Hargitai István

Nyugalmazott iskolaigazgató,

Nyíregyháza–Budapest

Hargitai fotója szszb 27 bi.jpgHevesaranyos. Picinyke falu Eger közelében. Oda, a kántortanító házába született. Az épület fele a szolgálati lakás, a másik fele az iskola. Édesapja a szigorú tanító, édesanyja a virágok szerelmese, a falu önkéntes kultúrosa, aki összegyűjti az asszonyokat éneklésre, színjátszásra. A kert fölött a temető, az út túlpartján a patak, az örök játszótér. De meséljen erről Ő, maga, az unokáinak szánt önéletírásából:

„1944. augusztus 21-én születtem Hevesaranyoson. Ugye, milyen gyönyörű neve van ennek az Egertől 20 km-re északra lévő kis falunak? Nemcsak a neve gyönyörű, csodálatos a fekvése is. Két oldalról dombok szegélyezik, a legmagasabb – amit a helybeliek Sas-hegynek neveznek – sem magasabb 300 méternél. Inkább szelíd domb, amire egy nekifutással felszaladhat az ember, ha éppen arra akad dolga, és még csak meg sem érzi. Körülötte szinte mindenütt erdő: tölgyek és kisebb számban bükk. Bizony, alig akadt gyermekkoromban olyan fája a falut körülölelő erdőnek, amit ne ismertem volna közelről. Gyakorlatilag két utcája van a falunak, a csöppnyi patak két oldalán egy-egy. Aranyos-patak a neve. Többször is ittam a vizéből. Tiszta volt minden, nyugodtan megmeríthette benne a szomjas ember a kezét, a bögréjét, vagy lehasalva ihatott a vízből. A ház, ahol születtem és felnőttem, ma is megvan. Mindig magam előtt láttam a konyhát, amely anyai nagyanyám – Ő volt az egyetlen, akit ismertem a nagyszüleim közül – birtoka volt. Mindennek utolérhetetlen íze volt, még a főtt vagy sült krumplinak is.”

Hargitai István osztatlan osztályban ismerkedik a tudománnyal. Szeret tanulni meg fúrni-faragni, barkácsolni. Még egy biciklit is összeeszkábál több kivénhedt jármű alkatrészeiből. Ő, a család legkisebbje – a nővére hat, a bátyja tizenhat évvel idősebb –, nagy álmokat szövöget. Iskolaigazgatónak készül – mi is lenne más, mint az édesapja? Az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban aztán nagyon helyt kell állnia. Először találkozik tornateremmel, tornaszerekkel, de az első év végére legyőzi valamennyit, mint ahogy az iskolai tantárgyakat is.

„A nappali szobában volt a könyvtárunk, és én nagyon szerettem a könyveket. Két sorozatra nagyon jól emlékszem. Egyik a Pallas Nagy Lexikona volt, amelynek köteteit minden különösebb cél nélkül is képes voltam órákon át nézegetni, olvasgatni. Egyébként ez a jó szokásom a mai napig megmaradt, ma is gyakran előveszem a Révai Nagy Lexikont, amelyet reprint kiadásban vásároltam meg. Azt hiszem, hogy bár több diplomám van, legalább annyi vagy több ismeretet szereztem nem kötelező tanulmányaim, olvasmányaim során, mint az iskolapadokban, az egyetemi kurzusokon. A másik kedvenc sorozatom a Magyar Remekírók sorozat volt, de erre igazából csak középiskolás koromban jöttem rá, akkorra értem meg arra, hogy elolvassam a többségét.” Egyetlen célja az egyetem. Az is meglesz. Debrecen, Tudományegyetem, matematika–fizika szak. Éli az egyetemisták gyötrelmes-gyönyörű életét, tanít a Tóth Árpád Gimnáziumban, verseket ír, ha a lélek úgy diktálja, és bújja a történelmet, mert azt nagyon szereti. És a diploma után Nyíregyháza következik.

„Tulajdonképpen egész felnőttéletem Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez és ezen belül Nyíregyházához kötődik. Itt lettem az, aki vagyok, itt valósítottam meg elképzeléseimet, terveimet, itt vívtam ki saját magam mások általi megbecsülését. Ezért a megyéért, ezért a városért dolgoztam egész eddigi életemben, és nem bántam meg.”

Milyen volt negyvennégy évvel ezelőtt, amikor a tanévnyitón odalépett, az I/A osztály elé? Fiatal. Az I/A-sok pedig gyerekek. A jól bevált tanári karba az előző tanévben érkeztek frissen végzettek a Kossuth Lajos Tudományegyetemről. A tanévnyitó után az első osztályfőnöki órán tudtuk meg, hogy matematikát és fizikát tanít majd nekünk. Ettől kicsit megrémültünk: nem voltunk teljesen elkötelezettek e két tantárgy iránt.  … Rövid idő alatt megtanultuk, hogy az óra úgy kezdődik: Vegyék elő az irkát meg a tentát! (Innen lett Tenta az osztálybéli megnevezése.) Belevágtunk. Először az almaszedésbe, aztán a kirándulásba. Mert almát minden ősszel szedtünk, egy egész héten át. Az elsősök nem mehettek a megyehatáron túlra kirándulás ürügyén. Mi is éppen csak átlógtunk Tokajba, meg Debrecenbe. Milyen furcsa az emlékezet! A dalocska, amit a buszon tanított, megvan, de hogyan kell „trigonometriázni”? Pedig tanította. Nem lehetett könnyű a friss ambíciójú tanárembernek harminchat kamasz fejébe ojtani mindazt, ami igazán ötöt–hatot érdekelt.

Negyven év. Az akkor huszonnyolc éves tanár úr és a tizennyolc évessé cseperedett osztály. Nem is baj, ha a matematikatudásunk megbicsaklik, ha ki kell számolni: 28+40=? És 18+40=?

Hargitai Istvánnak 2006. március 15-én a Magyar Köztársaság elnöke érdemes és eredményes munkássága elismeréseként A Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozta.

***

Tanár Úrnak, szeretettel az egyetlen osztály, amelynek osztályfőnöke volt.

(Északkeleti Almanach 27. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2011.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése