteddel a felhőkön jársz, hiszen tágasabb teret sehol sem találsz. Biszák... Tartalom megtekintése

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Rózsa Sándor talpig nehéz vasban

Egy magyar rablóvezér Ferenc József császár kufsteini várbörtönében Oly távol messze van hazám – énekelhette volna a történelmi távlat által romantikussá “nemesült” emlékű honfitársunk. A több méter vastag falak szűk... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése