Újfehértó

Ki gondolta volna, hogy a pirított tökmag, a pirított napraforgó és a kukoricapehely aranyat ér a nemzetközi piacon? Nem alapvető élelmiszerek ezek, őszintén szólva megvagyunk nélkülük. Az igazsághoz, a jobb megértéshez tartozik, hogy az orvosok, a gasztronómusok fontos táplálék kiegészítésnek ajánlják ezeket a termékeket. Az olajos, vitaminos magvak egészségünkre válnak, a kukoricapehely helyre hozza a gyomor egyensúlyát, italozás, szórakozás közben is jó dolog ropogtatni a sós kukoricapelyhet. Ezt vették figyelembe – no meg az ízléses csomagolást – a nyugati és az óceánon túli szakemberek, amikor a két arany díjat oda ítélték az újfehértói vállalkozónak, Mile Miklósnak. A két arany két földrészen is öregbíti a magyar élelmiszerek jó hírét. Mi több: édes kis hazánknak és megyénknek jó reklám a két arany az Európai Unióhoz való csatlakozás előtt.

Mile Miklóst 1999 végén Svájcba hívták, hogy vegye át az élelmiszert termelők és forgalmazók arany díját. A szélrózsa minden irányából száznegyvenöten jöttek a hegyek és tavak országába, hogy átvegyék a különböző díjakat. Magyarországot egyedül a szabolcsi kisváros vállalkozója képviselte. A fizikai munkához szokott vállalkozó nem beszél idegen nyelvet, ám várta őt a svájci magyar konzulátus munkatársa és tolmácsolt neki. A derék vállalkozó termékeiből kóstolót is vitt a díjazottak és a díjátadók népes seregének. A jelenlévők tolmács nélkül is kaptak a kóstoló után. Ízlett nekik. Csak úgy, mint e sorok írójának.

Szokták mondani, hogy a baj nem jár egyedül. Hozzátehetjük: néha az örömünket is megkettőzik. Történt pedig, hogy a svájci díjátadás után pár hónappal, egy téli napon jött az értesítés egy újabb aranyról. Az értesítésből kiderült, hogy egy amerikai cég az újfehértói termékeket felterjesztette Aranykapu díjra. Párizsban szokták megnyitni ezt a kaput az aranyas élelmiszer termelők előtt. Mire ezek a sorok megjelennek, Mile úr átveszi a Szajna-partján a második aranyát. Újabb díjakra is felterjesztették.

Aligha hihetjük, hogy a díjátadók és a díjazottak tudják, hogy két keleti megye határán fekszik Újfehértó, ez a kisváros. Ezen a településen, illetve ennek határában nőtt fel Mile Miklós. Családi vállalkozásának köszönheti hírnevét, talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy világhírnevét. Ez utóbbi állítás azért is helytálló, mert neve és vállalkozása rajta van az interneten, a világhálón. A vállalkozás, vagyis a feldolgozó üzem pedig Újfehértó egyik szélső utcájának a vége felé van, a kert végénél kezdődik a jellegzetes nyírségi táj. Kicsi üzemet kell elképzelnünk, kevés, de okos géppel. A raktár is kicsi, nem raktárra, megrendelésre termelnek. Az pedig van. Egyetlen fájó pont, hogy a nyíregyházi nagybani piacról komoly indok nélkül kitiltották a kukorica pehely forgalmazását.

Lehet, hogy 2000-ben bővül a megrendelők köre, mivel bővülhet a termékskála. Az internetes adatnak és az aranyakkal járó hírverésnek is köszönhetően ugyanis februárban Mile úr parányi irodájába jött a szentesi Wood-Food Kft. ügyvezetője, és üzleti ajánlatot tett. A szentesiek szívesen lennének befektetők Újfehértón. Támogatnák egy gyümölcsaszaló létrehozását, illetve működtetését. A szentesi cég törökmogyoró importálásával is foglalkozik. Szeretnék, ha az általuk importált mogyoró egy részét Újfehértón pirítanák és csomagolnák. Üzlet van a láthatáron, a felek bizonyára hamarosan megegyeznek. Az újfehértói vállalkozónak van még egy bővítési ötlete: szeretné a földimogyoró termesztését bevezetni és elterjeszteni a térségben. Természetesen majd a földimogyoró pirítását is ebben az üzemben végzik.

A bővítés természetesen létszámbővítéssel járhat, a vállalkozás enyhíthet a foglalkoztatási gondokon. Már eddig is többes haszna volt a feldolgozó kisüzemnek, hiszen az alapanyagnak csak egy része terem meg Mile Miklós földjén. Hoznak alapanyagot megyénk és a szomszédos megyék termelői is.

Hogy is kezdődött? Mile Miklós Újfehértón tízgyermekes népes családban nőtt fel. Művelte a földet, kertész szakmunkásnak tanult. Már a rendszerváltás előtt, 1985-ben vállalkozásba kezdett. Bérelt földön dohányt termelt és értékesített. Fuvarozással is foglalkozott, ám a fuvarozásnak befellegzett. A megkeresett és megtakarított pénzét azonban ésszerűen használta fel, létrehozta a feldolgozó üzemet. Előbb csak napraforgó pirításával foglalkozott. Kitartó munkával bővítette tevékenységét.

A felesége a vállalkozásban többek közt minőségellenőr és laboráns. Miléné Vitál Erzsébet munka és gyermeknevelés mellett számítógépes tanfolyamon és angol nyelvtanfolyamon vesz részt. A gyerekek a szülők nyomdokaiba léphetnek. A húszéves fiúk üzletkötő a vállalkozásban. A kisebb fiú kárpitosnak tanul. A nagyobb lányuk hatodikos az általános iskolában és németül is tanul. A kisebb lány csak másodikos, de már elkezdte az angol nyelv tanulását. Lehet, hogy a következő díj átvételénél már családon belül megoldják a tolmácsolást…

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 9. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)