Dr. Szerdahelyi Zita

Fogorvos

Nyíregyháza

Délután találkozunk, amikor az óvodából hazaérkezik a három kisfiú, Dani, Olivér és Zolcsika, és mindhárom anyjához bújva mondja, hogy mi történt aznap. Ő pedig figyelemmel beszélget velük, mintha nem is fáradt volna el az egész napos munkában. Elgondolkodtat, honnan van ennyi ereje, nyugalma, mi adja azt a lelki erőt, amellyel a három kisgyereket körülveszi. Eddigi életútja sok mindenre választ ad.

Születéséről és tanulmányairól mindig többes számban beszél, hiszen 1980. január 27-én Szerdahelyiné Varga Erzsébet két gyermeknek adott életet. Zita úgy meséli, testvére Szabolcs, már akkor udvarias volt, és őt előre engedte. A gyermekkorukban, tanulmányaik alatt viszont inkább ő követte a fiútestvérét, közösek voltak barátaik, mindig egy helyen tanultak, mindketten sportoltak még egyetemi éveik alatt is. Szülei, Szerdahelyi János mérnöktanár és felesége az akkori Mezőgazdasági Főiskola országos szinten játszó csapataiban játszottak, és még most is hetente „edzenek” az egykori társakkal. Így aztán nem meglepő, hogy az egész család „nagyra nőtt”. A szó valódi és átvitt értelmében is. Még egy gyerekkori emléket idéz fel a doktornő. Nyolc évesek voltak, amikor kiköltöztek Nyírtelekre, ahol szomszédjuk lett dr. Nagy Attila traumatológus sebész, akinek munkája valósággal elvarázsolta a két kisgyereket. Mosolyog, elsősorban testvérét, így természetesen őt is. Már ekkor tudták, hogy orvosok szeretnének lenni.

A két kitűnő tanuló gyereket a szülők – elsősorban választott hivatásuk előkészítésére gondolva – a Krúdy Gimnáziumban akkor induló hatosztályos gimnáziumba adták, ahol természetesen kosaraztak is. Így esett, hogy egy meccs után meghívták testvérét a debreceni utánpótlás fiú csapatába, ő viszont azt mondta, csak Zitával megy. Zita Debrecenben szintén bizonyított, az NB.1. B-ben játszott. Így a Tóth Árpád Gimnáziumban német-angol tagozaton folytatták a tanulmányaikat, és sportkollégiumban laktak. Éppen ebből a rendszerességből, kitartásra és győzelemre buzdító sportolásból is adódhat, hogy tanulmányi eredményüket megtartották, az egyetemre jutás esélye megmaradt. Mindketten sikeresen felvételiztek, bár kicsit ekkor elkanyarodott az addigi közös út, hiszen ő a fogorvos szakot választotta.

Azt mondja, hogy a szerencse őt mindig megtalálta. Úgy tervezték a testvérével, hogy Debrecenben maradnak, amikor az egyetemen megkereste Dr. Varga Katalin, hogy legyen az ő rezidense, költözzön haza Nyíregyházára. Ez 2004-ben történt, és azóta együtt dolgoznak. Kolléganőjének a szakmai elkötelezettsége, a rendelőjének a felszereltsége meggyőzte, és a drága műszerekhez már kezdőként is oda engedte. A rendelőjük az Örökösföldön van, viszont a pacientúrájuk mára az egész városra kiterjed. Időközben mindketten szültek, és ez úgy sikerült, hogy a rendelő nem maradt sosem orvos nélkül.

A saját családjáról kezdünk beszélni, nagyon egyszerűen, mégis meghatóan fejezi ki, hogy mennyire kötődnek egymáshoz párjával, Turgonyi Zoltánnal. Fontosnak tartja megjegyezni, hogy ő nevelőszülő tanácsadó, ami azt is mutatja, hogy családcentrikus. Ezt a saját életükben sokszor megtapasztalta, és egyre biztosabb benne, hogy ők egymásnak rendeltettek. Beszélünk a fiúkról, akik 2011 és 2014 között születtek. Mosolyogva mondja: én mindig három gyereket szerettem volna, de az igaz, hogy ebben számíthattam a szüleim támogatására is. A legidősebb Down szindrómával született, ami váratlanul ért bennünket, mert egy vizsgálat sem jelezte előre. Ráadásul három évesen leukémiás lett, de nagy harcos. Sikeresen legyőzte a kórt, és ma már együtt bicikliznek, próbálják eltalálni a kosarat. Ez volt a legnehezebb időszakunk, a legidősebb gyerek a klinikán az apjával, mert én már a harmadik gyerekekkel szülés előtt álltam, és a 2013-ban született középső fiúnkat édesanyámék látták el. A szüleim és anyósom segítségével átvészeltük ezt az időszakot. Most mindhárman óvodások, ügyesek, erősek, és figyelik, segítik, tanítják egymást és összetartva haladnak. A két nagyobbik ősszel már iskolába megy, így új korszak előtt állunk. A sportot én ugyan abba hagytam – de az édesapjuk az idén is lefutotta a Budapesti Maratont –, viszont szabadidőnkben igyekszünk részt venni azoknak az alapítványoknak a rendezvényein, amelyek a hozzánk hasonló sorsközösségben élő családokat támogatják. Sokat köszönhetünk nekik.

Éppen ezért az én szakmai álmom egy családi fogorvosi magánrendelő, ahol a prevenciótól kezdve a család minden tagjának személyre szabott fogápolást és gyógyítást magas szakmai színvonalon nyújthatnánk. A szájhigiéniára nevelést nem lehet elég korán kezdeni, és a felnőttek sem csak akkor jönnének, amikor már nagyon fáj a foguk, hanem igényük lesz a fogaik megtartására, korszerű pótlására is.

Szerző: 2018. 11. 03.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló