Rakamaz

Vannak, akik felnőttfejjel választanak szakmát, tudatos elhatározásból. De élnek köztünk olyan dinasztiák, ahol a hagyomány sokkal erősebb minden más törekvésnél. Lengyel Lászlóné született Péntek Zsuzsanna sem tehette meg, hogy ne a vendéglátáshoz, a fagylaltkészítéshez érezzen kedvet és elhivatottságot. Édesapja, Péntek József jónevű cukrászmesterként alapozta meg a család hírnevét. Édesanyja, Gyerák Erzsébet varrónőként kereste a háztartásra valót. Erzsébet nővére is természetesen a családi örökség folytatójául szegődött, cukrászmester lett, és most egy tokaji kávéházban dolgozik. Három lánya született.

Zsuzsanna a rakamazi iskola után a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnáziumban érettségizett 1973-ban. Sok minden érdekelte, például imádott sportolni, még úttörő-olimpiát is nyert. Az atlétikán belül a futást és a súlylökést kedvelte. A sport egyébként is meghatározó eleme a család mindennapjainak. Férje Lengyel László, aki huszonkét éven át hódolt a labdarúgásnak, NB-II-ben focizott. Játéka alapján hívták a Fradiba, Pestre, de Zsuzsa asszony nem akarta elszakítani a családtagokat egymástól. Így aztán maradt a második osztály, viszont együtt maradtak az összetartozó emberek.

A férje sokáig termelőszövetkezetben dolgozott, most magángazdálkodást folytat.

A sport iránti vonzalom a gyermekeikben is megmutatkozik: mindketten sporttagozatos általános iskolába jártak. László 19 éves, a vendéglátóipari szakközépiskolában érettségizett.

Mint kamaszfiú, érdeklődött a technika, az autók, a szerelés-javítás iránt, ám mint a tisztaság megszállottja, nemigen tudta elképzelni magát olajos kézzel. Hívta az édesanyja is a vállalkozásba: pillantson bele a fagylaltkészítés rejtelmeibe, hátha kedvet kap hozzá. A gyermekkorától megszokott légkör természetesen nem maradt hatástalan, a fiatalember egyre jobban megszerette ezt a tevékenységet. Édesanyja büszke is, mióta nagykorú, ő tartja rendben a rakamazi házat, senki nem tudja olyan tisztára takarítani a kis üzemet, mint László. Most már el sem tudná képzelni másként az életét, s szép terveket szövöget a jövőre.

A másik gyermekük Lívia, a kéttannyelvű idegenforgalmiba jár. Németül és olaszul tanul. Még német gépírást is oktatnak számukra.

Szinte korlátlan elhelyezkedési lehetőség kínálkozik számára, vagy harminc különböző szakmát választhat a kereskedelem, a vendéglátás, az idegenforgalom területén.

Természetesen a mama is igyekezett mindent elsajátítani, amit érdemes ezen a területen tudni. Eladói, cukrász és üzletvezetői tanfolyamok után sikeres vizsgát tett. Mint megjegyzi: világéletében azt látta maga körül, hogy a szülei keményen dolgoznak a családi jövedelem megszerzéséért, a megélhetésért. Noha volt gyerek, de így utólag azt mondja: gyerekkora igazából nem is volt. Ő már tizenkét éves korában cipelte az 50 kilós cukroszsákot. Még alig érte fel a fagylaltoskocsit, amikor egy búcsúban a szülei kitették őt reggel és estig egyedül mérte a fagylaltot, számolta a pénzt. Megbirkózott a nem gyermeknek való feladattal.

− Azért azt is láttuk már igen korán, hogy a szüleinknek szinte egyetlen nyugodt percük nincs a szezonban  − áll meg két fagylalt kimérése között Lengyelné.  − Mindig azt hallottuk, hogy a családnak tavasztól őszig kell megkeresni az egész évi jövedelmet. Kénytelenek voltunk megszokni, hogy nincs közös vasárnapi ebéd, kirándulás, nyaralás. Amikor a fagylaltkészítés mellett voksoltam, ezzel világosan tisztában kellett lennem. Tulajdonképpen soha nem bántam meg, hogy győzött az én életemben is a családi tradíció. Bár gyermekkoromban inkább a tankönyveket bújtam, akkor legalább nem kellett dolgoznom. Természetesen a tudásnak is hasznát vettem. Azt viszont a saját példámmal is igazolhatom: ha valaki lelkiismeretesen csinál egy vállalkozást, éjt nappallá téve kell szorgoskodnia. Én 14 éves korom óta nem üdültem sehol, még diákkoromban is a nyaralás a fagylaltosztásban merült ki. Akkor sem küldtük el a vendéget, ha este kilenckor jött fagylaltozni.

Messze földön híres a Péntek cukrászda, még a szomszédos megyékből is eljönnek megkóstolni a finom fagylaltot. Lengyelné is maga készíti, és a hagyományos ízekből varázsol jeges csemegét. Fiával együtt az a tapasztalatuk, hogy a csokoládé, a vanília, a puncs, a citrom változatlanul őrzi népszerűségét.

 Igazából annak örül, amikor szeretettel köszöntik nemcsak barátok, hanem ismeretlen emberek is, bárhol jár. A fagylalt jó híre, a családi örökség folytatása megbecsülést jelent számára is. Egyúttal komoly kötelezettséggel is jár ez a fajta ismertség, mert nem hozhat szégyent soha a família tekintélyére.

Ha nagyon fáradt, kézimunkába álmodja asszonyélete gondjait, örömeit.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)