Dr. Balogh Zoltán

Közgazdász – Programmenedzser

Nyíregyháza – Brüsszel

Életútjának jelentősebb állomásairól eddig is voltak információim, de a felelevenítésük során az időutazás illúzióját élem meg, mert diákkora hasonlít a középkori magyar diákokéhoz, akik a külföldi egyetemekre járást azért tartották fontosnak, mert őseink nem akartak elszakadni az európai fejlődéstől, kultúrától. Balogh Zoltán számára Nyíregyháza mindig is az otthont jelenti, de már diákévei alatt megismerte szinte az egész világot.

1979 szeptember 26-án született, és mire befejezte az egyetemet Magyarországot felvették az Európai Unióba. Szerencsésnek mondja magát, mert azokra a lehetőségekre, amelyek ezzel megnyíltak a fiatalok előtt, már az iskolái felkészíthették. Például harmadik osztályban már az angol nyelvvel ismerkedtek. Ekkor az is kiderült, hogy szereti, tudja a matematikát, így versenyekre küldték, később pedig matematika tagozatos lett. A középiskola is kísérleti formában kezdődött, mert bekerült a Krúdy Gimnázium első hatosztályos tagozatának tanulói közé. Elismeréssel gondol vissza a kiváló szaktanárokra. Az osztályukból öten bejutottak Budapesti Közgazdasági Egyetemre.

Az egyetemi évekről azt mondja, hogy itt gondolt először arra, meg kellene ismerni a külföldi oktatást. „A külföld azért jó, mert az ember megméretteti magát”. Szerencsére őt nem találták könnyűnek, amikor egy egyhónapos Pozsonyba kiírt pályázatát elfogadták. Itt éppen akkor a holland kormány kezdett el egy féléves EU ismeretanyagra fókuszáló menedzserképzőt (elitképzést), amire jelentkezett, és maradhatott. Majd folytatja: „Na de ennek volt egy gyakorlati féléve, amit viszont Svédországban tölthettem. Egy délkeleti megye helyi gazdaságfejlesztési modelljével tudtam így megismerkedni. Emellett betekintést kaphattam itt a business school stratégiai, szervezési, működési rendjébe. Lehet, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy a diplomám megszerzése után egyből felvételiztem doktori képzésre, és tanítani szerettem volna.

Nappali tagozatra vettek fel, de tanítani hazajöttem, mert a Nyíregyházi Főiskola Gazdálkodási és Társadalomtudományi Karán ajánlottak nekem oktatói állást. Ezt a két intézmény vezetésének együttműködése tette lehetővé. A családom miatt is jó volt újra itthon, mert nehéz időszakot éltünk át ezekben az években. Szüleim tősgyökeres nyíregyházi polgárok, édesapám korán meghalt, és édesanyám, aki a kereskedelemben dolgozott, igyekezett átvenni a két fia sorsának egyengetését.

A gazdálkodási karon akkor nagy volt a levelező tagozatosok létszáma. Több okból, de az egyik bizonyára az, hogy a hivatalokban a pénzügyi munkakört csak felsőfokú végzettségűek láthattak el, és a gazdaság más területe is igényelte a gazdálkodásban jártas szakembereket. Így rögtön komoly szakmai megmérettetés elé kerültem, hiszen pénzügyet és controllingot tanítottam. Még voltam annyira diák, hogy tudtam, egy jó segédanyag segíti legjobban a tanulást, így jegyzetírásra vállalkoztam. Erre részben a doktori tanulmányaim is motiváltak. Doktoranduszként több nemzetközi konferencián is előadhattam Európában, és 2004-ben az Amerikai Egyesült Államokba is eljutottam. 2005 tavaszán egy egyetemközi ösztöndíjjal a dél-koreai Szöulban töltöttem egy félévet, melynek során eljutottam Kínába, Malájziába és Szingapúrba is, vagyis körbejártam a Földet”.

Felidézzük, hogy az oktatáson kívül milyen kezdeményezései voltak a Nyíregyházi Főiskolán. „Uniós pályázatokat írtam és menedzseltem. Nyertünk több nemzetközi együttműködést és belső fejlesztést finanszírozó pályázatot. Az utóbbiból született meg a Karrier és Alumni Iroda, és megrendeztük az első innovációs börzét. Aztán egy nagyobb pályázatra vállalkozott a kar vezetője, és egy kis csoporttal elkezdtük előkészíteni a Partium Tudáscentrum pályázatot. Megnyertük, de a megvalósításban már nem vettem részt. Másfelé kanyarodott az utam. Ledoktoráltam, és 2008-ban átkerültem az Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökségre, ahol főállásban a régió brüsszeli képviseletét, majd a nemzetközi pályázatok koordinálását láttam el, jelenleg az Európa Bizottság alkalmazottjaként programmenedzser vagyok. Szerencsésnek tartom magam, mert így a magyar megyék és városok felzárkózásáért dolgozhatok a Terület- és településfejlesztési Operatív Program felelőseként.

Ugyan egy rövid időre hazatértem, mégis valójában már tíz éve Brüsszelben dolgozom, de mindig felmerül a hazajövetel lehetősége. Ennek családi és érzelmi okai vannak. 2011-ben házasodtunk össze dr. Kollár Gabriellával, aki gyermekorvosnak készült. Képzettségét jelenleg az időközben megszületett két fiúnk és kislányunk nevelésében gyakorolja, de Zolka már megkezdte az első osztályt, jövőre követi Vince, és Léna is már óvodás. Igyekszünk Őket magyar gyerekeknek felnevelni, és a feleségemet is visszavárja a hivatása”.

Szerző: 2018. 11. 12.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése