Nyíregyháza

Ha valóban megoldható lenne az időutazás, és nagyapáink ma visszatérhetnének a városházára, a vezetők között kevés ismerős névre bukkannának, de Fazekas János szobája előtt megállnának. Én is megálltam egyszer egy tabló előtt, amely a századelőn készült. A cirkalmas ornamentika megsárgult fotográfiákat díszített. Közöttük volt egy ember, akit ugyancsak Fazekas Jánosnak hívtak.

Közismerté az 1918-19-es időszakban vált, amikor még fiatal nyomdászként a szociáldemokrácia egyik vezetője egy ilyen nevű ifjú, és 1944 után, amikor ugyanő polgármester volt egészen 1948-ig. A munkásságuk valódi értékét az idő fogja kijelölni, mondja szerényen az a Fazekas János, aki most nagyapja nyomdokain a város vezetői között mint jegyző foglal helyet. A név kötelez, részint magának, a család hagyományainak, részint a városnak kell megfelelnie.

Két dolog maradt rá: a nyomda szeretete és a közigazgatás szakszerű művelése. Édesapja még tanult nyomdász, de ő már „csak” mint a megyei tanács közlönyének a szerkesztője dolgozott e téren.

1949. június 10-én született Nyíregyházán. Szülei egyetlen gyermekeként nőtt fel. Első iskolája a régi Kálvineum volt, akkor a tanítóképző gyakorló iskolája, de a felső tagozatra már máshová kellett menni. A Jókai, végül a 3-as iskola következett. Innen a Vasvári Pál Gimnáziumba iratkozott, és most elbeszélgetünk az iskola híressé vált tanárairól, no meg arról, hogy jól felkészítették őt a jogi pályára.

Édesapja a megyei tanácson a munkaügyi ügyvezető, édesanyja a megyei múzeumban adminisztrátor, Fazekas János pedig Pestre megy egyetemre. Az Eötvös Loránt Tudományegyetem állam- és jogtudományi karán sokat kell tanulni, de maradt ideje beszélgetésekre a már ott élő nagyapjával, és a hallgatótársak között megtalálta párját, dr. Egri Ilonát, aki győri származású.

1972-ben befejezi az egyetemet, hazaköltöznek, összeházasodnak, és Fazekas János a megyei tanács szervezési és Jogi osztályán munkába áll. A közigazgatás nagyon összetett feladat, ez az osztály a hivatal motorja volt, ahol a rendeletek és a szervezési feladatok mind megjelentek.

Sokat kellett tanulnia és dolgoznia, viszont megismerhette a szakma minden titkát.

Voltak ugyan gyerekkori ismerősei, de nem az ő területén dolgoztak, és édesapja sem segíthette, mert az ezerkilencszázhetvenkettes év nemcsak sikert és örömet hozott, hanem ekkor veszítette el őt is.

Édesanyját nagyon megviselte férje halála, nem sokkal később rokkantnyugdíjas lett. Fazekas János büszkén mondja, hogy az anyai nagyapja is közismert ember volt a városban, Baranyai János szobafestő a szakma kiválóságai közé tartozott. A család nagyon fontos a számára, felesége adózási területen képezte magát, ma az APEH megyei igazgatóságán osztályvezető. Kedves, kiegyensúlyozott egyéniség, és sok örömük van a tizenegy éves kislányukban, Andreában, aki az Eötvös Gimnázium tanulója. Ahhoz a munkához, amit Fazekas János az elmúlt tíz évben végzett, szükség is volt a háttérre. ’85 márciusában került át a városhoz, akkor lett vb-titkár, majd 1990-ben jegyző. Feladatköre azóta sokat változott, de magáról a jegyzőségről, úgy érzi, nincs elég ismerete az állampolgároknak.

A nótárius uram korszaka lezáródott a múlt században, mégis mintha a magyar hagyomány ma is őrizné a jogszokást, amiből annyi igaz, hogy ő az állam jogrendjének a helyi képviselője, de nem független ma már az önkormányzati feladatoktól sem.

Mint jegyző, azt szeretné, hogy a hivatala ne legyen a politikai csatározások színhelye, itt a szakmai munkának kell helyet adni. Példaként az olasz közállapotokat hozza fel, ahol a kormányválságok ellenére a hivatalok működnek, a jó szakemberek a helyükön maradnak. Ő épp ezért szinte folyamatosan képezte magát.

Sokat segített ez a rendszerváltáskor. Már a változást hozó választások előtt elkezdett politológiával foglalkozni, de ez megszűnt, illetve később Bihari Mihály a politológus képzést újra indította az ELTE-n. Fazekas János ismét beiratkozott, és úgy érzi, jól tette. Az alkotmánytan mai értelmezései segítenek a joghézagokat megoldani, a frissen átalakított szabályokat alkalmazni.

A jegyzői munkája során most a harmadik politikai kurzust éli meg, ellene még nem fordult a közvélemény, pedig volt egy időszak, amikor maga is politikai területre lépett, de a régi szakterületén maradt, ami ma már még több munkát ad számára. A koalíció egészen más, mint a nagyapja idejében volt. 1994 óta munkáltatói jogköre is van, ami még több egyeztetést, és a szakmai szempontok szerinti megítélést kívánja meg tőle.

Mégis rákérdezek, van-e szabad ideje, mit szokott kikapcsolódásként csinálni? Derűsen mondja, van bélyeggyűjteménye, ami ugyan nem ad fizikai kikapcsolódást, de ott van a kert, ami felfrissülést jelent.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)