Nyíregyháza

Czap Lajossal először a munkájáról, és annak az ő személyére az idők folyamán gyakorolt hatásáról beszélgetünk. A hatalmi ágak megoszlása a ma emberének új, hiszen az igazgatási és a politikai tevékenységek túlságosan összefonódtak az elmúlt évtizedekben.

A jegyzőnek azonban akár nótáriusnak nevezték, akár VB-titkárnak, elsődleges feladata az igazgatási-hatósági munka ellátása volt és maradt, ami fegyelmezetté teszi az embert. Nehéz a jogszabályokat értelmezni, megértetni, betartatni, ehhez következetesnek, határozottnak kell lenni. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye önkormányzatának főjegyzője ezt magára is igaznak érzi, és életútjának ismertetésével támasztja alá.

Mándokon született 1937-ben. Szülei gazdálkodók, és egyetlen gyermeküket tanulni küldik Nyíregyházára a Közgazdasági Technikumba. Mikor a középiskolába járt, már óriási politikai változások zajlottak le, de a gyerekek ezt nem érzékelték.

A nagy múltú iskola számos feladatot adott, és a pályán vele együtt haladók mutatják, hogy jól előkészítette diákjait a pénzügyi és az igazgatási munkára. Innen ’55-ben a járási tanácsra került Kisvárdára könyvelői munkakörbe. Igaz, közel volt a szüleihez, de nem szerette a városi hivatalt, falura vágyott, és ezt kérésére teljesítették. Öt évig Mezőladány-Újkenéz-Benk adóügyi körzetében volt ennek a hálátlan munkának a vezetője.

Mint mondja, először csak a belenevelt kötelességtudás vezette. Hallotta szüleitől, hogy mit kell beadni, tudta, hogy a járomból is kifogták a tehenet, mert elérkezett a beadás ideje, de amikor személyesen megismerte a családokat, rokoni és gazdasági viszonyaikat, akkor állt össze a járási hivatalban tapasztaltak és a szűnni nem akaró adóköveteléseket meghatározó politikai háttér képe. Mégis maradt, és igyekezett elviselhetőbbé tenni ezt a helyzetet. − Mindig úgy írtam meg egy-egy határozatot, mintha magamnak írnám − mondja, és úgy is fogadták az emberek, mert tudták, hogy nincs mód kitérni előle.

1956-ban a helyén maradt, minden nap dolgozott, a tankok között biciklivel járta a falvait. Számára ez az év szépen kezdődött, először nem a politika, hanem a házasság alakította életét, hiszen márciusban megnősült. Változást majd 1960 hozott, mert elvitték három hónapra katonának, aztán pedig áthelyezték Papra VB-titkárnak. Kemény, nehéz időszak volt ez. A faluban korábban reformszellemű grófok éltek, akik számos gazdasági újítást vezettek be. Az itteniek nagyon ragaszkodtak a földjükhöz. Hamar megismerte a falu népét, nem volt nagy község, mégis négyszáz embert kellett elhelyezni, amikor megkezdődött a termelőszövetkezetek szervezése. A belépés nem haladt, az agitátorok mindent megpróbáltak, és akkor a gazdák azt mondták, ha Czap Lajos is odamegy, aláírják a belépési nyilatkozatot. Fiatal volt, tudta, hogy mi játszódik le az emberekben, de a túléléshez nem vezetett más út.

A következő munkahelyéről, Dombrádról már szívesebben beszél, pedig először tartott attól, hogy ennek a nagyközségnek a gondjaival nehezebben birkózik majd meg. A falu szelleme azonban más volt, nem a járásról kijárók, hanem a gazdák voltak az igazi támaszai. Például 1962-ben, amikor helyi, járási, megyei és országgyűlési választást tartottak.

Asztalán a közigazgatási reformokat bemutató angol nyelvű anyagokra mutatva mondja: a dombrádiak közül sokan értettek a ma civil szférának mondott helyi társadalom szervezéséhez. Ezért is kezdett hozzá a jogi egyetem elvégzéséhez.

Felesége a tanítás mellett a két gyermeküket nevelte, Lajost, aki 1957-ben, és Anitát, aki 1966-ban született. Az államvizsga előtt, 1968-ban hívták a megyéhez, lakást ígértek, így vívódások után végül beköltöztek. Szerették a vidéki életet, nehezen szoktak a városhoz, ráadásul a munkáját magának beosztó vezetőből beosztott lett. A földhivatallal kapcsolatos felülvizsgálatok után a titkársági teendők sem voltak könnyebbek.

A testület kiszolgálása sok időt igényelt. A precizitásának, és az azt értékelő főnökeinek köszönhetően azonban mind nagyobb feladatokat kapott. Elnöki referens, majd kinevezik az igazgatási osztály élére. Ahogy közeledett a rendszerváltás, az államigazgatásban is észlelhetővé vált a lépéskényszer.

Voltak öncélú átszervezések, amelyek embereket egzisztenciájukban és idegileg tettek tönkre. Czap Lajost is fenyegette ez, végül beadta pályázatát a főjegyzői állásra. Úgy érezte, ez annak a szakmai munkának a folytatása, amit fiatalon elkezdett, hasznosíthatja a pénzügyi és a jogi tanulmányait. Az önkormányzati döntések előkészítésében a törvényesség szem előtt tartása minden fázisban elengedhetetlen. Ha nem volna így, úgyis előbb-utóbb felszínre kerülnének a hibák, és azok a megye főjegyzőjét minősítenék. Jó érzéssel tölti el, hogy sok kolléga és volt falubelije fordul hozzá szakmai tanácsért.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)