Rakamaz

Családos emberként szerzett diplomát Csegei László, ami nagy mértékben befolyásolta pályakezdését. Az egyik legégetőbb problémát a lakáskérdés jelentette számára, vajon hol fog élni családjával együtt a főiskola befejezését követően.

A mezőgazdasági főiskola gépész karán végzett, többféle elhelyezkedési lehetőség adódott számára. Egyik megoldásnak tűnt az, hogy elvállalja a Kisvárdai Szeszipari Vállalat demecseri gyára búzakeményítő-üzemének vezetői feladatait, amellyel szolgálati lakást is kaptak, így ezen megoldás mellett döntöttek.

Nemcsak a lakás jelentette az egyetlen előnyt, hiszen egy kapacitásnövelő beruházás és felújítás kezdődött meg a gyáregységben, amelyhez a technológiát Németországból szállították. Fiatalon részt vehetett egy olyan nagyszabású kivitelezési munkában, amely minden pályakezdő álma. Megismerte a legújabb német technikát, munkafegyelmet és precizitást.

Az évek múltával sem csökkent lelkesedése, nem akart megválni az üzemtől, ám lakásvásárlási lehetőség kínálkozott felesége szülőhelyén, Rakamazon. Akármilyen jó munkahelye volt, búcsút mondott Demecsernek, költözködtek. Az újabb állomáson, Rakamazon a nagy hagyományokkal rendelkező Fémipari Szövetkezetben minőségi ellenőrként helyezkedett el. Mindössze kilenc évet töltött a megyeszerte jól ismert szövetkezetnél, ez alatt a rövid idő alatt egyre feljebb lépkedett a ranglétrán. A közvetlen termelésirányítással és a vasipari üzem vezetésével bízták meg, később műszaki vezető lett. A megye legfiatalabb szövetkezeti elnökévé harminchárom évesen választották meg. A szövetkezeti formában működő RAFAFÉM utolsó elnökeként tevékenykedett.

A rendszerváltozást követő gazdasági váltás időszaka volt ez, nemcsak a szövetkezeteknek kellett megújulniuk, a magyar gazdaságnak is. Igazi kihívást jelentett ez a helyzet az akkori harmincasok számára. Sokaknak ez az időszak a lehetőségek korszaka volt, míg másoknak ekkor kezdődtek a nehézségek, a problémák, mivel munkahelyek szűntek meg, többen munka nélkül maradtak.

Megcsapta a munkanélküliség szele őt is, de elszántan kereste a boldogulás lehetőségét. Az igazi nagy inspirációt az adta számára, amikor volt munkatársai és a munkanélkülivé vált dolgozók közül többen megkeresték, érdeklődtek szándékai iránt. Kifejezték, szívesen dolgoznának vele.

A Techno Plus Bt.-t szinte a semmiből hozták létre. A termelés indításához szükséges helyiséget Tímáron bérelték. A gépeket, eszközöket úgy vásárolták meg, hogy induláskor nem fizettek érte, csak egy év eltelte után, mikor már a költségeket kitermelték.

A hihetetlennek tűnő szerződésekhez olyan, korábbi munkája során megismert partnereket találtak, akik jószándékuk mellett elérhetőnek ítélték elképzeléseiket. Korábbi belföldi és külföldi megrendelőik egyaránt érdeklődtek terveiről. Többen felajánlották az együttműködési lehetőséget, ha a megismert minőségre és szolgáltatásra számíthatnak.

A szándék mellett érezve ezt a többoldali bizalmat, a döntés szinte magából a helyzetből született: el kell indulni, és kialakítani a cégnek egy jellegzetes termékszerkezetet. Így kezdtek foglalkozni a fémalkatrészek gyártásával. A korábbi kapcsolatok révén folyamatos megrendeléseket kaptak külföldről is, főként Németországból. Igaz, kis léptékkel indultak, azonban ma már ott tartanak, hogy a megrendelői igény folyamatos és egyre növekvő. A nagyobb igényhez fejlettebb technológia szükséges, a megmunkáló eszközparkot fejlesztik, felújítják. Úgy érzi, a továbblépésnek, a fejlődésnek a lehetőségei még nyitottak számukra.

A továbbtanulás gondolata is foglalkoztatja, jelentkezni akar a Miskolci Műszaki Egyetem gazdasági-menedzserképző szakára. Nyelvismeretére minden pillanatban szüksége van, ezért állandóan bővíti német nyelvtudását. E mellett, egy másik nyelvterületen is otthonosan akar mozogni, így nyelvtanulásra adja fejét.

Természetesen mindehhez a családi háttér is szükséges, csak úgy mert belevágni a vállalkozásba, és vállalta az ezzel együttjáró elfoglaltságokat, hogy maga mögött tudta családtagjai segítségét. A család támogatta elképzeléseit, és elfogadta a vállalkozói életformával együttjáró életvitelt.

Nem tagadja, sőt büszke arra, hogy Szabolcs községben született. Abban a faluban, ahol a lakosok száma jelen pillanatban még az ötszázat sem éri el, ám múltja annál figyelemreméltóbb. Az Árpád-kori időkben a X-XI. században emelt földvár különös jelentőséget adott a település számára. A kialakuló királyi vármegyerendszer egyik erőssége és egy várispánság névadója. Mindig szívesen emlékszik vissza szabolcsi gyermekkorára.

Soha nem adja fel a küzdelmet. A lehetetlen számára ott kezdődik, mikor már minden lehetséges megoldás kimerült, ám amíg vannak lehetőségek, ezekhez igazítja elképzeléseit. Erre tanították az elmúlt évek. Úgy érzi, ennek a hitvallásának köszönhetően sikerült megvalósítani terveit és megtalálta igazi énjét.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)