Lénárt Andrásné

Aljegyző-titkárságvezető,

Kisvárda

szszb 22 ai Lénárt Andrásné.JPGBár gyermekkorában különféle szakmákról álmodott, mezőgazdasági szakirányú képzésben vett részt, majd pedagógus pályára jelentkezett, végül a sors a közigazgatás rögös, ám szép útjára sodorta, ahol ember- és szakmaszeretete révén immár több mint három sikeres évtizedet töltött el.

Mezőgazdaságban dolgozó szülők legkisebbik gyermekeként született Nyírkarászban 1953. december 10-én.

Átlagos gyermekkorra emlékezhet vissza, mégis úgy véli, hogy akkoriban sokkal több örömöt éltek át, a gyerekek sokkal jobban kötődtek egymáshoz. Ennek eredményeként máig tart néhány gyermekkori barátságot.

Az iskolában jó tanulónak számított, elsősorban a magyart kedvelte, de nagyon szeretett rajzolni is. Műveltségének szélesítéséért sokat tett Márton László igazgató és felesége, akik színjátszó csoportot működtetve (amelynek ő is tagja volt) minden évben bemutattak egy-két darabot. Ez nemcsak közel hozta és összekötötte a játszókat, de nagy esemény volt a falu életében is.

Középiskolai tanulmányait Vásárosnaményban, a Mezőgazdasági Szakközépiskolában folytatta, ahol faiskola­kezelést és gyümölcstermesztést tanult. Kollégistaként nagyon kellemes négy évre tekinthet vissza. Mészáros Ferenc személyében nagyszerű osztályfőnöke volt, akit nagyon gyermekcentrikus tanárembernek ismert meg.

Érettségi után pedagóguspályára készült, ám az akkoriban gyakori választ kapta ő is: helyhiány miatt nem vették fel. Ezért szülőfalujában kezdett dolgozni, a községházán ügyintézőként igazgatási, adóigazgatási feladatokkal foglalkozott. Hamarosan lehetősége nyílt arra, hogy tanácsakadémián bővítse szakmai ismereteit, a bentlakásos intézményben 1978-ban végzett. Az irányított munkahelyi elhelyezés eredményeként Pátrohára helyezték, a V. B. titkári posztját töltötte be 1985-ig. Ekkor került a Kisvárdai Városi Tanács titkárságára, azóta egyfolytában itt dolgozik.

Elsődleges feladata mindenkor a testületek munkájának segítése, a testületi és bizottsági ülések előkészítése volt. Időközben megszűntek a járási hivatalok, így átvették a települések törvényességi felügyeletének feladatait is. Bár a tennivalója egyre több lett, mégis könnyebbnek tűnt a munka, hiszen a tanácstörvény és a többi jogszabály egyfajta stabilitást biztosított, korántsem kellett annyi jogszabályváltozást figyelemmel kísérnie, mint napjainkban.

Előbb főelőadó volt, aztán megbízott, majd kinevezett titkárságvezető lett, s ezt a posztot tölti be 2004-től aljegyzői kinevezéssel.

Időközben természetesen képezte magát: 1984-ben az Államigazgatási Főiskola kiegészítő tagozatán főiskolai végzettséget szerzett, 1999-ben közigazgatási szakvizsgát, 2002-ben ECDL-szakvizsgát tett, több alkalommal vett részt szervezési-vezetési-, szakmai továbbképzésen.

Ma is elsődleges feladata a testületi ülések és a személyzeti döntések előkészítése, aljegyzőként pedig a Művelődési és Egészségügyi Osztály, a Szociális Osztály és Gyámhivatal munkáját segíti. Eddigi tevékenységét Kiváló Tanácsi Munkáért és a kisvárdai képviselő-testülettől kapott a Köz Szolgálatáért kitüntetéssel ismerték el.

„A közigazgatásban az eredményes tevékenység elsődleges feltétele a szakma szeretete – vallja Lénárt Andrásné.

– A hatósági munka naponta állít kihívások elé bennünket. Ma már kevés csak a jogszabály ismerete, elsődleges feladatunk testületi döntések törvényes előkészítése, ugyanakkor szem előtt kell tartani a gazdaságosság, hatékonyság és emberiesség követelményét. Mindig az volt a célom, hogy munkámat a lehető legjobban ellássam. Ehhez elengedhetetlen az emberszeretet, amit én szüleimtől örököltem, és akiktől mindig csak a becsületességet és a tisztességet láttam.”

1977-ben kötött házasságot Lénárt Andrással, aki ma már nyugdíjas. Lányuk, Anikó 1988-ban született, és minden bizonnyal a szülői példát látva – édesanyja nyomdokain haladva – jelenleg a Debreceni Egyetem Jogi Karán, igazgatásszervezési szakon tanul.

Lénárt Andrásné szabad idejében ma is szívesen olvas, elsősorban a kikapcsolódást jelentő, szórakoztató irodalmat kedveli, de rendszeresen forgatja a magyar klasszikusokat is. Kedveli a régi filmeket. Jól érzi magát a városban, ahol 26 éve élnek, szereti a település hangulatát, különösen a színházi fesztivál idején. Szeret utazni, és az elkövetkezendő időben minél többet szeretne látni a világból.

Eddigi életútjával elégedett, valószínűleg nem sok mindent tenne másképpen, ha újra kezdhetné. Nagy álma, hogy munkáját olyan közegben végezhesse, ahol az emberek nem viaskodnak egymással, hanem egymással összefogva tevékenykednek, akár az országos politikában, de különösképpen a helyi politikában. Személyes jövőjét illetően szeretné látni, ahogyan gyermeke – tanulmányai befejezése után – elégedett és boldog felnőtté válik.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 22. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2006.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése