Görömbei Sándor

Cukrászmester,

Nyíregyháza

A Jósavárosban, a Korányi Frigyes utcán lelhetünk rá a Görömbei cukrászdára. A zöldövezeti környezetbe illő épület nevéhez és rendeltetéséhez méltó. A belépőt mosolyogva köszöntő kisasszony kedvesen kérdez, majd intézkedik. Az üvegezett pultokon ezernyi csodás marcipánfigura az, amiken elsőként megakadhat a belépő tekintete. A leheletnyi vékony, minden színben pompázó rózsaszirmok láttán aligha hihető, hogy mindez cukrászmunka eredménye. A középen díszelgő „habosok” és krémes csodák tovább növelik az ember étvágyát és kíváncsiságát. Pedig mind-mind valóság, csupán türelem, kézügyesség, s nem utolsósorban jó minőségű alapanyagok kellenek a megvalósításukhoz.

A ma is jó humorú cukrászmester alig 66 évesen is pozitív szemlélettel nézi a világ történéseit. Mindezt földműves szüleitől örökölhette, mert ki az, aki borúlátóan vetne el akár egy szem magot is? Édesanyja, Kurucz Gizella és édesapja, Görömbei József a földből éltek. A Gerjen környéki harcokban elesett családfő sírját családilag kutatták fel, s azóta is, minden évben, illően gondozzák. Görömbei Sándor, sajnos, nem büszkélkedhet ma is élő rokonaival, mert testvérei: József és Jolán már nincsenek az élők sorában. A közel 41 holdon gazdálkodó család nem sokáig maradhatott Polgáron. Az államosítás nem tett jót nekik. A későbbi kárpótlás során a kapott pénzből vehettek két szőnyeget. A nyíregyházi „karrierjük” 1952-ben indult: a megyeszékhelyre költöztek, de Sándor csak 1957-ben kezdhette csak el cukrász szakon az iskolát. Mivel a jelesek közé tartozott, az utolsó évet a fővárosban tölthette tanulással és gyakorlattal. A sokszor nevet változtató oktatási intézménynek jó híre volt, így valóban a szakma mestereinek a keze alatt sajátíthatta el mindazokat a fogásokat, amelyeket máshol talán soha nem láthatott volna meg.

Így lehetett szakmai gyakorlaton a mára világhírűvé vált Szamos család cukrászdájában, ahol még Szamos Mátyás mutatta meg neki az apróbb trükköket.

Hazatérve a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Vállalatnál kezdett dolgozni. Akkoriban Nyíregyházán a legismertebb cukrászdák a Garai, a Bacsik és a Kazár névhez kötődtek. Az érettségit követően az emberekkel való bánni tudása, szorgalma révén a központba került, ahol munkavédelmi területen kamatoztathatta képességeit. 1970-ben kinevezték a Pazonyi úti cukrászda vezetőhelyettesének, ahol több mint 20 évet dolgozott. Miután a Vela pékségé lett az üzlet 1993-ban, Görömbei Sándor továbblépett.

A mai cukrászdája helyén akkor egy nagy, üres telek volt. Úgy gondolta: felépít ott egy működőképes üzemet, és beindít egy cukrászdát. Felesége, Bukovenszki Irén – aki cukrásztechnológiát tanított – mindenben segítette őt. Az akkori viszonyokra jellemzően mondja el, hogy a legjobb lisztért Hajdúnánásra, cukorért pedig Kabára mentek. Ezek a túrák kora hajnali ébredéseket és késő éjszakai lefekvéseket jelentettek a számukra.

Véglegesen önállóvá 1994 elejére vált az üzlet. A folyamatos bővítések, korszerűsítések eredményeként egyre inkább közkedveltebb lett Jósaváros lakói körében a Görömbei cukrászda. A szebbnél szebb sütemények, a kávé, a fagylalt ez jellemzi a hétköznapi fogyasztást. A miniatűr marcipáncsodák Szolnokról, egy régi ismerőstől érkeznek az üzletbe. A vásárlóközönség összetétele kimondottan vegyes: a Bánki Donát Műszaki Középiskolából átszaladó diákok, vagy a környező házakban lakó, változó korú látogatók mind-mind megfordulnak a cukrászdában. A harmonikus házasságban élő, alkotó-teremtő emberpár gyermekei – Irén és Sándor – közvetlenül követi szüleik példáját. Mindketten a vállalkozásban dolgoznak. A család Tiszavasváriban működő üzletét a fiúk felesége, Kabai Edit nagy kedvvel és kimondottan jó érzékkel vezeti. A friss árut mindennap Nyíregyházáról kapja.

Görömbei Sándor büszkén emlékezik vissza a megye első maszek cukrászára, Mészáros Józsefre, akinek az üzlete Újfehértón működött. Közvetlen stílusa, egyszerű modora minden hozzáfordulónak tetszett. Sajnos egy szívizominfarktus váratlanul végzett ővele is. E témakörhöz kapcsolódóan az 1968-ban mestervizsgát tett cukrászmester elmondja, hogy ebben a szakmában nem volt konkurenciaharc. Nem akarták soha a másikat vízbe ölni, még kevésbé tönkretenni. Sokkal inkább a közös megbeszélések, olykor-olykor a szakmai titkok cseréje volt a jellemző. A baráti elbeszélgetések során úgyis kiderült, ha valahol nem azt tettek a tésztába, mint amit kellett volna… Ez a műhelymunka ma már ritka vendég a fiatalabb nemzedékhez tartozóknál.

A jósavárosi cukrászmester nem panaszkodik a forgalomra: csupán annyit mond, változó. Délelőtt gyérebb, délután sűrűbb. A hétvégéken, az évszaktól függően, más és más.

A jeles névnapok, az őszi esküvők természetesen a jobb napok közé számítanak. De így van ez az ország, a megye bármelyik szegletében is.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 23. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése