Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Viszik-e még a kelengyét?!
Már a lakodalom előtt odaszállították szekéren a vőlegényes házhoz és az előkészített dolgokról lajstromot készítve adták át
A régi világban falun a férjhez menő leányoknak kelengyét (perefériumot) készítettek az édesanyák. Már egész kiskoruktól fogva gyűjtögették a leánygyermeknek, hogy ha majd felnő és megérkezik a vőlegény, magukkal vihessék a közös életük elindításában. Volt, aki az édesanyja által készített kelengyét vitte férjhez és olyan is volt, akinek, nem volt tehetsége és mással készítette el a faluban élő jó szövőasszonyokkal. De olyan ügyes lány is akadt, aki saját magának elkészítette, megszőtte a kelengyéjét.
A kelengyét, már a lakodalom előtt odaszállították szekéren a vőlegényes házhoz és az előkészített dolgokról lajstromot (listát) készítve adták át. A jómódú lányoknak a kelengyéjük természetesen gazdagabb volt a „kiállítás”, mint a kevésbé tehetősekké.
De miből is állott a kelengye? Legnagyobb részt a szőttesek alkották. 12 darab szőttes hímzett abrosz, ebből volt két darab 12 személyes, 10 darab hat személyes, 12 darab szalvéta kirojtozva (négyszögletű) az abroszok mellé, 12 darab-terítő, amit vendégfogadásra, vagy uzsonnakor használtak, 24 darab edénytörlő, 24 darab törülköző (tisztálkodásnál használták). Hat szőttes paplanlepedő, ezzel takarták be a gyapjúból készített paplanokat és hat szőttes alsólepedő. Az alsólepedőt ráterítették a tollúból készült derékaljra és alatta volt a szalmazsák, négy, vagy két ágyterítővel. Ezen kívül, még volt a 12 zsák a gabonának és volt az általvető, amit vállon hordtak, ha kirakóvásárokba mentek az asszonyok, ebbe a saját készítésű termékeket rakták bele. A kevésbé tehetősebb családok mindennek a felét adták a kelengyébe a férjhez menő lányoknak.
A kelengye elkészítéséhez az alapanyag a kender volt, általában, minden akkori család kendert termesztett.
„A szövés-fonás a nő sorsformáló tevékenységéhez tartozik, aki az élet sorsfonalát szövi és a sors fonalát fonja” (Benkő Emő: Lelkünk nyelve 56. oldal).
A kendermagot tavasszal vetették el május 22-ig, általában olyan 3-4 áras területre, amit ősszel megszántottak, tyúktrágyával trágyáztak, tavasszal jó puhára és finomra átgereblyélték, előkészítették a földet a bevetésre. Kétféle kendert termesztettek, a virágos-kendert, ami magasabbra nőtt, mint a magos-kender. A virágos-kender porozta be a magos kendert. A magos-kendernek vastagabb szálai voltak, ebből a vastag szálból maradt meg tiloláskor a pozdorja amit, tűzgyújtásra használtak. A virágos-kendert nyötték ki hamarabb, ebből lett a finomabb szálú kenderfonal. Miután a magos-kender annyira megnőtt, elérte a megfelelő magasságát, az egy métert, enyhén sárgulni kezdett, elkezdődött a kinyövése. Vagyis kézzel húzták ki a földből. Összerakva, csomókba állítva a fejeket, megszárították, ez körülbelül egy-két hetet vett igénybe.
Ha a kender megszáradt, a falun átfolyó patakban került sor az áztatásra. Az áztatásra azért volt szükség, hogy a kenderszálak, benne a rost megpuhuljon. Az áztatás három hétig tartott. Következett a kender kivetése a vízből. Az áztatás ideje alatt, a kenderszálakra az iszap rárakodott és ezt ki kellett mosni belőle. A kender kivetése elég nehéz munkának számított. A megmosott kendert kiállítódott a napra, hogy megszáradjon, nagyon kellett vigyázni, hogy az eső ne verje meg, hogy a kender ne barnuljon, hogy szép fehérnek maradjon a szála.
A vízből kivetett kender megszáradt, következett a kender tilolása. Ami abból állott, hogy a kenderszárat meg kellett törni/tilolni apróra, hogy a rostos szál megmaradjon, a pozdorja kihulljon belőle. Ezután következett a léhelés, a léheléssel finomították a kenderszálát. A léhel, egy négyszögű vastáblából ált 30×30 cm, amin egy olyan 15-20 cm-es szögekkel volt megtöltve. Óvatosan kellett megfésülni a megtilolt kendert, hogy a még visszamaradt pozdorját a tillólás után kifésülődjön belőle.
A hosszabb szálból lett a kenderfonal, a rövidebből a csüpű (kóc). A kenderszálát kis fejecskékbe fogták össze, míg a csüpűt (kócot) összegombolyították, gombolyag formában. Ezután a kender fonására került sor. Régebben, orsóval/guzsallyal fontak az asszonyok, majd később kerékkel (rokka), a kerékkel való fonás könnyebbítette a munkát. A lényeg az volt benne, hogy szép vékony és egyenletesen sirítődjék/fonódjék meg a kenderszála. Minél szebben volt megsirítve/fonva a kenderszála, annál szebb és értékesebb lett belőle az elkészített vászon.
Miután megfonódott a kender, következett a matolálás. Először az orsóról, vagy a keréken található csigán, megtelt fonallal, átmatoláltak. A matólából két formát ismertem, laposmatóla és a fordított keresztesmatóla. Egy bizonyos mennyiség kellett a darabfonalhoz. A darabfonalakat összegyűjtötték és kiszapulták. A fonal szapulását a hamuval előállított lúggal tisztítottak-mosták ki. A darabfonalat felvetették a vetőlőre, ami egy négyesszárnyú, 2 méter magas szerkezetből áll, az alja át van fogva keresztesen, ide kellett felvetni a fonalat. Itt már nagy szakértelemmel kellett rendelkezni, mert egy olyan kombinációt kellett bevezetni, ami befolyásolta a szövést és annak a mintáját. Három szál fonal = egy íge; harminc szál fonal = tíz íge = egy pászma, háromszáz szál fonal = tíz pászma = egy matóla fonal. A fonal felvetése után, következett a fonal feltekerése a szövőszékre. A szövőszéken szőtték meg a kelengyéhez szükséges vászondarabokat és a szőtteseket.
Bizony nagy odafigyelésre, kézügyességre és szaktudásra volt szükség mindehhez, amit mára már legtöbben nem ismernek és az is ritka, aki el tudja készíteni a kelengyét a menyasszonyjelöltnek!
Hasonló
Máglya a hajnali sötétben
Fogynak, üresednek a házak,...
Délutáni zsúrozások hajdaná...
Kitárt kapuval fogadták a l...
Királynők és királyfiak az ...
Harcsafűrész és favágókecsk...
Az esti fonóban szövődtek ...
Hárászkendő és túrós-pulisz...
Színes történelem fekete fe...
Nagytalálkozó négyszáz év m...
Az egész határ tele volt ar...
Nagy híre és keletje volt a...
Lajos bácsi, a libapásztor ...
Egy kupa piculasaláta ára e...
Dalolt a hegyoldal, táncolt...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése