Nyíregyháza

Mérken születtem 1951-ben. Szüleim, Reszler Antal és Tihanyi Julianna nagyon sok és nehéz, áldozatos munkával teremtették meg számomra a tanuláshoz szükséges feltételeket – vallja az indulásról Sulyokné Reszler Margit szakgyógyszerész, a nyíregyházi Remény Patika tulajdonosa és egyben vezetője. Önéletírását a következőkben így folytatja: Középiskolai tanulmányaimat Sarkadon végeztem, 1969-ben érettségiztem. Gyógyszertári asszisztensként Nagyecseden és Debrecenben dolgoztam. A gyógyszertári munkát ekkor szerettem meg és úgy döntöttem, hogy jelentkezem az egyetemre. A Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyógyszerész-tudományi Karán 1980-ban szereztem diplomát. A kiadós tanulást igénylő egyetemi évek utáni időszakról ezeket írja:

„Gyógyszerészként előbb Debrecenben dolgoztam, majd ezerkilencszáznyolcvankettőtől Nyíregyházán helyezkedtem el. A gyógyszerészet folyamatos fejlődése igényelte, hogy szakmai ismereteimet rendszeresen bővítsem. Szakgyógyszerészi képesítést szereztem 1987-ben gyógyszerellátási és gyógyszerügyi szervezésből. Ezt követően ezerkilencszáznyolcvannyolcban elvégeztem a Szakfelügyelő gyógyszerészek feladatai című továbbképzést. 1989-től 1991-ig szakfelügyelő gyógyszerészként dolgoztam a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Gyógyszertári Központban.”

A rendszerváltozás időszaka új lehetőséget kínált a gyógyszerészek számára is. A döntés nehéz volt, hiszen akkor még kevesen próbáltak magángyógyszerészként dolgozni, de a lehetőség egyben kihívást is jelentett számomra, így magángyógyszerész lettem. A Remény Patika 1992 januárjában kezdte meg működését. A találó elnevezést követően az Anyanyelvápolók Szövetsége Szó-Sztár Díjat adományozott a gyógyszertárnak.

Az indulás nagyon nehéz volt, rengeteg munka és a Start-hitel pénzügyi segítsége teremtette meg hozzá a szükséges feltételeket. A néhány évvel ezelőtti eseményekre így emlékszik vissza:

„Az elmúlt években alaposan megváltozott a gyógyszerforgalmazás. A forgalomban lévő készítmények száma több ezerre bővült. A szakmai kihívások szinte folyamatos tanulásra késztetnek. A gyógyászati segédeszközök forgalmazásához szükséges képesítést 2002-ben szereztem meg. A homeopátia újra felfedezett tudománya arra késztetett, hogy ismét folytassam tanulmányaimat, ezért 2003-ban a homeopátia alkalmazásához szükséges szakképzésben vettem részt.” Gondolatmenetét ekképpen folytatja:

„Megváltozott az emberek egészséggel kapcsolatos álláspontja. Egyre többen az egészségük megőrzésére és a betegségek megelőzésére törekednek. Reneszánszukat élik a természetes készítmények, és még a jól tájékozott betegek is gyakran találnak új termékeket a gyógyszertárban. Magyarországon ’91-től ismét lehetőség nyílt a homeopátiás gyógyszerek törzskönyvezésére és forgalmazására. Tapasztalataim szerint a betegek húsz százaléka ismeri és alkalmazza ezeket a gyógyszereket, amelyeknek különösen a betegségek megelőzésében van nagyon fontos szerepük. A betegek tájékoztatása nagyon fontossá vált, annak érdekében, hogy megfelelő ismeretekkel rendelkezzenek a számukra fontos gyógyszerekről.

A betegek – akik egyre több egészségügyi ismerettel, információval rendelkeznek – maguk is egyre inkább igénylik, hogy tájékoztatást, tanácsot kapjanak. Az írásbeli ismertetők – noha van belőlük az utóbbi időben egyre több és egyre színvonalasabb – mégsem pótolják a személyes tanácsadást. Nagyon fontos a szóbeli, személyre szóló, szakszerű segítségnyújtás. Ekkor érzik úgy a betegek, hogy a gyógyszerész is megtesz mindent értük. S ha azzal jönnek be legközelebb a gyógyszertárba, hogy használt a legutóbb kapott készítmény, elégedett lehet mindenki.

A gyógyszertár működtetése ma is igen sok munkával jár, de az, hogy segítséget nyújthatok a betegeknek, kárpótol a fáradalmakért” – hallottuk a gyógyszerésznőtől.

A 2003-as év jelentős eredménye volt, hogy a gyógyszertárat a Széchenyi-terv nyújtotta támogatással sikerült korszerűsíteni.

„Nagy öröm számomra, hogy lányom, Erika tovább folytatja a gyógyszerészi munkát, hiszen jelenleg a budapesti Semmelweis-egyetem ötödéves gyógyszerészhallgatója. Fiam, Gergely, közgazdász hallgató, és nem mindennapi, hogy öt idegen nyelven beszél felsőfokon és jelenleg Japánban folytatja tanulmányait a japán állam ösztöndíjasaként. Férjem, Sulyok Béla bányamérnök, a Nyírségvíz Rt. műszaki vezetőjeként dolgozik.

A munka utáni kevés szabad időt szívesen töltöm a természet szépségeinek felfedezésével, mert ez segít a megújulásban. Kikapcsol, pihentet, hisz a fárasztó szellemi munka után a természet nyugtatja a lelket, testet.

A gyógyszerészi munka igazi értelmének a segítségnyújtást tekintem és igyekszem megteremteni mindent annak érdekében, hogy segíthessek.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)