Kisvárda, Nyíregyháza

Fiatal, törékeny alkatát tekintve, a szája szegletében bujkáló mosolyt figyelve első pillanatban nem is gondolná az ember, hogy Kisvárda patinás gyógyszertárának vezetőjével áll szemben. Pedig ez a valóság, hiszen Dovákné Gedeon Anna már két éve vezeti a város közismert és kedvelt patikáját, amelyet Szilcz István alapított 1923-ban, és amely 1929-től működik mai helyén. Először a Szent László nevet viselte, majd lett 17/33. Számú Gyógyszertár, később Rozsnyay Mátyás nevét viselte, és a privatizáció óta Remény Gyógyszertár.

Már az „anyatejjel magába szívta” a gyógyszerészet tudományát, lévén igazi gyógyszerész-dinasztia leszármazottja. Édesapja, annak testvére, apai nagyapja és édesanyja is patikusok voltak, így igazán volt kitől tanulnia. Édesapja egyébként nagyon sokoldalú ember: két cikluson át a falu polgármestere volt és a megyei gyógyszerészkamara elnökeként is tevékenykedett, és amiről kevesen tudnak, birkózásban országos bajnok is volt.

Bár 1968. szeptember 30-án Budapesten született, gyermekkora révén mégis Tiszadadához kötődik, itt töltötte a felhőtlen időszakot, itt járt iskolába. Gyermekkorának legkedvesebb emlékei közé tartozik az iskolai tornaterem megépítése, hisz így rengeteget sportolhatott, mivel mindig is izgő-mozgó, testnevelő tanárai jóvoltából a sportot szerető diák volt. Mindemellett végig kitűnő tanuló volt, így középiskolai tanulmányait Budapesten (bár édesanyja egykori gimnáziumában szerette volna), a Kilián György Gimnáziumban folytatta. A Tisza-parti kis falu emberközeli közösségéből kiszakadva nehezen viselte a nyüzsgő nagyváros személytelen világát, annak ellenére, hogy nagymamájánál lakott. Két év múlva, „a hazai közegbe hazatérve” Tiszavasváriban folytatta, ott érettségizett 1987-ben.

Megpróbálta az orvosi egyetemet – máig hálás a sorsnak, hogy nem vették fel, úgy érzi nem lett volna jó választás – és egy évet (középiskolai tanár nagynénje révén) Budapesten dolgozott egy középiskolában biológiai laboránsként. Ez egyben ragyogó felkészülési lehetőséget biztosított az egyetemi felvételihez, nem csoda hát, hogy maximális pontszámmal vették fel a SOTE Gyógyszerésztudományi Karára.

Élte az egyetemisták gondtalan életét, igaz közben keményen tanult, ám két év múlva úgy döntött, kihagy egy évet (ezt sem bánta meg a mai napig) és bébiszitterként körülnéz Európában. Egy szimpatikus német családnál dolgozott, az ő révükön szinte fél Európát bejárta, így 1994-ben diplomázott.

Ekkor zajlottak a patikaprivatizációk és édesanyjával Nyíregyházán a régi, megszűnő Inczédy sori gyógyszertár helyett nyitottak új gyógyszertárat a rendelőintézettel szemben, így ez lett első munkahelye.

Öt év szakmai munkája eredményeként ezerkilencszázkilencvenkilencben sikeres szakvizsgát tett gyógyszerügyi szervezésből Debrecenben. 2002 októberében került Kisvárdára, vezeti a Remény Gyógyszertárat, és igyekszik a betegek nagy megelégedésére végezni dolgát.

„Egy fiatalnak nehezebb kiérdemelni a bizalmat – mondja Dovákné Gedeon Anna –, ám úgy vélem, hogy a szakmai tudás előbb-utóbb meghozza az eredményét. Nagy segítségemre van ebben az a kiváló, tapasztalt, nagyon jó csapat, amelyet elődömtől megörököltem. A szakmai tudás mellett nagyon fontos a betegekkel való kontaktus, amiben nagy szerepe van a mosolynak, hisz a beteg jó szóra, vigasztalásra vágyik. Végül nem elhanyagolható a megbízhatóság, ami megnyugvást jelent a betegnek.”

Férjét, Dovák Csabát, tizenhét éves kora óta ismeri, huszonhét éves volt, amikor házasságot kötöttek. Ő eredetileg autószerelő, majd elvégezte a Bánki Donát Műszaki Főiskolát, ma kirendeltségvezetőként autóalkatrész-kereskedelemmel foglalkozik. Anna lányuk ezerkilencszázkilencvenhatban született, most készül az általános iskola harmadik osztályába, a három évvel később született Szilvia még óvodás.

Dovákné Gedeon Annának szabadidejében mindene a kertje. Ez egy csodálatos virágoskertet jelent rengeteg virággal, bokrokkal, cserjékkel és számtalan gyógynövénnyel, amelyeket tudatosan ültetett. Több mint kétszáz féle növénye, virága van, épített egy harmincméteres sziklakertet is. Nem szereti az örökzöldeket, mert azokon nem látszik a természet változása. A kert művelése egyben nagyszerű kikapcsolódási lehetőséget is jelent számára.

Mivel a lányok már egy kicsit megnőttek, előtérbe kerültek a családi kirándulások: újabban minden Pünkösdkor meglátogatják a csíksomlyói búcsút, ami egyben hátizsákos túralehetőséget is jelent Erdélyben. Itthon egy baráti társasággal természetbúvárkodnak: a Bükk, a Zemplén a kedvenc terepük.

Eddigi életútjával elégedett, úgy véli legfontosabb az egészség, hogy otthoni és munkahelyi kötelezettségeinek eleget tehessen. Van egy nagy álma: szeretne megtanulni angolul, az egyéni tanuláson túl szívesen eltöltene egy-két hónapot Angliában.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)