Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Iván Dezső
Mestercukrász,
Nyíregyháza
A „Munkád mutatja meg, ki vagy!” tartalmú régi bölcsesség alapján Iván Dezsőnek nincs oka az izgalomra: a keze alól évtizedek alatt kikerült megszámlálhatatlan műremek méltó módon tárja elénk készítője mesteri tudását. A nyíregyházi „Iván Cukrászda” – okkal-joggal – akár névjegy is lehetne, hisz’ tulajdonosa, az ötvenöt éves, Tokajban született Iván Dezső, a híres aszúbor ismertségi szintjén műveli és képviseli a cukrászatot. Az ő esetében nem írható le tiszta lelkiismerettel az, hogy „a maga szakmáját”, mert az, amit művelt – és szerencsénkre mondva művel napjainkig is, inkább nevezhető elhivatottságnak, mintsem hétköznapi megélhetési forrásnak. Édesanyjától, Földesi Erzsébettől a jószívét és derűjét, édesapjától, Iván Andrástól a szakma szeretetét, az iparosember büszkeségét örökölte. Az apai szigorra mi sem jellemzőbb jobban, mint amit a sikeres mestervizsgáról hazatérő fiától elsőre kérdezett: „No, megbuktattak, fiam?” Az eredmény hallatán megenyhült a szigorú szív, s együtt örült a család.
Iván Dezső életpályája a szokványostól eltérően alakult már a kezdetekben is: a városi gimnáziumból eltanácsolták. Így került 1965-ben az ÁFÉSZ-hez, ahol a legjobb jelentkezőként vették fel cukrásztanulónak, holott eredetileg ő mérnök szeretett volna lenni…
Élete első, kimagasló sikerét számára az 1968-ban megrendezett „Szakma kiváló tanulója” verseny hozta el, illetve tantárgyi versenyen történelemből országos első lett. Olyan, ma is híres emberrel egy időben nyert a maga területén, mint Gálvölgyi János, aki akkor magyar irodalomból diadalmaskodott. A sorkatonai szolgálatnál az élet újfent kegyes volt hozzá, mert a mindössze 150 kilométerre fekvő Abasáron kellett jelentkeznie, ahol parancsnoka támogatta tanulási vágyát, segített megvalósítani versenyezni és küzdeni akarását. 1973-ban vette feleségül gyermekei anyját, Károlyi Gabriellát. Házasságukból született három gyermek, Roland, Viktor, Bernadett. A fiúk, szüleik bánatára idejekorán hagyták itt szeretteiket. Egymást támogatva, segítve, közösen próbálják elviselni a sorscsapások okozta lelki és fizikai fájdalmat.
Iván Dezső egy évvel később, 1974-ben már a nyíregyházi cukrászüzem vezetője, aki mögött jelölésekor olyan munkateljesítmény állt, mint 220 az első, majd 500 százalék a második értékelt termelési évben. A szakmai irányítás mellett a soron következő nemzedéknek folyamatosan adta át azt a tudást, amit önképzéssel, éjszakai tanulással szerzett meg saját maga számára. A cukrászat iránti elhivatottságát tanárai is észrevették és értékelték: Tomcsányi Vilmos 1968-ig vitte magával a főváros legnevesebb cukrászdáiba, így a Royalba is, mintegy tapasztalatszerzésre. Egy ilyen útja alkalmával figyelt fel tehetségére Kenderesi Zoltán, a híres budapesti mester, aki ezt jövendölte neki: „Belőled jó cukrász lesz, fiam!” S az értő szemből-szívből jövő jóslat beteljesedett.
Az eltelt évtizedek alatt megrendezett megyei, területi és országos versenyek garmadáján állhatott fel a dobogó valamelyik valós vagy képzeletbeli fokára. Mint mondja, soha nem a személyes siker volt fontos a számára, hanem az, hogy akkor és ott tovább tudta öregbíteni a magyar cukrászat hírnevét. E sorok igazolására csak annyit: az üzem folyosóinak, valamint Iván Dezső irodájának a falait a padlótól a mennyezetig borítják be a díszesebbnél díszesebb elismerő oklevelek, s a vitrinek polcai is tömöttek a különböző serlegekkel, érmekkel és más tárgyi emlékekkel. Büszkén említi meg a harminc évvel ezelőtt megrendezett OMÉK-et, ahol a világhírű Túrós Emil, a Magyar Gasztronómiai Szövetség akkori elnöke a díjátadást követően ezt mondta neki: „Új nevek jöttek a szakmába.”
A mestercukrász első, saját „műhelyét” 1988-ban családi összefogással és közös döntés alapján nyitotta meg. A kilencvenes években sorra megszűnő szakmunkásképzők helyett többedmagával, erejéhez mérten ő is folytatta a szakemberképzést. Egyik ismert tanítványa Huszti Zoltán, aki már Budapesten is nyert szakmai versenyt. S reményteljesen fejlődik Barzó Edina is.
Szavai a máról: „A verseny kiélesedett, sőt esetenként kíméletlenné is vált. Az akadályok miatt mindenkinek magának kell rájönnie a mesterfogásokra, a fortélyokra. A kisvállalkozások segítése csak papíron létezik.”
Iván Dezső nemcsak szakmája illő művelésével foglakozik, hanem a közélettel is. Amellett, hogy 1995 óta a Kézműves Kamara osztályát is vezette, 1999-ben létrehozta az Északkelet-Magyarországi Regionális Cukrász Ipari Testületet is. Ott „csupán” a szakmaiságra, az összetartásra, az érdekvédelem kifejtésére összpontosítja energiáit. A számtalan elismerés közül legbüszkébb arra, hogy 2004-ben a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség beválasztotta szakmai zsűrijének tagjai sorába.
(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 21. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2006.)
Hasonló
Péter László és neje, Dr. J...
Dr. Sztányi István
Lakatos Dénes
Dr. Szikora Lászlóné
Dr. Balogh Zoltán
Poroszka Norbert
Dr. Szerdahelyi Zita
Dr. Szerdahelyi Szabolcs
Seszták Oszkár
Dr. Szabó Sarolta PhD
Hargitai István
Dr. Tisza László
Dajka István
Giliga Ferencné
Gyetván Magdolna
Csizmadia Valéria
Fodor László
Fábián Gonzáles
Bodnár Zoltán
Hargitai István
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése