Rakamaz

Rakamazon sokáig ez a mondás járta: „Akinek jó almája, jó burgonyája és jó szarvasmarhája van, az jól megél.” Erről is beszélgettünk a most is Rakamazon élő Héri Lászlóval, aki hosszú ideig tsz-elnök, tíz évig a megyei tsz-szövetség elnöke volt, most pedig virágzó családi vállalkozása van, farmerszerűen gazdálkodik. Ő a Tisza-parti kisváros alpolgármestere. A siker, a vállalkozás folyamatos bővítése annak is köszönhető, hogy a felesége pénzügyi szakember, a fiai pedig jól képzettek, sokoldalúak.

– Mikor volt igazán jó almájuk a rakamaziaknak? – kérdeztem a méltán híres agrárszakembert.

– Nálunk már az ötvenes években elkezdődtek a telepítések. Ebben az időben is szerveztek településünkön aranykalászos gazdatanfolyamokat. Később Hoványi Ferenc, a növényvédő állomás főmérnöke is tartott Rakamazon bemutató előadást. Egyik előadásában például hangsúlyozta, hogy az olcsóbb szer is lehet hatásos, ha jól használják. Az 50-es években a rakamaziak – csak úgy, mint megyénk legtöbb településén – keresték, hogy mit lehet termelni a gyenge adottságú földeken. Az alma nálunk is jól fizetett. Csak nagy gondozást, odafigyelést igényelt. A csúcsnak számító években a rakamazi tsz megyénk három-négy legnagyobb almatermelő mezőgazdasági üzeme közé tartozott.

– Mikor, hogyan készült erre a sikeresnek mondható pályára? Milyen állomások jelezték életútját?

– Felsőfokú mezőgazdasági technikumot végeztem Karcagon. Jóval később a debreceni agráregyetem levelező tagozatán szereztem diplomát. Aztán szakmérnöki vizsgát tettem. 1963-ban léptem be a rakamazi tsz-be. Egy évvel később, 1964-ben már főagronómus voltam. Tizenhét éven keresztül, 1992-ig az elnöki teendőket láttam el. Ekkor lépést váltottam, és családi vállalkozást hoztam létre. Az idősebb fiam élelmiszer-ipari mérnök, a fiatalabb agrármérnök, a feleségem a könyveléshez ért. Szerencsés egybeesés. Kalászosokat, napraforgót, kukoricát, burgonyát termelek, almám most 10 hektáron terem. Van saját tárolóm is, több hónapon át belföldön értékesítek.

– Térjünk vissza a rakamazi tsz-re.

– Szövetkezetünk az ENSZ mezőgazdasági szervezetének, a FAO-nak a mintagazdasága volt. Az öntözőfürtöt több növényi kultúrára, az almára is alkalmaztuk. 1973-ban kezdődött a gyümölcsösök rekonstrukciója. Ez idő tájt 40 hektáros barackost és 300 hektáros almást telepítettünk. A tsz-ben dolgozó asszonyokat betanítottuk metszeni. Emlékezetes, hogy a Hungarofrucht monopolhelyzetben volt az értékesítés terén. Megyénkben, sőt hazánkban mi törtük meg a monopolhelyzetét. A tsz külső résztvevőkkel gazdasági társaságot hozott létre az alma értékesítésére. Korszerű gépsorokon válogattuk, európai igényeknek megfelelően csomagoltuk az almát és hűtött kamionban küldtük Angliába. Pár év múlva vámkorlátozásokat léptettek életbe, az angliai szállításokat leállítottuk. Ám nagyban szállítottuk keletre. A mai termelőknek, értékesítőknek azt ajánlom, hogy fogjanak össze és belföldön főleg a multi kereskedelmi láncoknak értékesítsenek. Korszerű almatárolókat kell építeni állami támogatással, de ne mindent az államtól várjunk el.

– Kérem, hogy a megyénket bemutató könyvsorozatban ismertesse az egyedinek számító családi vállalkozását!

– Örököltünk földterületet, aztán vásároltunk hozzá. Folyamatosan gépesítettünk. Van öntözőfürtünk, szántónk és gyümölcsösünk, építettünk gépműhelyt. A régi csűrt átalakítottuk almatárolóvá, az istállót burgonyatárolóvá. Tsz-elnökként kétszer jártam Amerikában, sokszor Nyugat-Európában. Tapasztaltam, hogy az a sikeres vállalkozás, amely komplett, amelyben mindent el tudnak végezni. Hetven hektáron termelünk kukoricát, ebből 28 hektár jól értékesíthető csemegekukorica. Huszonöt hektáron búzát, 4 hektáron burgonyát, 20 hektáron napraforgót termelünk. Most épül, átadás előtt áll az 580 négyzetméter alapterületű szemestermény magtárunk, illetve szárítónk. A következő években valamelyik falu határában 50–60 hektár földet fogunk bérelni, a bővítés jegyében. Sort kerítünk az almatároló rekonstrukciójára. Két vállalkozóval összefogva közel 60 hektáros öntözési beruházást hajtunk végre, a meglévő öntözőfürthöz kapcsolódva. Fiaim a kukoricára és a bérbe kiadott legelőnkre alapozva később talán majd állattenyésztő ágazatot is kialakítanak.

– Mutassa be a szimpatikus családját!

– A feleségem mérlegképes könyvelő. László fiam a Szegedi Élelmiszer-ipari Főiskolán végzett, majd áruforgalmi, menedzser, számítógépes szakmérnök lett. Ő beszél németül és angolul, a német nyelvet tanítja is. Tibor fiam a nyíregyházi mezőgazdasági főiskolán végzett, majd növényvédelmi szakmérnöki diplomát szerzett Kecskeméten, most Debrecenbe egyetemi kiegészítőre jár. Magamról még megemlítem, hogy 1980 és ’85 között országgyűlési képviselő voltam. Őseim apai ágon svábok voltak. A svábok alapossága, precizitása, a magyarok kitartása, a józan paraszt ész és a magas szintű iskolázottság jól ötvöződik ebben a családi vállalkozásban.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 12. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)