Nyíregyháza

A Phoenix Patika tulajdonosa és vezetője 1958. március 5-én, Kecskeméten született. Kis idő elteltével szülei Nyíregyházára költöztek, így már ő itt is nőtt fel. A méltán híres Krúdy Gyula Gimnázium diákjaként érettségizett 1976-ban. Két évig a megyei Jósa András Kórházban dolgozott, ahol laborasszisztensi oklevelet szerzett. Ekkor még úgy érezte, tovább kell tanulnia ahhoz, hogy önmagával elégedett legyen. Így iratkozott be a Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyógyszerész Karára, ahol 1983-ban diplomával fejezte be tanulmányait.

Pályakezdőként öt éven át gyógyszertárakban dolgozott, amíg lehetősége nyílott arra, hogy a szakma más területén is kipróbálhassa képességeit. Az akkori gyógyszertári központ gyógyszer-gazdálkodási osztályára került mint szakelőadó.

Elsődleges feladatát a megye gyógyszerellátásának a biztosítása jelentette. Emellett betekintést nyerhetett a gyógyszertárak gazdálkodásba, illetve megismerhette szinte valamennyi gyógyszerész kollégáját. Mint mondja, fontos és szép munkaterület volt, de szakmai sikerekkel nem kényeztette el. A gazdálkodási munka az akkori viszonyok között nem foglalhatta el méltó helyét a gyógyszerész szakmában. Ezt az ellentmondást a rendszerváltozás oldotta fel végérvényesen. A sorra megjelenő magánpatikák elkezdtek a szó legszorosabb értelmében vett gazdálkodási munkát folytatni a fennmaradásukért vívott harcban.

Margiticsné Rózsási Judit az elsők között volt, aki benyújtotta gyógyszertár-alapítási igényét. Mindemellett szakvizsgázott és állami nyelvvizsgát tett, s családi élete is révbe ért. A gyógyszertár nyitásához szükséges szakmai és hatósági engedélyeket már 1992-ben megkapta, de a patikáját csak kétévi várakozás után tudta megnyitni Nyíregyháza belvárosában. A frekventált helyen, egy épülő társasház földszintjén sikerült helyiséget szereznie. Az építési hibák miatt csúszó átadási határidőkből jelentős anyagi vesztesége származott, mert a kapott hitelek törlesztését már nyitás előtt meg kellett kezdenie. A családi összefogás segített neki abban, hogy túljusson életének ezen a nehéz szakaszán.

Kertészmérnök férje támogatása sokat jelentett akkor, hisz ő volt az, aki levette Judit válláról az egyéb terheket, s így ő minden energiáját a tervei megvalósítására tudta fordítani. A patika megnyitása után férje is megkezdte saját vállalkozása építését, s ma egy sikeres kft. ügyvezetője.

Amint a gyógyszertár „gyökeret eresztett”, új feladatot kapott a megyei főgyógyszerész asszonytól: helye lett a megyeszékhelyen működő ügyeleti rendszerben. Az ügyeletes hetek megszervezése sokszor nehézségekbe ütközött, de a kollégák rendkívüli munkabírása és felelősségérzete átsegítette Juditot az akadályokon.

A rendszerváltozás természetszerűen hozta magával a gyógyszerfogyasztási szokások változását is. Egyre többen igénylik a természetes szereket, a gyógynövényeket, illetve az ezen alapuló készítmények száma és keresettsége folyamatosan nő. A gyógyszertár csak korlátozottan tud ezekből a szerekből kínálatot nyújtani, ezért bioboltot alakított ki, ahol széles választékot tud nyújtani az egészségükre vigyázó embereknek. Judit maga is híve a „szelíd” gyógymódnak, és szereti betegei előtt is hangoztatni a megelőzés fontosságát. Elkötelezett híve a homeopátiás szerek forgalmazásának és terjesztésének. Sajnos a mindennapi munkája során ő is találkozik a változások hordalékával: a munkanélküliségből eredő pszichés megbetegedések számának növekedésével, az érintett családokon belüli erőszak nem éppen szívderítő jeleivel. Minden jótékonysága ellenére ő sem tud segíteni mindenkin, aki hozzá fordul…

A gyógyszertárvezető asszony véleménye szerint örvendetes még az is, hogy a rendszerváltozás óta egyre érezhetőbb a gyógyszerész szakma társadalmi elismertségének a növekedése. A beteg emberek bizalma megnőtt velük szemben. A „Kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét…” kezdetű reklámmondat beépült a mindennapok gyakorlatába. Hasznos tanácsokkal, megértéssel, jó szóval, bizalommal sokat lehet tenni az emberek közötti és az emberközeli kapcsolatok kialakításáért.

Judit a gyógyszerész hivatás szépségét és szeretetét személyes példát mutatva, gyerekei felé is igyekszik közvetíteni. Ennek eredményeként Beáta leánya már negyedéves gyógyszerészhallgató a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. Marcell fia, aki nyolcadik osztályos, még előtte áll a családi ösztönzésnek és pályára irányításnak.

Margiticsné Rózsási Judit gyógyszertárvezetőt húszéves pályafutása alatt sosem a várható elismerések száma, hanem a gyógyulni vágyó vagy a már gyógyult emberektől kapott „köszönöm” érdekelte. S, mivel ezekből mára tengernyit kapott, kiegyensúlyozott, önmagával és munkájával elégedett, boldog családanya.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)