Újfehértó

A rápolti újsoron lakott egy család, amelynek nyalka fiatal tisztje tengerésznek szegődött. Ha végigment − mit ment, vonult − az utcán, minden szem rászegeződött. A lányok a messze kék ég, a haragos tenger fenséges voltát érezték benne, a falubeli legények egész egyszerűen irigyelték. Így volt ezzel Varga László is, aki ott rögtön elhatározta: márpedig ő is tengerész lesz…

A meseszép tervhez vezető út azonban elég prózainak ígérkezett. Apja polgárit végzett, adóügyi jegyző volt a helyhatóságban, s mi mást tanácsolhatott volna a fiának, mint azt, hogy ő is a közigazgatás felé kacsingasson. A szülők tősgyökeres szatmárököritóiak, a tudományokra éhes gyermeknek ezt a pályát látták lelki szemeikkel a legelfogadhatóbbnak.

Amikor Varga László közelebbről megismerte szülőfaluját, igazán elképedt, hogy Pesten a Nyugati pályaudvaron hiába mondta: kér egy jegyet Szatmárököritóra, az ablaknál nagy szemeket nyitó kisasszony még soha nem hallotta ezt a nevet. Pedig a metrót építő segédmunkás nemrég még azt hitte: ez a falu a világ közepe…

Ha a világ közepe hangzatos címről le is csúszott a falu, Varga László szíve csücskében örökre elraktározta azokat a felejthetetlen emlékeket, amelyek a településhez fűzik. Képzeletében ezerszer is lepergett a nevezetes tűzvész éjszakája, amit ő már szerencsére, csak hallomásból és az irodalomból ismerhetett. A tengerészpálya azonban változatlanul a kitörést, a kalandos élet reményét jelentette az ábrándozó fiatalembernek.

Az élet azonban keményen megvétózta a reményteljes álmokat. Mintha átok ülne apai ágon a családon: mindenkit időnap előtt elszólít a Teremtő. Apai nagyapját hatvanesztendős korában vitte el az infarktus, az apai nagymamát huszonéves korában temették, szintén a szíve mondta fel a szolgálatot. Varga László épp Nagykanizsán katonáskodott, amikor jött a távirat a végzetes hírrel: apját negyvenkét évesen ragadta el a halál szívtrombózis miatt. László egyik pillanatról a másikra vált családfenntartóvá, alig tizenkilenc esztendős korában. Azonnal leszerelték.

A porcsalmai tanácsnál, adóügyi előadóként helyezkedett el. Bár a könyvelésben kapott munkát, a behajtás embertelenségére még nem érett meg a gyerekember lelke.

A porcsalmai hivatalból gyakran nézegetett ki az ablakon: odalátott az iskolaudvarra. Mígnem észrevett a röplabdázók közt egy csinos lányt. Nemsokára egybekeltek Szatmári Irénnel. Ennek negyedszázada, s most már egyszem fiuk is házasságkötésre készül.

A mátészalkai járási tanácsnál 1969-71 között mint igazgatási főelőadó dolgozott, majd 1971. május 6-tól kinevezték vb-titkárnak Porcsalmán. A szolgálati lakás az átjáróházhoz hasonlított. Jöttek tanácsot kérni hivatalos ügyben, vagy a tanár nénit kereste valamelyik szülő. Lassan a gyermekük továbbtanulására kellett gondolniuk, amikor több hívás közül az újfehértóira mondtak igent: 1983. szeptember 16-tól az akkori tanácshoz végrehajtó bizottsági titkárnak jött el. Irénke itt is tanít, Lászlót az immár várossá terebélyesedett Újfehértó jegyzőjének nevezték ki. Eddig 23 évig tanult iskolai keretek közt.

− Az újfehértói porták tágasak, az otthonok kényelmesek. Ezek az előnyök viszont többletköltséget jelentettek a közművesítésben, és sokáig kellett talpalni egy-egy fontos beruházás elindításáért. Most például a telefon hiányzik annyira a városnak, mint egy falat kenyér. A Hajdútel társaság egyetlen Szabolcs megyei tagjaként nem a mának, hanem a holnapnak megfelelő telefont építjük ki. Majdnem 3 ezer vonalat kapcsolhatunk majd be jövőre a digitális rendszerű központ jóvoltából.

A macskaköves és poros utak lassan eltűnnek, a sok kilométernyi úthálózat hatvan százaléka szilárd köpenyt kapott. Még mindig kellene út, járda, kerékpárút. A szemétszállítást megoldottuk. Igény lenne egy szabadidő-központra, uszodára, de a városnak egyszerűen nem futja ilyen nagy beruházásra. Vállalkozó viszont azért nem fektet bele ennyi pénzt, mert a hosszú távú megtérülés és az egészségesebb lakosság egyszerűen nem vonzza a tőkével is rendelkezőket.

A közélet ezer apró és nagyobb üggyel várta Varga Lászlót. Tíz esztendeje tölti be a helyi sportkör elnökhelyettesi tisztét, helyettesítette a jegyzőt Bökönyben, de szép lassan rá kell jönnie: manapság igen sokrétű a közéleti munka, a jegyző tennivalója. Ráadásul úgy, hogy a polgármestert most megválasztották parlamenti képviselőnek is. Ha akad szabad ideje, legszívesebben kertészkedéssel tölti.

Mint mondja: földönjáró terveket szövögetnek a családdal. Nemrég fejezték be a lakásfelújítást, majd utána Erdélyben egy hetet nyaraltak. Mindketten arra vágynak: a humánum, a szeretet, a másik megbecsülése kormányozza a kapcsolatokat és akkor nyugodtabb, békésebb hétköznapok köszönthetnek ránk.

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)