Nyíregyháza

A gyógyszerész szakmában több évtizede tevékenykedő, tanáros kinézetű Horváth Tibor ezerkilencszáznegyvenhárom szeptember 11-én született Szolnokon. Szülei értelmiségi foglalkozásúak voltak. Édesapja könyvelt, édesanyja tanított. A tőle tíz évvel idősebb nővére gyógyszerészként dolgozott. Ő volt az, aki megismertette vele e hivatás szépségeit.

Szülővárosában tette le az érettségi vizsgáit a jó nevű Verseghy Ferenc Gimnázium diákjaként, 1961-ben. Elsőre felvételt nyert a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszerész-tudományi Karának hallgatói közé, Budapestre. A szorgalmas fiatalember nemcsak a pezsgő tudományos, hanem a hasonlóan élénk egyetemi sportéletben is aktívan vett részt. Tagja volt a Tudományos Diákkörnek és az OSC sakkcsapatának is.

Az ezerkilencszázhatvanhatban megszerzett diplomával a kezében visszatért Szolnokra, ahol előbb államvizsgás, majd beosztott gyógyszerészként dolgozott. Akkori munkahelyi vezetőinek korrektségére jellemző, hogy egyetemi „előélete” eredményeként megadták neki a lehetőséget szakmai tudományos előadások tartására, ezek mellett kedvenc sportjáról sem kellett lemondania. A fiatal és lelkes gyógyszerész ezerkilencszázhatvannyolctól kezdődően változó munkahelyű (helyettesítő) gyógyszertárvezető munkakörben dolgozott.

Ezerkilencszázhetvenben, az akkori gyógyszertári központ hivatalban lévő vezetőjének a hívására vállalta el Nyíregyházán a gyógyszerész szakfelügyelői állást. Munkaköre megkövetelte tőle a gyógyszerészi szaktudományok szinte valamennyi ágának az ismeretét, természetesen „megfűszerezve” azt a folyamatos szakmai továbbképzéssel. Ezerkilencszázhetvenháromban gyógyszerellenőrzés (kémiai analitika), majd három évvel később gyógyszerügyi szervezés szakgyógyszerészi képesítést szerzett.

Szakfelügyelőként a gyógyszertárak szakmai ellenőrzésén kívül részt vett a gyógyszerészjelöltek és a gyógyszertári asszisztensek képzésében, továbbképzésében, illetve azok szakmai és tudományos előadásokra, pályázatokra való felkészítésében. Ezek mellett vállalati munkavédelmi megbízottként, és kulturális bizottsági vezetőként is dolgozott. Mellékállásban a mai ÁNTSZ elődjénél, korabeli nevén a KÖJÁL-nál növényvédőszerek tárolásának és felhasználásának ellenőrzését végezte. Munkavégzése során eljutott a megye szinte valamennyi helységébe, megismerve ezzel az ott dolgozó embereket is, így nem meglepő, hogy hamarosan lokálpatriótává vált.

Ezerkilencszázhetvenkilencben vállalati főgyógyszerészi kinevezést nyert, így meglévő feladatai közé besorolhatta a komplex szakmai felügyeletet és a gyógyszertári hálózatfejlesztés irányítását is. Foglalkozott gyógyszerésztörténettel is, melynek során kapcsolatba került dr. Antall Józseffel, a Magyar Köztársaság néhai miniszterelnökével, aki akkor az Orvostörténeti Múzeum igazgatójaként dolgozott. Mai napig őrzi a tőle kapott leveleket.

Ezerkilencszáznyolcvanötben hónapokig mellékállásban látta el a megyei tanács egészségügyi osztályán a megyei főgyógyszerész feladatait, ami azt a furcsa helyzetet eredményezte, hogy – elvben – munkahelyi főnökének beosztottja és a főnöke volt egyszerre… Emellett egy éven át a gyógyszertári központ megbízott igazgatójának munkakörét is ellátta. Az új igazgató hivatalba lépését követően ezerkilencszázkilencven január elsejéig „visszatért” a vállalati főgyógyszerészi feladatok közé, majd az átszervezések során három éven át vezető szakfelügyelőként dolgozott.

A rendszerváltozást követő privatizációs szelek egyre erősebben fújtak, így új munkahelyre, az ÁNTSZ Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Intézetébe került, megyei tiszti gyógyszerészi beosztásba. Jelenlegi munkahelyén immár több mint tíz éve igyekszik hasznosítania tudását és tapasztalatait. Fő feladata: közreműködés a gyógyszerellátás szakmai felügyeletében, ami „köztisztviselői köntösben” majdnem fedi a korábbi szakfelügyelői teendőket.

Horváth úr alapításától kezdve tagja a Magyar Gyógyszerész Kamarának, és pályakezdő kora óta a Magyar Gyógyszerészek Társaságának. A munkájáért szerzett elismerések közül a szívéhez legközelebb álló az, amit elsőként ő kapott a megye szakmai közösségétől 2003 őszén: „Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Gyógyszerészetéért” kitüntető címmel járó bronzérem.

A megye méltán elismert szakembere családi boldogságát feleségének, dr. Kocsis Margit sebész szakorvosnak és két orvos leányának, Szilviának és Zsuzsának köszönheti. A nagyapa szemefénye Szilvia két gyereke, az ötéves Szilvike és a kétéves Zalán Tamás. Zsuzsáék első gyermeküket 2004 augusztusára várják. Horváth Tibor hobbija a gombaszedés, a kőzetek és az ásványok gyűjtése Erdélytől Zemplénig. S kimondottan jól érzi magát a történelmi tárgyú könyvek között.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)