Kisvárda

Képzeletbeli családi történelemkönyvet lapozgathatunk Kelemen József gyógyszertárvezető kalauzolásával. Generációk tagjai lépnek ki elénk a kisvárdai Írisz Patika dolgozószobájának csendjében. Néhány nemzedék után átrajzolódott a betegségek térképe, gyógyszert mértéktelenül fogyasztó néppé váltunk, és az egyén élete és egészsége a multi cégek gyógyszerfejlesztései és piaci harcától függhet. Az elszennyezett tápláléklánc és az abiologikus környezet odavezetett, hogy a 10 ezer enzim nem képes regenerálni az emberi szervezetet. Ezt tetézi az önpusztító életmód, az alkohol és a dohányzás – a környező országokhoz képest és világviszonylatban is megmutatkozó – nagy aránya. Az lenne a csoda, ha ma egészségesebbek lennének az emberek, mint mondjuk negyven éve.

Gondolatok keresik a sürgető megoldást, de a szakmát hivatásként gyakorló gyógyszerész a naponta jelentkező kihívásokat csak az egyének esetében próbálhatja megoldani. Részletes és lelkiismeretes tájékoztatást ad a kiadott gyógyszerhez. Nagy gondot fordít arra, hogy a betegek – az esetleges hiányos ismeretek következtében – a gyógyszerek egymásra hatása miatt akár a legcsekélyebb mértékben is mérgezést szenvedjenek.

Budapesten 1936. január 10-én született Kelemen József. Igazi polgári környezetben ismerkedett a világgal. Édesanyja Schnaudgl Hajnalka, felsőfokú polgári kereskedelmi végzettséget szerzett. A 20. század elején még kézzel állította ki az okiratokat. Az édesapa, Kelemen József 1945-ig a híres kék taxinál két autót üzemeltetett. Testvére dr. Kelemen Károly jogász. Neje is gyógyszerész, még egyetemista korában kötött házasságot Hatvani Annával 1959-ben. A felesége az ajaki gyógyszertárat vezeti. Házasságukból egy gyermek született, István több nyelven beszél, biológus–ökológus, bölcsész és filozófus diplomát szerzett. Több külföldi egyetem ajánlott neki állást, de ő – maradt. A Debreceni Egyetemen oktat filozófiát.

A fővárosi Lónyai utcai református gimnázium, nagy tanáregyéniségek segítették Kelemen József világlátásának alakulását. Morális tartást is adtak a tudás mellé, a szó igazi értelmében nevelték a gondjaikra bízott diákokat. A háború kettészelte az alma mater hétköznapjait, és végül a XVIII. kerületi gimnáziumban tette le az érettségit. Származása és az akkori rendszer antagonisztikus ellentéte miatt szóba sem jöhetett az egyetem, ehelyett az EGIS Gyógyszergyárnál szállítástechnikai ügyvivő, azaz segédmunkás lett. Egy év múlva jelentkezett a Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészeti Karára, majd 1957-ben átment a budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészeti Karára, ahol 1960-ban vette át diplomáját. Feleségével Baranya megyében kezdték pályafutásukat, az ott töltött másfél év Villányban az államvizsgás időszakot és ráadásul az igazi magyar borok megismerését jelentette. 1961-ben költöztek Szabolcsba, két évig pendlizett, azaz helyettesített Kelemen úr. 1963 és 69 között Dombrádon, majd 1969-től Kisvárda szívében, előbb egy műemlék jellegű épületben, majd 1986-tól a Flórián téri gyógyszertárban találkozhatnak vele a betegek. A privatizációt örömmel üdvözölte és 1995-ben megvásárolta a gyógyszertárat. A névfelvételnél az írisz mellett döntött.

Jártas a politikában, a gazdasági életben és a világ dolgaiban is a két szakvizsgás gyógyszerész. Hogy még odaadóbban szolgálja a hivatását, letette a szakvizsgát toxikológiából, farmakológiából, szervezésből. Bár jól tudja, hogy a készítmények egyre jobbak, egyre drágábbak, mégsem oldhatják meg a beteg közreműködése nélkül a szervezet vészjelzéseit. Ugyanis a szorgalmas magyar ember, a nagyobb darab kenyér és a megélhetés minőségének javítása érdekében egyre több munkát vállal, alig hagy időt a regenerálódásra, a fáradtságot alkohollal és nikotinnal vezeti le, és sajnos, egyre többen nyúlnak a droghoz. Mélyen elítéli és felháborítja a gyógyszerész urat, hogy mértékadó politikus a televízió nyilvánossága előtt védelmébe veszi a holland gyakorlatot, az úgynevezett könnyű drogokat. Meggyőződése, hogy ez csak eufémizmus és önáltatás, a kábítószer elvégzi majd a munkáját.

Ugyanakkor azzal is szembesül nap nap után, hogy a rendszerváltozást követően a munkanélküliség miatt a depresszió, az idegi jellegű panaszok nagyságrenddel megnövekedtek. Ezek kezelése pedig társadalmi és nem gyógyszerészeti kérdés.

Legnagyobb elismerésnek azt tartja, hogy 1993-ban megkapta a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem oktatója megtisztelő címet. Nevetve mondja, most ott azok a „gyerekek” a professzorok, akik a fiával együtt jártak egyetemre. 43 éve gyakorolja hivatását, ha lehetne, újra is ezt kezdené. Megélt pályája buktatóit szenvedélyes akarata és derűs egyénisége révén megoldandó feladatnak látta. És megoldotta azokat.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 16. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)