Szabó Istvánné

Tanár,

Nyíregyháza

Riportalanyunk az, aki nem véletlenül lett a megyeszerte ismert Cooper-klub egyik alapító, és később meghatározó tagja. A saját életéről készített írásból sugárzik az emberek iránti őszinte szeretete, a mások munkájának megbecsülése, s az az önzetlen hivatástudat, ami egyre kevesebbeket jellemez napjainkban. Szikár testalkata küzdő jellemet takar, s ő nem is tagadja ezt. Minden mondatából sugárzik az, hogy az egyes ember – bárhol is legyen – egy kisebb, vagy nagyobb közösség tagja. Legyen az a család, a csoport, az osztály, vagy akár a tantestület.

Családi kötődésről, életének nagyobb lépéseiről, szűkszavúan csupán ennyit ír: „Tősgyökeres nyíregyházi születésű vagyok. 1948. augusztus 24-én születtem. Édesapám a MÁV-nál vonatkezelőként, édesanyám könyvelőként a konzervgyárban dolgozott. Ágnes húgom Budapesten, egy általános iskola igazgatóhelyettese. Öcsém, Sándor, villanyszerelőként végzett. Férjem, Szabó István, építész-technikus, akinek számos, nevezetes nyíregyházi épülethez fűződik a neve. Krisztina lányunk a Wesselényi Miklós Szakközép- és Szakiskolában tanít. Biológia–testnevelő tanárként tovább folytatja az én 35 éve megkezdett pedagógusi tevékenységemet. Férje, Vida István – akivel együtt nevelik Eszter és Anna nevű unokáinkat – az ÉVISZ-ben tanít.

Szabó Istvánné a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium diákjaként érettségizett. Sportolási és mozgási kedve eredményeként tanulmányait a tanárképző főiskola biológia–testnevelés szakán folytatta. Tanári diplomáját 1971-ben vehette át.

Napjainkban divatos kifejezéssel „pályakezdőként” Kemecsén látott neki a kisdiákok testi-lelki fejlesztésének, képességeik kibontakoztatásának. Két évvel később a mindenki által jól ismert „százhetes”, mai nevén a Wesselényi Miklós Szakközép- és Szakiskola tanára lett. Ott, az akkori lehetőségeket kihasználva, mondható: mostoha körülmények között kellett a testnevelést tanítania. Mind e mellett legfontosabb volt a számára a családtagok, s azokon túl mások segítése is. Eközben rendszeresen sportolt a Nyíregyházi Vasutas Sportklub színeiben.

Mozgásszeretetét, az atlétika iránti vonzalmát igyekezett átadni tanítványainak is, akik közül a tehetségesebbekkel külön is foglalkozott. Így történhetett meg az, hogy kétszer az Országos Diákolimpián is indulhattak a „százhetes” diákjai, akik egyáltalán nem vallottak szégyent a népes mezőnyben. A testnevelés-tanárnő, a rábízott gyerekek egészsége, edzettségének fejlesztése érdekében folyamatosan kereste a legújabb, legeredményesebb módszereket.

„Állandóan képeztem magam, rengeteg továbbképzésen vettem részt, melyek leginkább a TF-en (ma Testnevelési Egyetem) zajlottak. Igen sokat hasznosítottam a Testnevelők Nemzetközi Továbbképzésének anyagából.” Ezeken a fórumokon ismerkedett meg igazából a gyógytestneveléssel, annak módszereivel és követelményrendszerével is. Így nem volt véletlen az, hogy másoddiplomáját e szaktárgyból szerezte meg 1985-ben. Azt követően sokkal jobban odafigyelt azokra a gyerekekre, akik – valamilyen okból eredően – igyekeztek kerülni a testnevelési órákat. Gyógy-testnevelőként sokat foglalkozott a Kereszt utcai óvoda kisemberkéivel is.

Tanári pályafutása alatt nagyon sok évfolyamnak volt osztályfőnöke, amikor is a gyerekek gondjainak és problémáinak a megoldása csak egyedül reá maradt, s ő nem hátrált meg a feladatok elől. Azokról a szép évekről így ír: „Ezek a tanulók motiváltak, ők adták munkámhoz az erőt, a lendületet.” Mindig közösségi ember lévén odafigyelt munkatársaira, s tőle telhetően segítette azok boldogulását. Ezért nem volt véletlen az sem, hogy 1998-ban szakszervezeti titkárnak választották, mely tisztséget, közmegelégedésre nyolc éven át töltötte be. 2000-ben, a Wesselényi Miklós Szakközép- és Szakiskola tantestületének, diákjainak a képviseletében választották be a Városi Érdekegyeztető Tanács tagjai sorába. A gyerekekért, az iskolájáért mindent, mindenkor megtevő tanárnő munkáját a tantestület tagjai – a titkos szavazással odaítélt – Wesselényi-emlékéremmel ismerték el. A kisebb és a nagyobb közösség érdekeit önzetlenül képviselő tanárember magánéletéről szűkszavúan nyilatkozik: „Kedvenc időtöltésem a Cooper-klubban eltöltött idő, ahol őrködöm, és segítek másokat is az egészségük megőrzésében. Másik nagy örömömre szolgáló időtöltés az az idő, amit az unokáimmal és családommal együtt tölthetek el. Ezenkívül az tölt el örömmel, ha másokért tehetek valamit. Egy, aminek nagyon örülök, hogy egész életemben azt tehettem, amit szerettem, s ami egyben a hobbim is volt. S egy dolog, ami még nagyon fontos az életemben: az egészség mindenki számára. Mert, ha valakinek egészsége van, mindene van. Mindez tudatosan, egészséges életmóddal, rendszeres mozgással teremthető meg. Mert így szól a mondás: „Ép testben ép lélek”.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 22. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2006.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése