Nyíregyháza

A megyeszékhely központjának nagy forgalmú patikáját évtizedek óta Szabari János gyógyszerész vezeti. A Rákóczi utca 16. szám alatti gyógyszertár azon kevesek közé tartozik, amelynek dolgozói a 3 éve lezajlott privatizálást megrázkódtatás nélkül átvészelték. Szabari János nem küldött el senkit a dolgozók közül, így minden munkafolyamatra bőven van létszám, és a gyógyszertárban nyugodt munkahelyi légkörben dolgozhatnak.

Szabari úr Jászapátiban született 1933. június 25-én néhai Szabari János földműves családjában. Édesanyja, lánykori nevén Ádám Petronella, a háztartás és a gyermeknevelés gondjainak megoldását tartotta élete legfontosabb feladatának. Sajnos, már ő sem él. Hárman osztoztak a szülők szeretetén, István főkönyvelő-helyettesként ment nyugdíjba a jászapáti termelőszövetkezetből. Piroska háztartásbeliként tevékenykedett. Szabari János Szántay Erzsébetet vette feleségül. Neje földrajz–történelem–művelődéstörténet diplomával a nyíregyházi Zrínyi- és Vasvári-gimnáziumokban tanított. Házasságukból két gyermek született: Judit nyelvtanár, a New York Nyelviskolát vezeti, Erika szülész-nőgyógyász orvos a megyei kórházban.

A Debrecenben tett érettségi után Szabari János Budapesten szerzett gyógyszerész diplomát ezerkilencszázötvennyolcban. Már a hathónapos gyakorlatot Nyíregyházán töltötte, és amikor az elosztó bizottság látta: mindhárom lehetséges helynek Nyíregyházát jelölte meg, nyíltszíni tapsot kapott. Szabolcsba ugyanis a közel kétszáz végzős közül rajta kívül nagyon kevesen akartak jönni…

Úgy érezte, a szakma és a város egyaránt befogadta. Igen fiatalon meghívták a Korona épületében megnyílt éjjel-nappalos patikába vezetőhelyettesnek. Ezt a beosztást 1959 és 1963 között töltötte be. Érdekességként említi, hogy időközben háromszor ajánlották fel neki az akkor 17/5-ös, azaz a Rákóczi utcai patika vezetését. Kétszer nemet mondott, harmadszorra azonban elvállalta. Mint később kiderült, ekkor hozta meg élete egyik legfontosabb és legjobb döntését.

1963. június elsejétől dolgozik itt. A leterheltségről annyit, hogy akkor Nyíregyházán mindössze 11 patikában válthatták be a receptet a betegek, ma 27 várja a gyógyulni vágyókat. Még a környékbeli településekről, Nyírtelekről, Nyírszőlősről, Nyírturáról, Nagycserkeszről is jöttek busszal az emberek, mert a kisebb falvakban akkor még nem épült gyógyszertár.

Aktív közéleti, szakmai szerepet is vállalt Szabari úr. A Magyar Vöröskereszt megyei elnökségének és a Polgári Védelem városi szervezetének közel 30 éven át volt a tagja. Amire igen büszke: három évtizeden át kiemelt gyógyszerismertetőként tevékenykedett. Ez azt jelentette, hogy meghívták az orvosi értekezletekre, és első kézből tájékoztatta őket az újonnan megjelent gyógyszerekről.

Ma már történelem, hogy a szocializmusból a kapitalizmusba történő átmenetet békésen sikerült levezényelni. Amikor a privatizáció szóba került, Szabari János bevonta a betéti társaságba mind a három gyógyszerész kollégát. A patikában 20–35 éve ott dolgozó asszisztenseknek sem kellett amiatt aggódniuk, hogy az utcára kerülnek. A betegek ebből annyit vesznek észre, hogy sorban állás nélkül, szinte azonnal átnyújthatják a receptet. Egyszerre ugyanis öten állnak a táraasztal mögött.

Igen nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy az átmenet idején a gyógyszer-nagykereskedőknek csak három hónap múlva kellett fizetni, a gyógyszertári központ pedig négy hónapot várt. Igaz, teljesen más piaci helyzetben kellett a feladataikat teljesíteni a szocialista érában, mint manapság. Akkoriban a monopolhelyzetben lévő Gyógyért volt az egyetlen lehetséges szállító, ma nyolcvan partner közül hattal tartanak kapcsolatot.

Átalakult a profil is. Míg korábban kizárólag gyógyszereket tartottak, évek óta népszerűek a gyógytermékek, de még fogkrémet, fogkefét, hajlakkot is kérhetnek a paciensek. Legalább háromezer különböző terméket kínálnak.

– Megítélésem szerint a jó gyógyszerésznek tudósnak, mesterembernek és üzletembernek kell lennie egy személyben –fogalmaz Szabari János, majd magyarázatul hozzáteszi: értse tudományos szinten a gyógyszerész szakmát, legyen mestere a gyógyszerkészítésnek, és mozogjon otthonosan az üzleti világban.

Régebben elég volt, ha az első két feltételt teljesítette, mára azonban ugyancsak felértékelődött a gazdasági ismeretekben való jártasság. Ezt ékesen bizonyítja, hogy Szabari úr most is két céget vezet, az egyik az Ernyey Gyógyszertár Bt., a másik a Sóstói Nyírfa Szolgáltató Kft. Ez utóbbi cég épületek bérbeadásával foglalkozik.

Szabari János kiemelte azt is: a privatizációhoz szerencsére, szaktudásra és a dolgozók nagyszerű hozzáállására volt szükség, és ő úgy érzi: náluk mindezt sikerült megvalósítani.

Szabadidejében szívesen néz televíziót, olvasgat, vagy a sóstói kertjében tevékenykedik.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 10. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)