Nyíregyháza

Mindig a szorgalmas, jó gyerekek közé tartozott, nem okozott csalódást pedagógus édesanyjának, aki Battonyán magyar nyelvet és irodalmat tanított. Ezen a Békés megyei településen született és gyerekeskedett Aranka, egészen tizennégy éves koráig, amikor szülei Rakamazra költöztek. Tokajban, a Tokaji Ferenc Gimnáziumban tanult, majd az érettségit követően, édesanyja nyomdokait követve, jelentkezett a nyíregyházi tanárképző főiskolára. Az akkori két slágerszakot, az orosz nyelvet és a történelmet választotta, melyet egyik kedves középiskolai tanára szerettetett meg vele.

Nem okozott gondot a tanulás, könnyen vette az akadályokat, miután megszerezte tanári diplomáját, Tokajban helyezkedett el kollégiumi nevelőként a kereskedelmi szakközépiskolában. Döntésében közrejátszott, hogy teljesülhetett tanulás iránti vágya, akkori főnöke ugyanis támogatta továbbtanulását az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen, ahol történelem szakon szerzett diplomát.

Majd újabb lakó-, és munkahelyváltás következett. Abban az időben létesített Nyíregyházán a Tűzoltó utcában a Sipkay Barna Szakközépiskola jogelődje egy új kollégiumot. Ennek a negyven diáknak otthont adó intézménynek lett Aranka a nevelőtanára.

A kollégiumi munka mellett lehetősége volt az orosz nyelv tanítására is, melynek akkoriban óriási volt az ázsiója. Így hosszú éveken keresztül szakmai (vendéglátás–kereskedelem) idegen nyelvet tanított. Többször volt alkalma élő környezetben beszélnie, gyakorolnia az orosz nyelvet az akkori Szovjetunióban is.

Tagja volt különböző delegációknak, kísért diákokat Moszkvába, a Fekete-tenger üdülőhelyeire, ahol feledhetetlen élményeket szereztek, de tolmácskodott Lengyelországban is, ahol társra talált. Itt ismerkedett meg ugyanis leendő férjével, aki tagja volt a küldöttségnek. Ő is pedagógus, szakmai ismereteket tanít. Az ismeretségből szerelem, majd házasság lett, néhány hónap múlva pedig megszületett kislányuk. A kollégiumban, az iskola szolgálati lakásában laktak. Ez alatt az idő alatt kérték fel Arankát a kollégium vezetői feladatainak az ellátására. Sokat gondolkozott az ajánlaton, bár szerette ezt a munkakört, a kollégiumi nevelői teendőket, de nagy szerelem volt a történelem is, és vágyai között szerepelt ennek a tantárgynak a tanítása.

Végül a kollégium igazgatása mellett döntött, hiszen akkor kétéves volt kislánya, fontos volt a család, hogy sokat foglalkozhasson gyermekével. A kollégiumban laktak, így megoldható volt a kicsi maradéktalan ellátása. Vezetői teendői mellett pedig másik álma is teljesült, a történelem tanítása, emellett orosz nyelvtudását is hasznosítja, korrepetálja a kollégium diákjait, a múlt esztendőben osztályfőnöki feladatokat is ellátott. Szereti munkáját, azt mondja, az ő életét a diákokkal való foglalkozás teszi igazán teljessé. Irodájának ajtaja mindig nyitva áll a gyerekek előtt, sőt az ajtón lévő felirat „Nem gondolod, hogy be kellene kopognod?” belépésre invitálja őket, hogy osszák meg örömüket, bánatukat nevelőjükkel. Ez a bentlakásos intézmény nem csupán egy szálloda, ahol tanul, lakik, étkezik a diák, hanem otthon, egy nyugodt sziget, ahol feltöltődhetnek, magukra találhatnak a gyerekek, ahol meg tanulnak alkalmazkodni száguldó világunkhoz.

Sok értékes diák él ebben a közösségben, akiket tovább kell fejleszteni, hogy megtalálják azt a hivatást, amiben igazán jók. A másik nagy kihívás a példaértékű életmodell közvetítése. Anyagiakban, szűkös világunkban, amikor a legtöbb családhoz nem érkeznek számolatlanul a források, pedagógusi feladat egy olyan minta közvetítése életmódban, életvitelben, amelynek hasznát veszik a diákok. Ezért szerveznek minden esztendőben karácsonyi ünnepséget a kollégiumban.

Rendkívül fontosnak tartja a személyes példamutatást minden téren, hiszen egy tanárra rengeteg szempár szegeződik nap mint nap. Egy jó pedagógus nemcsak a tanórákon üzen a diákoknak, hanem azon kívül is, viselkedésével, öltözködésével. Munkája mellett van még egy megbízatása az iskolában, a külföldi kapcsolatok ápolása, amelyet nagy-nagy lelkesedéssel végez.

Kevéske szabadidejében szívesen olvas életrajzírásokat, útikönyveket, a tudomány jelenkori kiadványait, szakfolyóiratokat, hogy mi viszi előbbre a pedagógus szakmát. Szeret családjával együtt utazni. Már eljutottak Európa számos országába, de nem a felkapott helyeket részesítik előnyben. Kedveli a gasztronómiai különlegességeket, nagy háztartást vezet minden hétvégén, főz valami finomat, azt mondja, ez kikapcsolja, pihenteti.

Mostanában lánya jövője foglalkoztatja, aki jelenleg negyedikes a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban. Az ő továbbtanulásának lehetőségét kell megteremteni, hogy elérhesse céljait kiegyensúlyozott boldog emberré, váljék, aki pontosan tudja, hogy miért él ezen a földön.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)