Kisvárda

A Fő téri gyógyszertárat sokan ismerik Kisvárdán és környékén. A ma az Írisz nevet viselő patika régen a Fő téren Csillag gyógyszertár néven működött, melyet még ezernyolcszáznyolcvanháromban alapítottak. A hetvenes évek elején, miután az épület állaga erősen leromlott, a városi tanácsülés úgy döntött, hogy a műemlék jellegű épület helyére új épületet húznak. Ebben kapott helyet az új gyógyszertár is. A kivitelező az Építőipari Ktsz volt, és az új épület, a belső elrendezés, a kiszolgáló helyiségek kialakításában már jelentős szerepet játszott Kelemen József, aki először helyettesítő gyógyszerészként, majd ezerkilencszázhetventől gyógyszertárvezetőként ügyködött. E patikát nevezték el később Winkler Gyógyszertárnak, a neves kémikus professzor, dr. Winkler Elemér tiszteletére. (Csak mellesleg jegyezzük meg, hogy ekkor a városban összesen két patika működött.)

A Kisvárdán közismert és köztiszteletnek örvendő gyógyszerész 1936. január 10-én született Budapesten, polgári családban. Elemi iskolai és középiskolai tanulmányait is a fővárosban végezte, majd Szegedre került, ahol az orvostudományi egyetem gyógyszerészeti karán tanult. Az egyetemet végül Budapesten fejezte be, és 1960. február 17-én vette át gyógyszerész diplomáját. Az egyetemen ismerkedett meg későbbi feleségével, Hatvani Annával, akivel még az egyetemi évek alatt, ezerkilencszázötvenkilencben házasságot kötött. Fiuk, István, a sikeres bessenyeis érettségi után az első, biológus-ökológus diplomát Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerezte. Még egyetemi hallgató korában demonstrátorként alkalmazta a filozófiai intézet. Itt kapott kedvet a filozófiához, és szerzett újabb, filozófus diplomát az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen, Budapesten. Munkahelye a mai napig a Debreceni Egyetem, ahol a hazai és külföldi hallgatók oktatásában jeleskedik.

Az ifjú gyógyszerészházaspár ezerkilencszázhatvanban, friss diplomával, Baranya megyében kezdte gyógyszerész pályafutását. Igaz ez csak egy évet jelentett, hisz ezerkilencszázhatvanegyben Szabolcsba kerültek, először Apagyon, majd Dombrádon dolgoztak, ezután kerültek Kisvárdára. Ettől kezdve a már említett új épület jelenti a napi tevékenység színterét Kelemen József gyógyszertárvezetőnek mindmáig. A hétvégi, éjszakai ügyeletek, a város- és környékbeliek gyógyszerellátásának biztosítása mellett jutott ideje arra is, hogy folyamatosan képezze magát. Két szakvizsgát is letett, a toxikológiai és a gyógyszerellátási-gyógyszerészeti szervezési szakvizsgát. A kettőből a toxikológiai képzést és továbbképzést tartja a legfontosabbnak egy gyógyszerész munkájában, hisz a gyógyszerészek fő elve – Nil nocere! (Nem ártani!) – mellett gyógyítani is kell, ez pedig csak a megfelelő szakmai felkészültség és szakismeretek mellett lehetséges. A gyógyszerellátási és gyógyszerészeti szervezési oklevél az ellátás megszervezésében ad sok segítséget.

Tagja a Gyógyszerész Kamarának, és különösen büszke a gyógyszerészhallgatók szakmai gyakorlatának magas színvonalú megszervezésére. E sikeres tevékenység elismerését jelzi az ezerkilencszázkilencvenháromban kapott kitüntető cím – a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem oktatója lett. Pályája során gyógyszerismertetői munkát is végzett, ezerkilencszázkilencvenegytől két éven keresztül a Roussel-Uclaf cég megbízásából új készítményekkel ismertette meg orvos- és gyógyszerészkollégáit. Idén, 2000-ben, pedig sor került az Írisz gyógyszertár akkreditálására, így már három egyetem (Budapest, Debrecen, Szeged) hallgatóinak gyakorlati képzésében, a jövő gyógyszerészeinek felkészítésében vesznek részt.

Szabadidejében bélyeggyűjtéssel foglalkozik, és régóta kedvenc időtöltése a fotózás is, annak idején Dombrádon még fotószakkört is vezetett. Régi szenvedélye a komolyzenei hanglemezgyűjtés, Csajkovszkij, Beethoven, Bach, Haydn zenéje máig tartalmas kikapcsolódást jelent számára.

– Ha valaki komolyan akarja végezni a gyógyszerész munkát, akkor azt csupa nagybetűvel: HIVATÁSNAK kell tekinteni – vallja. A hivatástudat itt nélkülözhetetlen, aki az egészségüggyel elkötelezi magát, az elkötelezi magát arra, hogy a beteg emberen akar segíteni, a beteg embert meg akarja gyógyítani. Ez csak felkészülten lehetséges! Ezért lépek fel nagy-nagy szakmai igénnyel magammal és kollégáimmal szemben is. Ebben a munkában talán a pharmakológia (gyógyszerhatástan) a legfontosabb, ezért is igyekeztem mindig naprakész lenni.

– Munkámban megtaláltam az örömömet, amit ez a hivatás adhat, az embereken való segítés lehetőségét, azt, amikor az ember látja, hogy a gyógyszer gyógyító ereje és a helyes terápia alkalmazása mellett, az emberi szó is segít. Életem alkonya felé közeledve elégedettséggel tölt el, hogy az utóbbi időben a gyógyszerész szakma felértékelődött, és remélem, hogy a jelenlegi fekvőbeteg intézeti ellátásban is pozitív folyamatok indulnak el.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 10. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)