Rakamaz

Az újdonsült város központjában áll a patyolattisztaságú, virágos, kis patika, a Kamilla nevet viselve homlokzatán, azét a szerény kis virágét, amely oly fontos szerepet játszott s játszik ma is a gyógyászatban. A karcsú, szőke gyógyszerész hölgy a szintetikus szereken kívül különböző növényi készítményeket is kínál betegeinek.

Birtha Ilona 1936-ban született Fehérgyarmaton. Édesapja, Birtha Sándor, közepesnek alig mondható birtokán gazdálkodott a gyarmati és penyigei határban. Édesanyja, Kondor Julianna, kinek a keresztnevét örökölte egyetlen testvére, a húga.

– Az 50-es években a hatalom nem tűrte a középparaszti réteget sem. A beszolgáltatások időszakában igen nehezen éltek a szatmári földművelők, de az élet keménysége, az egész napos „derékhajlító” munka megedzette, józan gondolkodásra nevelte őket. A régiek sokkal egészségesebbek voltak – fogalmaz Ilona. Kitartásomat, aktivitásomat, életerőmet én is annak köszönhetem, hogy szüleim már gyermekként munkára fogtak. Gimnazistaként a heti tanulás után segítettem otthon kapálni, aratni, szénát gyűjteni, még tehenet fejni is.

A patikusnő az általános iskolát szülőfalujában végezte, majd a sárospataki Református Gimnáziumban kezdett el tanulni, de az államosítás miatt az utolsó két évet már Mátészalkán végezte. Pályaválasztása teljesen véletlen volt. Latin–irodalom szakos filosznak készült, ám elrettentette, hogy abban az évben országosan csak nyolc jelöltet vettek föl ilyen szakpárosítással egyetemre. Érettségi előtt a Gyógyszertári Központ igazgatója agitált a gimnáziumban, akkor döntötte el, hogy a Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészeti Karára jelentkezik. Itt szerzett diplomát 1959-ben.

– Mindenáron tovább akartam tanulni, a gyógyszerész szakma szeretetét gyakorlatok során szereztem meg – mondja. – Az egyetem puritánságra, tisztességre, szorgalomra nevelt bennünket. Itt tanultuk meg igazán, hogy csak az lehet jó gyógyszerész, aki mindenek fölé a betegek érdekeit helyezi. Neves tanáraim, különösen Dávid és Novák professzorok, szerettették meg velem igazán a szakmát tudásukkal és emberségükkel előttünk járva.

A diploma megszerzése után első munkahelyéül a kisvárdai gyógyszertárat jelölték ki, ahol olyan kiváló idősebb kollégákkal dolgozott együtt, mint Oltványi Zoltán, Szücsi Eulália. Különösen sokat tanult első főnökétől, Nagy Lászlótól, aki személyes példaadásával indította el pályáján a kezdő patikust. A kisvárdai évek után egy ideig mindig ott dolgozott – szerencséjeként említi –, ahol éppen hiányzott valaki. Így ismerhette meg a megye szinte összes gyógyszertárát. Hasonlóan jó felkészülési lehetőség volt a hároméves leltározói munkaköre is. 1964-ben került Rakamazra.

– Azóta itthon vagyok ebben a fejlődő kisvárosban, igaz – bár kevés rokonom él itt –, a szatmári táj szeretete még vissza-visszahúz.

Elmondhatja magáról azt is, hogy az egész világban otthon van, hisz bejárta egész Európát, de járt Ázsia és Afrika több országában is. Nevetve meséli, hogy jó húsz éve, amikor egy szibériai körútról hazajött, megkérdezték tőle, hogy önként ment-e vagy vitték. Kedvenc városa az örök város, Róma, ahová többször is visszatért már.

– Boldog vagyok, mert amire kíváncsi voltam a világból, láthattam.

1995-ben lehetősége adódott a gyógyszertár privatizálására, azóta a sajátja a hely, ahol eddig alkalmazottként dolgozott. Büszke arra, hogy mindig hibátlan, jó munkát végzett (itt nem is lehet tévedni, hisz emberi életekről van szó), a szakma többszörösen Kiváló Dolgozója. Úgy érzi, ő is hozzájárult egy kicsikét a szorgalmas rakamazi emberek egészségének megőrzéséhez. Jól bevezetett gyógyszertárat fog tehát örökölni keresztfia, Tibor, aki negyedéves a gyógyszerész karon. Rajta kívül húga másik gyermekét, Zsuzsát is támogatja, aki már két gyermek édesanyja, s a közgazdasági végzettsége mellé gyógyszerész-asszisztensi oklevelet is szerzett. Így tehát van, aki továbbvigye a szakmát a szűkebb családban.

Birtha Ilona boldog, elégedett ember. Örömet szerez számára három kolléganője, akikkel együtt dolgozik, családias, baráti közöttük a viszony. Szakmai szempontból – mi sem természetesebb – gyümölcsöző, jó kapcsolatot alakított ki a település háziorvosaival is. Szereti a szakmáját, a nehéz ügyeletek ellenére is örömet jelent neki munkája; személyét tisztelet és megbecsülés övezi a városban. Az utóbbi időkben a lazítást a kéthetenkénti szoboszlói feltöltődések jelentik. No és természetesen a regények, melyeket újabban politikai témájú könyvekkel is kiegészít. Természetesen az esténkénti pihenést legkedveltebb zeneszerzői, Beethoven és Bach is segítik.

Eddigi munkájára, életére gondolva őszinte hitvallását szerényen így fogalmazza meg: „Szolgálni, segíteni: egész életem erről szól. Nemcsak a betegeken, hanem mindenkin a környezetemben, mert nekem ez az igazi öröm, igazi boldogság.”

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 11. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)