Rakamaz

Ritka az olyan élethelyzet, amikor a beosztás megtalálja a méltó embert arra a helyre. Birtha Ilona e kevesek egyike, mert az egész élete a patika falai közt zajlik. Megszállottan imádja a hivatását, és nagy örömére a keresztfia, Lakatos Tibor a Kamilla Patikában készül a szakvizsgára. A gyógyszerésznő régi álmát látja megvalósulni, a családból az ifjabb generáció tagja viszi majd tovább a hivatást és a vállalkozást. Jó iskola ez a fiatalembernek, hisz itt a gyógyszerek ismerete mellett emberséget, hivatástudatot, szakmaszeretetet is szív magába. Márpedig e nélkül nem lehet igazán magas fokon folytatni ezt a tevékenységet.

A fehérgyarmati születésű Birtha Ilona a szülőktől a munka szeretetét és az emberek megbecsülését hozta útravalóul. Édesapja, Birtha Sándor egy kis birtokon művelte a földet, édesanyja, Kondor Julianna a család összetartásáról gondoskodott. Mint mondja, az egész napos munka keményre edzette az akaraterejét, és a gondolkodását is előnyösen befolyásolta. Olyan kitartást tanult otthon, amelyre egyetlen iskola sem taníthatta volna meg őt. Pedig nem akármilyen intézményeket mondhat alma maternek. A híres Sárospataki Református Gimnáziumban kezdte el tanulmányait, de az államosítás miatt az utolsó két évet már Mátészalkán végezte el. Pályaválasztása a véletlen számlájára írható, ha vannak egyáltalán véletlenek az életben. Igazából a latin és az irodalom vonzotta, ám a józan belátás arra bírta – mivel 8 jelöltet vettek fel az egyetemen ilyen szakpárosítással –, hogy más területen mutassa meg, mit tud. Érettségi előtt a Gyógyszertári Központ igazgatója agitált a szakma mellett, és Ilusnak megtetszett. Döntött, és a Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészeti Karára jelentkezett. Diplomáját 1959-ben vette át, a forradalom után három évvel.

Még ma is szeretettel emlékezik azokra a professzorokra, akik igazi, nagy tanáregyéniségek révén meghatározó szerepet játszottak az egyetemisták életében. Kiemelte Novák és Dávid professzort, akik nemcsak a szakma, hanem a betegek szeretetét, szolgálatuk mindenek felett való voltát plántálták a hallgatókba. Szakma és emberség, hivatástudat és szolgálat jelentette a kapcsot a tanulmányok, az oktatók, a hallgatók és a majdani betegek között.

Pályáját Kisvárdán kezdte, ahol sok idősebb kolléga gyakorolt rá komoly hatást. Néven nevezte Oltványi Zoltánt, Szücsi Euláliát, Nagy Lászlót. Éveken át helyettesített, majd három éven keresztül leltározóként tevékenykedett. Sorsának beteljesülése Rakamazon kezdődött, 1964-ben helyezték ide. Ő, aki a szatmári vidékről került ide, ma már ízig-vérig szabolcsinak mondja magát. Bár igazából világpolgár, hisz sok országban megfordult, különösen Ázsia és Afrika vonzotta. De járt Szibériában és az örök város, Róma a kedvence.

A gyógyszerészeti szakma vezető, prominens képviselői a 90-es évek közepén lehetőséget kaptak a privatizációra. Az állami cégek magánosítása a mi megyénkben szinte észrevétlenül, nagyobb csaták nélkül zajlott. Ám a résztvevők emlékezete megőriz néhány epizódot, ami a későbbi időkre is meghatározóvá vált. 1995-ben került sor a rakamazi gyógyszertár magánosítására, és ott lehetett tulajdonos Birtha Ilona, ahol eddig alkalmazottként dolgozott. Büszke arra, hogy hibátlan, jó munkát végez, tévedni ugyanis lehetetlen, hisz emberéletekről van szó minden egyes recept kiadásánál. Ráadásul nem is hoz mindenki receptet, hanem a reklámok vagy a szomszéd tanácsa alapján „rendel” saját magának valamit. Itt jön a gyógyszerész felelőssége, hogy úgy tájékoztassa a pácienst, hogy a szer interakcióját más gyógyszerekkel, valamint a szervezetre gyakorolt hatását részletesen megismerje a páciens. Az a tapasztalat, hogy általában hallgatnak a gyógyszerészre és méltányolják a tanácsait. Ilus joggal érzi úgy, hogy a patikába betérő betegek egészségének helyreállításához ő is hozzájárulhat.

Ahogy mondják, a látszat nem csal. A gyógyszerésznő korát meghazudtoló frissességgel látja el a munkáját, ma is ugyanolyan temperamentummal szervezi a hétköznapjait, mint pályája kezdetén. Pedig manapság sokkal nehezebb a szakmát hivatásszerűen gyakorolni, mint régen.

Hiába vannak korszerűbb készítmények, ha az emberek ellenálló képessége gyengébb, mint negyedszázada. Régen elég volt kevesebb antibiotikum is egy megfázás vagy gyulladásos betegség kezelésére. Ma hódít az allergia, sok a daganat és gyakori a szív- és érrendszeri elváltozás. A gyógyszerész pedig igyekszik lelkiismerete szerint mindent megtenni a betegségek elkerülése érdekében. Mint Ilus megfogalmazza hivatásának legfontosabb gondolatát: szeretni és szolgálni az embereket. Munkatársai, családtagjai segítik ebben a törekvésében. Számára ez az igazi elismerés, nem a hivatalok által odaítélt érem vagy oklevél. Élete azáltal teljes, hogy a komolyzene óriásai, Bach és Beethoven csempész megnyugtatást neki az esti óráiba.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 16. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)