Kisvárda

Nagyapja jó nevű iparosnak számított Kisvárdán, nevéhez számtalan kovácsoltvas remekmű köthető. Mind a hét gyermekét taníttatta, így a doktornő édesapja, aki viszonylag korai és váratlan haláláig a Terményforgalmi Vállalatot igazgatta, a Bessenyei Gimnázium első évfolyamainak egyikén végzett. Édesanyja erdélyi lelkészcsaládból származott.

Dr. Hegedűs Valéria a család egyetlen gyermekeként 1946. március 9-én született Kisvárdán. Nagyon szép gyermekkorra emlékezhet vissza, hisz szeretettel teli családban nőtt fel. Tizennégy éves korától, amikor édesapja meghalt, édesanyja egyedül nevelte, így neki köszönhet mindent, amit az életben elért.

Már kisdiákkorában megnyilvánult sokoldalú egyénisége, mivel akkoriban igen aktív kulturális élet zajlott a városban. Tagja volt a városi színjátszó csoportnak, hegedülni tanult, a Komoróczy Péter bácsi nevével fémjelzett népi tánccsoportban és a balett­csoportban is táncolt. Mindemellett kitűnő tanulóként tagja volt az országos versenyt nyert elsősegélynyújtó csapatnak, és szabad idejében asztaliteniszezett.

A Bessenyei György Gimnáziumban eltöltött négy év élete legszebb évei közé sorolható, hiszen olyan tanáregyéniségek tanították, akik egy egész életre szóló reál- és humán műveltséget, emberi tartást adtak diákjaiknak, mint például Pajzs József. Reálosztályba járt, így természetes, hogy kedvelte a fizikát és a biológiát, ugyanakkor latint tanult, és komolyan érdekelte a magyar irodalom és a történelem is.

1964-ben a sikeres érettségi után a Debreceni Orvostudományi Egyetemre jelentkezett, ahová – miután maximális pontszámot ért el a felvételin – természetesen felvették. Az egyetemi évekre, mint „kemény időszakra” emlékezik vissza, ahol megpróbálta a legtöbbet megtanulni az orvosi hivatásból, és 1970-ben „Cum laude” kitüntetéssel végzett. Miután Kisvárda társadalmi ösztöndíjasa volt, szinte természetes volt számára, hogy az egyetem elvégzése után visszatér szülővárosába.

Pályáját körzeti orvosként kezdte, majd öt évvel később, 1975-ben ő lett a város első üzemorvosa, és három évtizedig párhuzamosan végezte a két tevékenységet. 1995-ben lett vállalkozó üzemorvos, időközben letette a szükséges szakvizsgákat.

Gyógyítótevékenysége során mindig azt vallotta, hogy egy orvos ne csak a szakmájának éljen, hanem a városáért is tegyen valamit. Ezt az elvet vallva tevékenykedett a Vöröskeresztben: a Városi és a Megyei Vöröskereszt elnökségi tagja volt. Egyéni körzetben nyerve két cikluson keresztül dolgozott független képviselőként a kisvárdai Önkormányzati Képviselő-testületben, ahol a Szociális és Egészségügyi Bizottság elnöke volt. Szakmai és közéleti tevékenységét számtalan kitüntetéssel ismerték el: három alkalommal kapott „Kiváló Társadalmi Munkáért”, egy alkalommal „Településfejlesztésért és Környezetvédelemért” elismerést. 1980-ban „Kiváló Véradó Szervező”, egy évvel később pedig „Kiváló Munkáért” szakmai kitüntetést kapott. Azután következett a „Pro Humanitate”, majd a „Vöröskeresztes Munkáért Ezüst Fokozat”, 1996-ban megkapta a „Köz Szolgálatáért” kitüntetést. Az ezzel járó pénzösszegből egy alapítványt hozott létre, amelynek egyik jelentős eredménye, hogy visszakerült a város főterére az országzászló.

Dr. Hegedűs Valéria mindig szerette a gyógyítómunkát. Miután a betegek kiszolgáltatott helyzetben vannak, mindig megpróbálta magát beleélni a helyükbe, mindenkihez mindig volt egy kedves szava, talán ezért is sikerült mindig megtalálnia az összhangot betegeivel. A Vulkán Öntödei Vállalatnál, üzemorvosi tevékenysége egyik színterén rendkívül kemény, tisztességes munkát végző emberek közé került, akiken mindig, mindenben megpróbált segíteni. Nemcsak testi panaszaikat, hanem lelki gondjaikat is meghallgatta, hiszen azt vallotta, hogy egy jó szó, egy mosoly olykor felér egy orvossággal. Miután a szakmai felkészültséget mindig nagyon fontosnak tartotta, folyamatosan képezte magát.

1970-ben kötött házasságot Fekete Ferenccel, aki a Polgármesteri Hivatal osztályvezetőjeként az idén vonul nyugdíjba. Ferenc fiuk 1972-ben született, politológus–bölcsész végzettséggel rendelkezik.

Szabad idejében mindig szívesen utazott. Az utazás számára nemcsak a kikapcsolódást, a pihenést jelentette, hanem egyben világlátást, egy adott ország kultúrájának, szokásainak, történelmének a megismerését is. Különösen nagy élményt adott neki Dominika a Karib-öbölben, a Királyok Völgye Egyiptomban és a Meteorák Görögországban. Mindig kedvelte a keresztrejtvényeket, és máig kedvenc időtöltését jelentik a televízió kvízműsorai és a különféle vetélkedők.

Egész életében a munkája és a családja, a családi béke és a harmónia megteremtése volt a legfontosabb számára. Úgy érzi, hogy megkapta az élettől mindazt, amit szeretett volna, elégedett az eddig megtett úttal.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 20. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)