Viszik-e még a kelengyét?!

A még megmaradt szőttesek a szülői háznál, amiket Édesanyám és a Nagymamám készítettek (a kelengyét magunkkal vittük)

Már a lakodalom előtt odaszállították szekéren a vőlegényes házhoz és az előkészített dolgokról lajstromot készítve adták át

A régi világban falun a férjhez menő leányoknak kelengyét (perefériumot) készítettek az édesanyák. Már egész kiskoruktól fogva gyűjtögették a leánygyermeknek, hogy ha majd felnő és megérkezik a vőlegény, magukkal vihessék a közös életük elindításában. Volt, aki az édesanyja által készített kelengyét vitte férjhez és olyan is volt, akinek, nem volt tehetsége és mással készítette el a faluban élő jó szövőasszonyokkal. De olyan ügyes lány is akadt, aki saját magának elkészítette, megszőtte a kelengyéjét.

A kelengyét, már a lakodalom előtt odaszállították szekéren a vőlegényes házhoz és az előkészített dolgokról lajstromot (listát) készítve adták át.  A jómódú lányoknak a kelengyéjük természetesen gazdagabb volt a „kiállítás”, mint a kevésbé tehetősekké. 

De miből is állott a kelengye? Legnagyobb részt a szőttesek alkották. 12 darab szőttes hímzett abrosz, ebből volt két darab 12 személyes, 10 darab hat személyes, 12 darab szalvéta kirojtozva (négyszögletű) az abroszok mellé, 12 darab-terítő, amit vendégfogadásra, vagy uzsonnakor használtak, 24 darab edénytörlő, 24 darab törülköző (tisztálkodásnál használták). Hat szőttes paplanlepedő, ezzel takarták be a gyapjúból készített paplanokat és hat szőttes alsólepedő. Az alsólepedőt ráterítették a tollúból készült derékaljra és alatta volt a szalmazsák, négy, vagy két ágyterítővel. Ezen kívül, még volt a 12 zsák a gabonának és volt az általvető, amit vállon hordtak, ha kirakóvásárokba mentek az asszonyok, ebbe a saját készítésű termékeket rakták bele. A kevésbé tehetősebb családok mindennek a felét adták a kelengyébe a férjhez menő lányoknak.

A kelengye elkészítéséhez az alapanyag a kender volt, általában, minden akkori család kendert termesztett.

„A szövés-fonás a nő sorsformáló tevékenységéhez tartozik, aki az élet sorsfonalát szövi és a sors fonalát fonja” (Benkő Emő: Lelkünk nyelve 56. oldal).

A kendermagot tavasszal vetették el május 22-ig, általában olyan 3-4 áras területre, amit ősszel megszántottak, tyúktrágyával trágyáztak, tavasszal jó puhára és finomra átgereblyélték, előkészítették a földet a bevetésre. Kétféle kendert termesztettek, a virágos-kendert, ami magasabbra nőtt, mint a magos-kender. A virágos-kender porozta be a magos kendert. A magos-kendernek vastagabb szálai voltak, ebből a vastag szálból maradt meg tiloláskor a pozdorja amit, tűzgyújtásra használtak. A virágos-kendert nyötték ki hamarabb, ebből lett a finomabb szálú kenderfonal. Miután a magos-kender annyira megnőtt, elérte a megfelelő magasságát, az egy métert, enyhén sárgulni kezdett, elkezdődött a kinyövése. Vagyis kézzel húzták ki a földből. Összerakva, csomókba állítva a fejeket, megszárították, ez körülbelül egy-két hetet vett igénybe. 

Ha a kender megszáradt, a falun átfolyó patakban került sor az áztatásra. Az áztatásra azért volt szükség, hogy a kenderszálak, benne a rost megpuhuljon. Az áztatás három hétig tartott. Következett a kender kivetése a vízből.  Az áztatás ideje alatt, a kenderszálakra az iszap rárakodott és ezt ki kellett mosni belőle. A kender kivetése elég nehéz munkának számított. A megmosott kendert kiállítódott a napra, hogy megszáradjon, nagyon kellett vigyázni, hogy az eső ne verje meg, hogy a kender ne barnuljon, hogy szép fehérnek maradjon a szála. 

A vízből kivetett kender megszáradt, következett a kender tilolása. Ami abból állott, hogy a kenderszárat meg kellett törni/tilolni apróra, hogy a rostos szál megmaradjon, a pozdorja kihulljon belőle. Ezután következett a léhelés, a léheléssel finomították a kenderszálát. A léhel, egy négyszögű vastáblából ált 30×30 cm, amin egy olyan 15-20 cm-es szögekkel volt megtöltve. Óvatosan kellett megfésülni a megtilolt kendert, hogy a még visszamaradt pozdorját a tillólás után kifésülődjön belőle.

 A hosszabb szálból lett a kenderfonal, a rövidebből a csüpű (kóc). A kenderszálát kis fejecskékbe fogták össze, míg a csüpűt (kócot) összegombolyították, gombolyag formában. Ezután a kender fonására került sor. Régebben, orsóval/guzsallyal fontak az asszonyok, majd később kerékkel (rokka), a kerékkel való fonás könnyebbítette a munkát. A lényeg az volt benne, hogy szép vékony és egyenletesen sirítődjék/fonódjék meg a kenderszála. Minél szebben volt megsirítve/fonva a kenderszála, annál szebb és értékesebb lett belőle az elkészített vászon.

A guzsaly és a fonókerék a rokka, amiken a kenderfonalat fonták

Miután megfonódott a kender, következett a matolálás. Először az orsóról, vagy a keréken található csigán, megtelt fonallal, átmatoláltak. A matólából két formát ismertem, laposmatóla  és a fordított keresztesmatóla. Egy bizonyos mennyiség kellett a darabfonalhoz. A darabfonalakat összegyűjtötték és kiszapulták. A fonal szapulását a hamuval előállított lúggal tisztítottak-mosták ki. A darabfonalat felvetették a vetőlőre, ami egy négyesszárnyú, 2 méter magas szerkezetből áll, az alja át van fogva keresztesen, ide kellett felvetni a fonalat. Itt már nagy szakértelemmel kellett rendelkezni, mert egy olyan kombinációt kellett bevezetni, ami befolyásolta a szövést és annak a mintáját. Három szál fonal = egy íge; harminc szál fonal = tíz íge = egy pászma, háromszáz szál fonal = tíz pászma = egy matóla fonal. A fonal felvetése után, következett a fonal feltekerése a szövőszékre. A szövőszéken szőtték meg a kelengyéhez szükséges vászondarabokat és a szőtteseket.

Bizony nagy odafigyelésre, kézügyességre és szaktudásra volt szükség mindehhez, amit mára már legtöbben nem ismernek és az is ritka, aki el tudja készíteni a kelengyét a menyasszonyjelöltnek!

Írta:
Kelemen Margit

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése