Rakamaz

Munkahelyén igazságtalan döntést hoztak ellene, ezért és persze más megfontolások miatt is kiskereskedő − mai szóhasználattal élve kisvállalkozó − lett. Történt mindez a pártállam kellős közepén. Használta a fejét és a kezét, kitartó munkával egyre nagyobb vállalkozásba kezdett. Most szívesen veszik termékeit szinte a fél országban. Őt magát ismerik és tisztelik szerte a megyében, szerte a hazában, hiszen megyei és országos szervezetben tölt be fontos társadalmi tisztséget.

Rakamazon él, itt van a vállalkozásának a központja. A neve egyszerűen hangzik: Tóth János. A Tisza-parti településen született, tősgyökeres rakamazi. E tájnak, növényeinek, gyümölcseinek, állatainak szerelmese. S ez máig meghatározója életének. A gyermekkori indíttatás pozitív nyomai ma is érezhetők életvitelén. Az általános iskola elvégzése után a Nyíregyházi Kertészeti Technikumban szerzett oklevelet. Szívesen emlékszik kitűnő szakmai tanáraira, rajtuk kívül különösen is dr. Pénzes József testnevelő tanárra, aki őt is jól megtanította futballozni, atletizálni. Ennek is köszönheti, hogy a Rakamazi Cipőipari Szövetkezetben sportállást kapott. Négy évig töltötte be ezt a tisztséget. Aztán átnyergelt a kereskedelem cseppet sem könnyű területére. A helyi áfész a festékboltban segédként, eladóként alkalmazta. Megismerte, gyakorolta az alapokat, aztán a felvásárlási osztály vezetőjévé nevezték ki.

Ebben a felelősségteljes beosztásban dolgozott 1974-ig. Ekkor az egyik felettese olyanra kérte, amit − ahogy mondani szokták − rendes ember nem teljesíthet. Ebből lett a nézeteltérés, majd a szakítás, amit aztán nem bánt meg. Pontosan emlékszik arra a napra, amelyiken más vágányra terelődött az élete. A naptár 1974. május 24-ét mutatta ekkor. Búcsút intett a szövetkezetnek és zöldség-gyümölcs kiskereskedő lett. Persze nem a nagyközség központjában, hanem a periférián, túl a vasúton.

Történelmet idéz, amikor azt mondja: a szocialista szektor nem nagyon tűrte meg akkor a maszekokat. Szóval a periférián kezdte, de mégis jól ment az üzlete. Mert a környékbeliek és volt munkatársai, a cipőipari szövetkezet dolgozói nála vásároltak. Azért is, mert minőségi árut forgalmazott. Már a kezdettől fogva nemcsak kereskedett, hanem termelt is. Nem kevesebb mint 800 öl alapterületen volt fóliája. Családtagjaival közösen termelte a primőrárut. Jutott belőle a boltjába, sőt a megyei Zöldért Vállalatnak is. Így szakértelmével, kétkezi munkájával segítette Nyíregyháza és a megye ellátását. Terebélyesedett tevékenysége. Apósa, a szintén rakamazi Kiss János portáján csirkekeltetésbe, csirke-előnevelésbe, majd sertéshízlalásba fogtak. Aztán a bikahízlalás következett. Jelentős hústermelőkké váltak.

Tovább próbálkozott, a vállalkozó szelleme már akkor kibontakozott: vetőburgonya előállításával és értékesítésével is foglalkozott. A termelő tevékenysége bővült, szinte természetes, hogy a kereskedelmi tevékenységét is egyre bővítette, mind több árut forgalmazott boltjaiban. A gyarapodásért keményen meg kellett dolgoznia. Akkoriban sokan voltak azok, akik a munkahelyükön négy órát dolgoztak és húsz órát pihentek. Ő naponta majdnem húsz órát dolgozott és négy órát pihent. Így ment ez a rendszerváltásig. A 90-es évek elején bárki bármire kapott vállalkozási engedélyt, ellentmondásos lett a kereskedelem. Ezért, és persze nem csak ezért, 1992-ben profilt váltott. Likőrüzemet hozott létre Rakamazon a Kossuth u. 72. sz. alatt. A szomszéd telket megvette, bővíteni is tudta üzemét, amely családi vállalkozás. Likőröket és kommersz italokat gyárt. Különösen büszke a keserű likőrére. Olcsóbban árusít, mint a hasonló profilú üzemek. Jönnek is hozzá áruért Szentendréről, Miskolcról, Szerencsről, sok-sok megyebeli és megyén kívüli településről. Göncz Árpád is a megrendelők közé tartozik. Záhony térségében társas vállalkozásban társaival vodkagyártó üzemet hozott létre, a keleti exportra építve. A vodkagyár most a vámszabályok miatt nem üzemel, de a gyárat át akarják alakítani más termék előállítására alkalmas élelmiszeripari üzemmé.

1976-ban a KISOSZ megyei alelnöke és az adókivető bizottság tagja lett. Bő egy év múlva elnökké választották. 1990-ben három jelölt közül ismét őt választották elnöknek. A Kereskedők Országos Tanácsának is tagja. A Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökségének is tagja, e kamara egyik bizottságában is tevékenykedik. Országos küldött mindkét helyen. Munkája elismeréseként a KISOSZ által adományozott aranyplakettet háromszor kapta meg, korábban miniszteri kitüntetésben is részesült.

A felesége a vállalkozásban dolgozik, csak úgy mint a fia és a lánya, mindhárman kereskedelmi végzettségűek. A lánya révén már unokája is van. Tóth János szabadidejében kis hajójával szeli a vizet a környéken. Természetszeretetéből fakad, hogy vadászik is. A múlt ősszel két szarvast is lőtt. A munkában, a vadászatokon gyűjtött már trófeákat…

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1997.)