Bodnár Zoltán

Tanár, vőfély, néptáncoktató,

Nyíregyháza

Bodnár Zoltán szszb 27 ia.jpg „Ősi népszokásaink garmadával vannak,
De ha nem őrizzük, szanaszét szaladnak.
Elkallódnak sorban, elfelejtjük mindet,
Pedig Unokának emléket ez hirdet.
Néhányat közülük most mi összeszedtünk,
Abból el nem vettünk, inkább hozzátettünk.”

Bodnár Zoltán, aki megvalósította életével, pályaválasztásával hagyományaink rigmusok szerinti átörökítését, megmentését. Gyermekkorom féltve őrzött, dédelgetett emlékeiben ez az a hangulat az összejövetelek alkalmán, mely nem gúzsba kötött, passzív szemlélőként körön kívül állva, hanem csalogató, hívogató gesztusaival magával ragad, egybeolvaszt a többiekkel, lepkeszárnyakat adva testnek és léleknek.

Cigándon 1963. szeptember 2-án indult ez az életút, és dús szülői gondoskodás alatt szökkenhetett szárba. A gondoskodás alatt nem csak kényeztetést látok, hanem a hajnali kaszálásokat, kapálásokat is, hogy a terített asztalra minden megteremjen. Édesanyja, Bodnár Julianna a mai értelemben sokra hivatott nő lett volna, de nem tanulhatott. Nem kapta azt, amire vágyott, hanem kapta azt, ami szükséges, a családanyaságot, a gazd’asszonyságot, ami családok életének sziklaszilárd alapot épít. A gazd’uram korai halála után már tíz éve egyedül gazdálkodik töretlen erővel.

Édesapja, Bodnár Zoltán vízügyes dolgozóként sem az árnyékban tengette idejét. Lendületes kaszálás közben, 64 évesen véget ért számára ez a lét. A sok emlék között legerősebben az szűrődik át, hogy minden este megmosta a csizmáját; és az az utolsó, kétszázezer forintos gesztus, melyet azért adott, „hogy ne kelljen annyi kölcsönt felvenni.” Ebből a talajból táplálódott a büszkeségre alkalmas sárospataki érettségi 1982-ben. Itt sportolt, de még nem táncolt. A szalagavatón eltáncolt kalocsai táncok meghatározó élménye a Bodrog Táncegyüttesbe vitték. A Szegeden kitöltött egy év katonaidő után a Nyíregyházi Főiskola földrajz–népművelés szakán elindult a pedagógiai pályán. Itt találkozott a táncházmozgalom már javában cseperedő, kilencéves Nyírség Táncegyüttessel is, 20. születésnapján volt első próbája. A fiatal értelmiségiek aztán elindultak Erdélyt járni, hogy összegyűjtsék és „hazahozzák” az odamaradt kincseket. Ezek az élmények erővel megtelten „hozzáadódnak”, beépülnek tanulmányaiba, és ettől kezdve sorakoztatja diplomáit: 1987-ben földrajz–népművelés szakon, 1988-ban a Filmtudományi Intézet filmforgalmazási szakán vizsgázik. Eztán Egerben, az Eszterházy Tanárképzőn történelem szakot végez. Ebből a lendületből nem engedve Debrecenben, a Kossuth Tudományegyetem történelem szakos diplomáját tudhatta magáénak. 2001-ben a budapesti Táncművészeti Főiskolán táncos karakterét ötvözi az elmélettel is. 2010-ben mesterképzést végez földrajzból, és már kitűzte a következő megmérettetést magának. Tanulmányainak és személye kisugárzásának köszönhetően 1987–90-ig a város közművelődési főelőadója. ’90-től földrajz-, néptánctanítással törekszik továbbadni a néptánc páratlan világát, melyet a BOGLÁRKA Néptánc-együttesben is megelevenít számunkra. A tudás és élmények pártfogásából kiérlelődik a „Tudás és Élmény Pártja”, a találkozások pedig „benépesítik” ezt a pártot. Egy szegedi találkozásnak köszönhetően – egy magyar származású amerikai táncpedagógus jóvoltából – 1996-ban meghívást kapott USA-ba, ahol 24 államban taníthatott magyar néptáncot.

A Gondviselés azonban hazairányította egy újabb találkozóért, és megismerkedett jövendőbelijével, Barakonyi Valériával. Egy hajdúsámsoni esküvő ifjú vőfélyeként nagyot dobbant szíve a lányért, aki ezért a szívdobbaná-sért három gyönyörű gyermekkel ajándékozta meg. A vőfélyi tevékenysége korábban kezdődött, mint gondolta. Látva tanulta édesapjától, anyai nagybátyjától. A „főpróba” 20 évesen családi körben kerekedett, amikor édesapját helyettesíteni kellett. A vőfélységet nem hobbinak, nem maskarázásnak tartja, hanem szívében elkötelezett kulturális szolgáltatásként nyújtja. Magam is részesülhettem ízes beszédének zamatából, hangulatemelő, mulatozó, magyaros jókedvéből. Ebben az elkötelezettségében sokan megerősítjük, közülünk kiemelve Tímár Sándort, az Állami Népi Együttes vezetőjét.

A vőfély szót 1395-ben írták le először vő-fél formában, ami azt kívánja jelenteni, hogy a vő fele, a vőt képviselő ember, aki nem tesz, nem tehet a vő ellen, még játékból sem. Régebben tanították Debrecenben, hivatalosan tanult mesterségnek számított. Szerencsére vannak még rokonságok, akiknek lételemük a hagyományos lakodalmazás, így „fiainknak fiai” is megláthatják, hogyan is mulathat, vigadozhat, élhet a magyar.

Megvalósítva Nagyapjának útravalóját: legyél városi, de a falut ne tagadd, ne feledd! A sokirányú, széles körű érdeklődési körből emeljük még ki a sportszeretetet és az olimpiák történetével való búvárkodást. Jövőre szurkolóként Londonba, a 4. olimpiájára készül.

(Északkeleti Almanach 27. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2011.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése