Iván Dezső

Mestercukrász,

Nyíregyháza

A „Munkád mutatja meg, ki vagy!” tartalmú régi bölcsesség alapján Iván Dezsőnek nincs oka az izgalomra: a keze alól évtizedek alatt kikerült megszámlálhatatlan műremek méltó módon tárja elénk készítője mesteri tudását. A nyíregyházi „Iván Cukrászda” – okkal-joggal – akár névjegy is lehetne, hisz’ tulajdonosa, az ötvenöt éves, Tokajban született Iván Dezső, a híres aszúbor ismertségi szintjén műveli és képviseli a cukrászatot. Az ő esetében nem írható le tiszta lelkiismerettel az, hogy „a maga szakmáját”, mert az, amit művelt – és szerencsénkre mondva művel napjainkig is, inkább nevezhető elhivatottságnak, mintsem hétköznapi megélhetési forrásnak. Édesanyjától, Földesi Erzsébettől a jószívét és derűjét, édesapjától, Iván Andrástól a szakma szeretetét, az iparosember büszkeségét örökölte. Az apai szigorra mi sem jellemzőbb jobban, mint amit a sikeres mestervizsgáról hazatérő fiától elsőre kérdezett: „No, megbuktattak, fiam?” Az eredmény hallatán megenyhült a szigorú szív, s együtt örült a család.

Iván Dezső életpályája a szokványostól eltérően alakult már a kezdetekben is: a városi gimnáziumból eltanácsolták. Így került 1965-ben az ÁFÉSZ-hez, ahol a legjobb jelentkezőként vették fel cukrásztanulónak, holott eredetileg ő mérnök szeretett volna lenni…

Élete első, kimagasló sikerét számára az 1968-ban megrendezett „Szakma kiváló tanulója” verseny hozta el, illetve tantárgyi versenyen történelemből országos első lett. Olyan, ma is híres emberrel egy időben nyert a maga területén, mint Gálvölgyi János, aki akkor magyar irodalomból diadalmaskodott. A sorkatonai szolgálatnál az élet újfent kegyes volt hozzá, mert a mindössze 150 kilométerre fekvő Abasáron kellett jelentkeznie, ahol parancsnoka támogatta tanulási vágyát, segített megvalósítani versenyezni és küzdeni akarását. 1973-ban vette feleségül gyermekei anyját, Károlyi Gabriellát. Házasságukból született három gyermek, Roland, Viktor, Bernadett. A fiúk, szüleik bánatára idejekorán hagyták itt szeretteiket. Egymást támogatva, segítve, közösen próbálják elviselni a sorscsapások okozta lelki és fizikai fájdalmat.

Iván Dezső egy évvel később, 1974-ben már a nyíregyházi cukrászüzem vezetője, aki mögött jelölésekor olyan munkateljesítmény állt, mint 220 az első, majd 500 százalék a második értékelt termelési évben. A szakmai irányítás mellett a soron következő nemzedéknek folyamatosan adta át azt a tudást, amit önképzéssel, éjszakai tanulással szerzett meg saját maga számára. A cukrászat iránti elhivatottságát tanárai is észrevették és értékelték: Tomcsányi Vilmos 1968-ig vitte magával a főváros legnevesebb cukrászdáiba, így a Royalba is, mintegy tapasztalatszerzésre. Egy ilyen útja alkalmával figyelt fel tehetségére Kenderesi Zoltán, a híres budapesti mester, aki ezt jövendölte neki: „Belőled jó cukrász lesz, fiam!” S az értő szemből-szívből jövő jóslat beteljesedett.

Az eltelt évtizedek alatt megrendezett megyei, területi és országos versenyek garmadáján állhatott fel a dobogó valamelyik valós vagy képzeletbeli fokára. Mint mondja, soha nem a személyes siker volt fontos a számára, hanem az, hogy akkor és ott tovább tudta öregbíteni a magyar cukrászat hírnevét. E sorok igazolására csak annyit: az üzem folyosóinak, valamint Iván Dezső irodájának a falait a padlótól a mennyezetig borítják be a díszesebbnél díszesebb elismerő oklevelek, s a vitrinek polcai is tömöttek a különböző serlegekkel, érmekkel és más tárgyi emlékekkel. Büszkén említi meg a harminc évvel ezelőtt megrendezett OMÉK-et, ahol a világhírű Túrós Emil, a Magyar Gasztronómiai Szövetség akkori elnöke a díjátadást követően ezt mondta neki: „Új nevek jöttek a szakmába.”

A mestercukrász első, saját „műhelyét” 1988-ban családi összefogással és közös döntés alapján nyitotta meg. A kilencvenes években sorra megszűnő szakmunkásképzők helyett többedmagával, erejéhez mérten ő is folytatta a szakemberképzést. Egyik ismert tanítványa Huszti Zoltán, aki már Budapesten is nyert szakmai versenyt. S reményteljesen fejlődik Barzó Edina is.

Szavai a máról: „A verseny kiélesedett, sőt esetenként kíméletlenné is vált. Az akadályok miatt mindenkinek magának kell rájönnie a mesterfogásokra, a fortélyokra. A kisvállalkozások segítése csak papíron létezik.”

Iván Dezső nemcsak szakmája illő művelésével foglakozik, hanem a köz­élettel is. Amellett, hogy 1995 óta a Kézműves Kamara osztályát is vezette, 1999-ben létrehozta az Északkelet-Magyarországi Regionális Cukrász Ipari Testületet is. Ott „csupán” a szakmaiságra, az összetartásra, az érdekvédelem kifejtésére összpontosítja energiáit. A számtalan elismerés közül legbüszkébb arra, hogy 2004-ben a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség beválasztotta szakmai zsűrijének tagjai sorába.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 21. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2006.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése