Szendrei Józsefné

Nyugdíjas anyakönyvvezető,

Kisvárda

Anyai nagyapja, aki jó nevű csizmadiamesternek számított Kisvárdán, (tevékeny szerepet játszott az ipartestületben is), a II. világháborúban az orosz frontról nem tért vissza. Édesapja hentes és mészáros volt, édesanyja asszisztensként dolgozott a kórházban. Felmenői révén teljes joggal számíthatja magát tősgyökeres kisvárdainak Szendrei Józsefné (Balogh Mária), aki 1948. február 8-án született a rétközi kisvárosban.

A Mártírok útján egy (ma már nem létező) szép, háromszobás házban nőtt fel, átlagosnak mondható körülmények között. Sokat köszönhet a velük élt nagymamájának, aki sok szépre és jóra igyekezett tanítani unokáit.

Az 1. Számú Általános Iskola szorgalmas diákjaként kitűnő tanuló volt, majd középiskolai tanulmányait Nyíregyházán a Közgazdasági Technikum kereskedelmi tagozatán folytatta. Nagyon szép éveket töltött itt, egy évig kollégista volt, és nyaranta különböző boltokban vett részt szakmai gyakorlaton. 1966-ban szerzett könyvelő–tervező–statisztikus szakképesítést. A család anyagi helyzete miatt a továbbtanulás szóba sem kerülhetett, így 1966. augusztus 16-ától a kisvárdai Gépállomáson vállalt munkát, számlázó és könyvelő lett. Innen alig több mint fél évtized múltán került az akkori városi tanácsra, ahol munkaügyi előadó lett. Hamarosan beiskolázták: középfokú munkaügyi szaktanfolyamot végzett.

Két év múlva, 1974-től népesség nyilvántartó lett. Az önképzést, a tanulást tovább folytatta: 1978-ban elvégezte a Tanácsakadémiát, majd 1981-ben az Államigazgatási Főiskolát. 1982-ben lett anyakönyvvezető, és közel negyedszázadon keresztül – nyugdíjazásáig – töltötte be ezt a szép, ám felelősségteljes és sok felkészülést, törődést igénylő posztot. Ez idő alatt közel 1600 házasságkötést „vezényelt le”. Közülük mindig nagy izgalmat jelentett a külföldiek házasságkötése (török, algériai, izraeli „ügyfelei” is voltak, ám a legtöbb külföldi ukrán állampolgár volt), többször kellett igénybe venni tolmácsot is. Előfordultak érdekes esetei is: volt olyan, hogy a szertartás során az adott pillanatban elgurult a karikagyűrű (érdekes módon ez a házasság később fel is bomlott), két-három alkalommal olyan is előfordult, hogy egyszerűen nem jött el az ifjú pár.

„Minden házasságkötés nagy izgalommal, készülődéssel járt – emlékezik vissza a közel negyedszázadra Szendrei Józsefné. – Itt nem lehetett kiszámítani az időt, egy-egy szertartás ritkán ért véget úgy, ahogy előre elterveztük, számtalan – előre nem látott – apró dolog jött közbe, amihez menet közben kellett alkalmazkodni. Nagyon szép munkakört töltöttem be, hiszen ide mindig csak kérni jöttek az ügyfelek, akiktől nagyon sok szeretet kaptam. A rendszerváltásig külön színfoltja volt tevékenységünknek a névadó ünnepség, sok csoportos névadót szerveztünk az Izzóban, a kórházban. Az anyakönyvvezető munkája révén kiterjedt ismeretségi körre tehet szert, számtalan család életébe nyer bepillantást, a házasságkötés, a születés és a halálozás révén.”

Szendrei Józsefné nagyon szerette a munkáját, amely állandó naprakészséget, felkészültséget és lekötöttséget jelentett. Ezt az odaadó tevékenységet ismerték el élete során több alkalommal is: 1981-ben a Minisztertanácstól kapott Kiváló Munkáért kitüntetést, 1990-ben Városi Tanácsosi címet adományoztak neki, ám a legbüszkébb arra, hogy 1995-ben – az állami anyakönyvvezetés bevezetésének 100. évfordulóján – a Göncz Árpád köztársasági elnök által adományozott Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkeresztet vehette át Kuncze Gábor belügyminisztertől. Munkájában mindig meghatározó szerepet játszott a biztonságot jelentő családi háttér. 1968-ban kötött házasságot Szendrei József biztosítási szakemberrel. A ma már biológia–rajz szakos tanárként a Vári Emil Általános Iskolában dolgozó Judit Edit (férje közlekedési mérnök Záhonyban) 1969-ben, az ugyancsak pedagógus, német–történelem szakos, a Szent László Szakközépiskolában tanító Beáta (férje gépészmérnök a Nestlénél) 1970-ben, míg a legkisebb, a polgármesteri hivatalban dolgozó jogász végzettségű Zsuzsa 1981-ben született.

Nevetve mondja, hogy amióta nyugdíjas, szinte semmire nincs ideje. Süt-főz, rendben tartja a házat és környékét, férjével kijárnak a gyümölcsösbe, és időnként vigyáz a tízéves unokára. Szeret kézimunkázni, minden hétfőn eljár jógázni, és rendszeresen úszik. Szívesen utazik, tavaly életében először szállt repülőre, nyugdíjba vonulása alkalmából családjával Máltán üdült. Nagyon nagy örömet jelentett számára, hogy az idei országgyűlési választások idején meghívták a választási bizottságba, így egykori munkatársaival újra találkozhatott. Eddigi életútjával elégedett, hiszen mindig örömmel intézte az állampolgárok ügyeit. Nyugdíjasként is igyekszik teljes életet élni, és úgy érzi, joggal lehet büszke családjára, gyermekeire.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 22. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2006.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése