Nyíregyháza

A megyeszékhely egyik jó nevű kertvárosi része és egy lakótelep közötti határvonalon vezető forgalmas útvonal mellett található a Helios Patika. Az az egyszerűen szólva „ékszerdoboz”, amit a legelsők között – még 1993-ban – épített a tulajdonosa, Antal Lászlóné, leánykori nevén Katona Mária, akit a törzsvendégek – mellőzve mindennemű hivatalos megszólítási fordulatot – csak Marikának hívnak. Azokról van szó jelen esetben, akik őt mint gyógyszerészt, még a szomszédos Jósavárosi gyógyszertárból 1976 óta ismernek. Akik még emlékeznek az emberséges, jóindulatú vezetőre, a mindig hasznos tanácsokat adó, lelkiismeretes patikusra, a gyógyulásukért aggódó emberre.

Marika, visszatekintve a magángyógyszertárak létrehozása óta eltelt tíz évre mondja, hogy a dolguk ma nehezebb, hisz az átgondolatlan jogszabályi előírások miatt azokon csattan az ostor, akik a legkevésbé tehetnek a gazdasági bajok keletkezéséről. Fanyar humorral említi, hogy egy magas tisztséget viselő állami vezetőnek a szemében az a rossz, amire a gyógyszerészek a legbüszkébbek: őket mindenhol megtalálja bárki zászlólengés nélkül is.

A helyzetbe hozáshoz még annyit mond, hogy ez idáig nem volt a közelben ellátó orvosi körzet. Most épül egy, amiben néhány hét múlva fogadják a betegeket, s azok minden bizonnyal a felírt gyógyszereket az ő patikájában fogják kiváltani. Itt említi meg – sok szakmabeli társával ellentétesen – azt, miszerint a környéken keresettek és szívesen fogadottak a homeopátiás és a gyógynövénykészítmények egyaránt. Véleménye szerint ez az itt élők intelligenciájából és abból eredhet, hogy a ma embere mindenbe kapaszkodik, ami betegségétől, bajától, egyéb nyűgétől megszabadítja.

A Helios Patika azonban nemcsak a gyógyulását kereső sok ezer ember szemében kedves hely, hanem azokéban is, akik a környékről elköltözve vissza- visszajárnak ide egy kis beszélgetésre, néhány őszinte, szívből jövő vigasztaló szóra, emberi együttérzésre, ami – úgy tűnik – az itt dolgozók mindegyikének születésénél fogva sajátja. Marika ide tartozóan mondja el, hogy azok után, miután – leány létére – matematikai országos tanulmányi versenyt nyert az addig kimondottan a fiúk által uralt területen, maga sem hitte volna, egyszer gyógyszerész lesz. Olyan, aki negyven évi szolgálat után sem tud meglenni a munkahelye, a betegek, a gyógyulást keresők és az azt már megtalálók nélkül.

Marikát családjáról kérdezve tudjuk meg, hogy két fia, Gábor és László felesége két-két fiú-, illetve leányunokával ajándékozta meg őt és férjét. Zsófia, Virág, Dominik és Benjámin osztatlanul élvezhetik a rájuk zúduló kényeztetést, amikor a nagyszülők kezébe kerülnek. A fényképen látható helyzetekből is érződik az a családközpontúság és szeretet, ami csak nagyon kevesekkel született. Az idősebb fiú, Gábor, ma az egyre közkedveltebb és egészséges szaunázás meghonosításának elősegítéséből veszi ki a részét azzal, hogy vállalkozásában faszerkezetű gyorslakóházak építése mellett szaunák készítésével is foglalkozik. Öccse, László, egy prágai székhelyű adósságkezelő cég tulajdonosa és egyben vezetője. A férj, Antal László, gyerekkori szerelem. Ma nyugdíjas pedagógus. Kedvenc időtöltésnek – a festészetnek – igényes nyomai a lakás minden falán fellelhetők. Marika szülei, mint ő maga mondja, egyszerű, munkájukat szerető, a családjuknak élő emberek voltak.

A vezetőgyógyszerész saját eredményeiről nem szívesen beszél. A kérdésünkre mondja csak el, hogy pályáját – alig 23 évesen – vezetőként, Buj községben kezdte 1963-ban.

Tizenkét év után került a már említett Jósavárosi gyógyszertár vezetőjének székébe. Ezt követően már a maga által – egy, az akkori NSZK-beli tanulmányúton látott ötletek alapján – megépített patika tulajdonosa, vezetője. A tanácsait, jóindulatú figyelmeztetéseit az emberek 80 százaléka fogadja el és köszöni meg. A kimaradók pedig játszanak saját életükkel szeretteik számlájára. Itt említi meg Marika, hogy a reklámokat nem igazán szíveli. Sok olyan van, amelyik nem a teljes képet festi az adott termékről, s ezen a téren az élet a tét. Hitvallása szerint minden patikának családias hangulatot kell magából sugároznia, mert oda az emberek nehéz helyzetükben mennek, s a család képzete az, ami oldja a bennük lévő feszültségeket. Szíve szerint itt is készíttetne egy „intim sarkot,” de lehetőségei a meglévő falak által már korlátozottak. A két legfontosabb szakvizsga birtokában is minden nap figyelnie és követnie kell az újabb és újabb termékeket, mert csak így tud a mai kor követelményeinek megfelelően lépést tartani. Marika négy évtizedes munkája során egyszer kapott hivatalos elismerést, mégpedig a „Kiváló Gyógyszerész” kitüntetést a szakma miniszterétől, Medve Lászlótól. Számára a legnagyobb dicséret az, ha visszajönnek hozzá, és elmondják, hogy a legújabb szer, amit adott használt a betegnek. Számára a gyógyítás az az éltető erő, ami négy évtizede tartja a pályán és reméli, hogy tartja még sokáig.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 16. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)