Nyíregyháza

Ha lehet a cukrászatot művészi színvonalon művelni, akkor Károlyi Gabriella „műveire” ráillik a hasonlat. A nyíregyházi belvárosban jól ismerik az ízes falatok kedvelői azt a kis cukrászdát, amely marcipánfiguráival jelenti az átmenetet a korábbi és a mai üzlet között. Ide csak az nézzen be, aki imádja a tejszínes krémmel töltött, habkönnyű süteményeket, az egyedi kérések alapján formázott tortavariációkat, a számtalan marcipándíszt. Ma az üzletet a tulajdonos asszony nevével jegyzik és a törzsvendégek köre méltán bővül.

Pedig az üzletasszony soha nem készült erre a pályára. Szentendrén született katonatiszt családjában. S mint az már az elmúlt évekhez hozzátartozott, testvérei az ország különböző városaiban születtek, hisz az édesapját, Károlyi Vendelt annyi alakulathoz helyezték. Édesanyja, Csajági Terézia operátor volt a pécsi uránbányában. Terézia húga cipőfelsőrész-készítő szakmával a zsebében most a Marcipán cukrászdában dolgozik, Andrea húga óvónő Nyíregyházán.

Gabriellát mindig is a légies, könnyed dolgok vonzották. Imádta a táncot, gyerekkorában arról álmodott, hogy egyszer ennek a hobbijának élhet. Máskor az ápolónői pálya gyakorolt rá vonzást a mindenek feletti szolgálat eszméjével. Az édesapját azonban a józan megfontolás vezette, amikor a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképzőbe íratta a lányát. S ha valamit elkezdett, igyekezett benne felfedezni a szépet, hogy azt a maga örömére és a mások gyönyörűségére végezze. Ezer szerencséje, hogy összehozta a sors Bongár László cukrásszal, aki még maszek mesternél tanulta a szakmát, tudott karamellezni, krokambust készíteni, azaz gesztenyegolyókat karamellbe mártva díszíteni a tortát. Bár nehéz természete volt a mesternek, és az egész üzem a sarokban állt, ha bal lábbal kelt fel, annyi izgalmasat tanultak tőle a cukrászatból, hogy ma is emlegeti.

A szakközépiskolában megismerkedett egy fiatalemberrel, Iván Dezsővel, akivel hamarosan házasságot kötöttek. Gyermekeik közül már felnőtt Roland, aki alpinezik a Nívó 90 Kft. tagjaként, barlangász, életet ment, s ha megtalálta önmagát, lehet, hogy a cukrászatban köt ki. Bernadett lányuk másodikos a kereskedelmi szakközépiskola közgazdasági szakán. A mama nem kis bánatára és idegességére mindketten imádnak motorozni.

Gabriella a Szabolcs Vendéglátó Vállalatnál kezdte a szakma művelését, majd a férje az áfész cukrász üzemvezetője lett, az asszony látta el a helyettesi posztot. Amikor felújították a Koronát, Károlyi Gabriella beindította a cukrászüzemet és egyre többször kísértette régi álma: szeretett volna egy hangulatos kis cukrászdát, sok finom süteménnyel, egy eladóval. Ismerősei óvták a maszek világtól, akkoriban a vállalkozók még ritkaságszámba mentek. Ő azonban ki akarta próbálni saját magát, és belevágott. Hamarosan felépült a házuk a Könyök utcán, kialakították az üzletet és a műhelyt is.

Süteményt minden háziasszony készít. A művészet ott kezdődik, hogy idegenek ráismernek, hogy ez vagy az a termék csak a Marcipán cukrászdában készülhetett. Ötletnek, vállalkozó kedvnek sose volt híján az asszony. Még jól emlékszik, amikor egy anyuka a kisfiával bement az üzletbe. A gyerek húzgálta az anyja szoknyáját: ő sündisznó alakú tortát kér, a mama alig tudta elhallgattatni. Miért is ne? − nézett rá a fiatal cukrász, aki már Mester Szakmunkás címmel is büszkélkedhetett. Ezután már se szeri, se száma a különleges alkotásoknak. Edzőcipő, teknős, katicabogár, csónak, pisztoly, de még fekvő ló is készült már ebben a műhelyben. Csak álló lovat nem tud még formázni, nem bírják el a piskótalábai a paripát… De született már ehető hímzett párna az ÉLIM-nek, s az ausztrál vendégek is elismeréssel adóztak az asszonynak.

Aki azt vallja: ne a forgalmat akarja növelni a bolt mindenáron, hanem hogy jó érzéssel jöjjön vissza a vendég, legyen elégedett, és valami különleges élmény fűzze a cukrászdához. S ha kisebb a forgalom? Gyönyörű szép süteményeket kell készíteni, hogy a betérők ne bánják meg a kiadást.

Támogatja a gimnáziumokat is, farsangra, ifjúsági és sportrendezvényekre, a fogyatékos gyerekeknek számtalanszor küld ajándékba süteményt. Számára igen fontos a vállalkozása, de korántsem akarja, hogy csak hajszolják magukat vég nélkül. Míg a férje precízen kiszámítja, mennyibe kerül egy beruházás, addig Gabriella asszony a művészi oldalról közelíti meg a kérdést. Tűz és a víz, de így egészítik ki egymást tökéletesen. Noha a szakmában természetesen konkurenciái egymásnak. Az asszony azon fáradozik, hogy a hasznot forgassák vissza a vállalkozásba, hogy minél szebb, egyedibb sütemények kerüljenek ki a kezük alól.

Pihenni nemigen jut idejük, bár szeretik a Dunántúlt, mégis inkább Gyulára ugranak le két napra, ha kikapcsolódásra vágynak.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)